A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Mivel mostanában sok kedves szót kaptam itt is, ott is, ideje, hogy visszaadjak valamit. Hasonlóan kedves szavak helyett azonban arra gondoltam, azok között, akik e bejegyzés végén kommentet hagynak, kisorsolok egy libát.
Élve vagy halva.

Akik rendszeresen olvassák a blogot, különös tekintettel a gazdálkodó címszóval ellátott bejegyzésekre, azok nagyjából képben vannak; akik nem, azoknak elmondom, hogy 23 vágósúlyba érkezett libánk, illetve 5 kacsánk van a mi kis “farmunkon”. Úgy tervezzük, jövő hét végén levágjuk őket. A szerencsés nyertes eldöntheti, hogy megmenti egy szárnyas életét, esetleg végelgyengülésben hagyja majd kimúlni, megszelídíti, beidomítja kávéfőzésre, újsághordásra, netán saját kezűleg varázsolja konyhakésszé, amikor akarja – VAGY: a levágás után, immár sütésre készen veszi át tőlem.
Amennyiben a nyertes úgy dönt, élve szeretné az állatot, akkor el kell jönnie érte Keszthelyre, pontosabban egy Keszthelytől huszonegy-néhány kilométerre fekvő kis zalai faluba. Konyhakész állapotban már egyszerűbb a szállítás, de mindenképpen egyeztetünk majd a részletekről.
A játékban való részvételnek nem feltétele, hogy valaki állandó olvasóm legyen, de minden új követőnek nagyon örülök.
Jövő péntek délig, azaz október 29-e 12 óráig várom a kommenteket. Utána sorsolok, majd megbeszéljük a részleteket a nyertessel.

Ajánlott cikkek

192 Hozzászólás

  1. Még emlékszem, amikor az udvaron lévő tócsában fecsergettek a libuskák, s micsoda gyönyörüek lettek ?! Nagyon-nagyon szépek. Gratulálok hozzájuk.
    ——
    Nekem ez a nyár sajnos “kimaradt”, s bizony hiányoztak is a Nálad olvasott jó kis sztorik. Na de majd most, behozom apródonként a lemaradásom 🙂

  2. Zalai liba! Jujj, de jó lenne 🙂
    De még meg is venném, csak ne lenne olyan messze Budapest Zalától…
    Mindenesetre, ha én nyerem, dolgom van arra. Szép nagyra nőttek, tiszta gyerekkori regresszióba estem a látványtól.
    Zuzka

  3. Szia, ha lehet választani, én konyhakész állapotban kérném, ha valami csoda folytán megnyerném:))
    15 éve nem ettem libát..Pedig nagyon vágyom rá:))Mindig gondolkozom rajta hogy veszek egyet, de most már megvárom,hátha….

  4. Kedves Móni! Gyerekkorom óta nem ettem igazi házi libamájat kisült töpörtyűvel (anyukám tömte is őket). Annyi részre osztotta mindig a májat ahányan voltunk. Apukám mindig azt mondta viccesen “Nem jó ez, ne egyétek!”. Azóta ha valami nagyon finom mi is poénból ezt mondjuk. Így én is beneveznék, (csak a májra és a kisüthető töpörtyűre) a liba többi részét bárkinek felajánlom Márton napi pecsenyének. Eddig “csak olvasód”: P. Erzsi UI: nagyon jó az oldalad, és anyai ágon én is zalai vagyok!

  5. Nahát, hogy ez milyen szuper felajánlás! Természetesen nekem is itt a helyem. A férjem imádja a libát és már ki is jelentette, hogy minden bizonnyal nekünk kedvez majd a szerencse a sorsoláson. 🙂 Csodás ünnepi ebéd lesz belőle a kislányunk közelgő születésnapján! 😉

  6. Amikor Nagylányt vártuk, nem bírtam reggelig a bálban, éjfél körül hazahozattam magam. Hazajövetelem után sorsolták a tombolát, Életem Párja nyert egy libát, de “mit kezdjünk egy élő libával?” címmel elcserélte egy üveg borra…na azóta sem volt élő libánk, most lehetne egy, ha a szerencse is úgy hozná, úgyhogy benevezek:-)))

  7. Te tenyleg odaadnal valaki idegennek egy sokezer forintos allatot? Wow 🙂
    zs

    (Egyszer nyertem egy elo disznot egy tanyan rendezett szilveszteren, elmondhatatlanul sokkolo elmeny volt a ketrecben kocsin betolt rofi, mondjuk eleg reszegek is voltunk mar 🙂
    A vegen eladtuk egy helybelinek szerintem kb egy csirke araert -ostoba pestiek 😛 )

  8. Hű egy a libuska! Nagyon jól hangzik. :?)
    A sütidet már kipróbáltam, a libádat még nem. 😀 Akkor most ünnepélyesen szeretnék benevezni a játékra. :)))

  9. Én is szeretnék jelentkezni a Gőgős Gúnárért versengők táborába, ezzel is növelve a túlélési esélyeit. Pár éve egy ajándék kacsa úszta meg a fazekat nálunk. Kacsa létére libanevet kapott, Gedeonnak hívtuk, a járókelők pedig “lehattyúzták”. Így nem csoda, hogy rövid idő múlva az identitás-zavar jelei mutatkoztak nála: a kutyával együtt őrizték a házat.

  10. Nahát, az aztán felajánlás!!
    Jövök én is. Vagyis a Húgom:) Anyósáék Keszthelyiek,ők úgyis járnak arra rendszeresen, úgy gondoltam nekik “adom”:)
    Köszönöm már a lehetőséget is!!

  11. No én is benevezek… hátha pár éve nekünk is pont ilyen libánk volt(és mindig ő ugrik be, h látom libáitokat) Kezdetben 5 db kislibával startolt a liba projekt, de lelegeltek vmi. nem jót és egy maradt életben, Bibi.De ő aztán már szinte mint családtag élte az életét… Jobb házörző volt mint kutyáink. Persze aztán anyu nem kegyelmezett neki, deee bőgve ették ők, én meg se bírtam kóstolni.

  12. Van kutyánk kettő, macskánk egy, a csupaszcsigák elleni biovédekezés apropóján elgondolkodtunk a futókacsán, sima magyar társa pedig itt rotyog épp a fedő alatt.
    Igazán elférne melléjük egy liba is!?
    Nevezünk hát! 🙂
    Köszönjük a lehetőséget, Zsuzska

  13. Kat78:
    Eddig csak zugolvasó voltam, de ez a sorsolás felkeltette az érdeklődésem. Egy Márton napi konyhakész liba, egy kommentért. Jó üzlet. Beneveznék:)

  14. Ha en nyernem, akkor gondolod elrepulne Nemetorszagba is?:D Hatha meg nem keste le a vadon elo tarsait. Itt legalabbis egesz heten vonultak felettunk… 😀
    CSodaszepek lettek, gratula!

  15. Kezdettől fogva olvasó vagyok. Nekem egy percig sem kell gondolkodnom, hogy akarnám-e a libát? IGEN, NAGYON-) Zalai vagyok, így az utazás sem okoz gondot-))

  16. Szia Móni! Kár, hogy nem nyáron indult ez a szerencsejáték, augusztus elején Rédicsen voltam (mint minden nyáron). Éppen ezért áll közel a szívemhez a blogod, és néha belefacsarodik a 400 km-es távolságba…
    Fagyi

  17. Márton napja a szülőfalum fogadalmi ünnepe. Készülök libát sütni, én még nem ettem. Nálunk a Spar-ban lehet kapni. Én is beneveznék a játékba. Háború előtt nagymamám hizlalta a kóser libákat Peszachra.

  18. Szia, én is szívesen jelentkeznék a játékra. Lelkesen olvasom mindig a bejegyzéseidet. Mi méhészkedni kezdtünk el 3 pici lány mellett, de még nem volt bátorságom neki állni a blogírásnak, de annál élvezetesebb olvasni :).

  19. Hűha, csatlakozom az előbújó zugolvasók közé, ez kihagyhatatlan!
    Olyan sokan utaltak rád itt-ott, hogy állandó olvasód lettem, csak bejelentkezés nélkül. Na, mindjárt be is jelentkezem.
    Zsuzsa

  20. Én és a sütőm is benevezünk. a szállítást tűzön-vízen át is megoldom, egy Olaszországban élő barátnőmtől tanultam meg anno, mit kell kezdeni egy egész libával, de jó családból származó liba híján azóta is csak toporgok az elmélettel 🙂

    Helga

  21. Itt ülök egy ideje és gondolkozom, hogy hogyan lehet egy konyhakész liba szállítását több mint 300 km-re megoldani. Ha ötleted van akkor nevezek. Ha ott sincs ötlet átadom a lehetőséget.
    Jajj, pedig olyan finom lenne!

  22. Na, ha Németország, Ausztrália is nevez, akkor Erdély már csak közelebb van. Ha már úgy sincs mit csináljatok eggyel, valahogy inkább megoldjuk, hogy iderepüljön.
    ja, hogy előbb meg kéne nyerni?
    sebaj, a szerencse majd csak lecsap valakire.

  23. Tyű, azannya! Ez ám a nyeremény! Boldog lehet majd, aki megnyeri. Ha megnyerném, én is boldog lennék… 🙂 Jó kis Márton napi ebéd lenne belőle, mellé vasi dödölle köretnek… 😉

  24. Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott egy kis vers, majd referálj, hogy tetszik-e?

    LALI, A LILA LIBA

    Lali, a konok liba,
    lúdanyó makacs fia
    nem álhatta fehér színét
    a libanép büszkeségét
    egyszer csak lúdtollát fogta
    lilára kente és fonta,
    így jár ezentúl – mondta.

    – Jaj, jaj, kisfiam! – sipog
    lúdanyó egyre csak zokog
    gácsér úr kergeti,
    testvére int neki,
    rokona, barátja,
    aki csak meglátja
    egyre csak neveti, komolyan nem veszi
    – Lalika megbuggyant! – mindenki hirdeti.

    Anyja csak kesergi,
    két szárnyát tördeli,
    az apja már veréssel,
    mérgesen fenyíti.
    Pápaszem tanár lúd
    naplóját megnézi
    tanítvány fejével
    megpróbál beszélni.

    Lali, a lila liba,
    lúdanyó konok fia
    nem érti mi a hiba,
    mért baj, ha színe lila.
    Látják, hogy igen eszes,
    jószívű, természetes.
    Járja az iskolát,
    jól tanul, jó barát, csak ez az egy kis hiba,
    csak mert a színe lila,
    mert, hogy egy lila liba,
    jaj, ez már nagy galiba!

    Telnek, csak telnek a napok,
    hol a hold, hol a nap ragyog,
    míg aztán az egyik éjjel,
    üzenet jön déli széllel,
    susogja a sás, a virág
    ám hiába,
    mert nem hallja,
    nem érti meg
    libafalka,
    nem figyel fel a veszélyre,
    a vészjósló sötét éjre,
    alszik már a libavilág.

    Kivéve a lila libát!
    Lali hallja, Lali érzi,
    sás és virág szavát érti.
    Nagyot kiált:
    – Veszedelem!
    No lesz is nagy ijedelem!
    – Erre szaladj, arra szaladj,
    gyorsan, gyorsan, mihamarabb!
    Jön a róka, figyeljetek,
    lusta kutyák, ébredjetek!

    Öreg Morzsa rögtön ugrik,
    Bodri is jön, fut az útig.
    Jól megtépik,
    jól megrázzák,
    ott is hagyja az irháját.

    Megnyugszik a libavilág,
    ünneplik a lila libát.

    Telnek, csak telnek a napok,
    hol a hold, hol a nap ragyog.
    Telnek, csak telnek az évek,
    Lalikánk gácsérrá érett.
    Lilában ragyogó tolla,
    Lúd Lilla szívét megfogja.

    Egy nap aztán sok liba,
    kis liba és nagy liba,
    táncolnak a lagziba.

    A vőlegény aznap éjjel
    lila tollát levette,
    és a tollát, a szép tollát
    hófehérre festette.
    Bizony sokan csodálkoztak,
    bizony sokan sajnálták,
    különleges lila színét
    olyan régen megszokták.

    Teltek napok, teltek évek,
    nyugodtan élt sok liba,
    mind egyforma, mind hófehér,
    nincs is már több galiba.

    Ám egyszer csak, képzeljétek,
    ifjabb Lúd Lali liba
    -a mi Lalink kisfia-
    úgy érezte, másra vágyik,
    nem áll be libasorba
    ecsetet vett,
    festéket vett,
    és a tollát, a fehéret,
    új festékbe mártotta,
    ő bizony a libatollát
    befestette pirosra…
    sok egyforma liba közül ki kell tűnni –
    azt mondta.( K. László Szilvia)

  25. Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott egy kis vers, majd referálj, hogy tetszik-e?

    LALI, A LILA LIBA

    Lali, a konok liba,
    lúdanyó makacs fia
    nem álhatta fehér színét
    a libanép büszkeségét
    egyszer csak lúdtollát fogta
    lilára kente és fonta,
    így jár ezentúl – mondta.

    – Jaj, jaj, kisfiam! – sipog
    lúdanyó egyre csak zokog
    gácsér úr kergeti,
    testvére int neki,
    rokona, barátja,
    aki csak meglátja
    egyre csak neveti, komolyan nem veszi
    – Lalika megbuggyant! – mindenki hirdeti.

    Anyja csak kesergi,
    két szárnyát tördeli,
    az apja már veréssel,
    mérgesen fenyíti.
    Pápaszem tanár lúd
    naplóját megnézi
    tanítvány fejével
    megpróbál beszélni.

    Lali, a lila liba,
    lúdanyó konok fia
    nem érti mi a hiba,
    mért baj, ha színe lila.
    Látják, hogy igen eszes,
    jószívű, természetes.
    Járja az iskolát,
    jól tanul, jó barát, csak ez az egy kis hiba,
    csak mert a színe lila,
    mert, hogy egy lila liba,
    jaj, ez már nagy galiba!

    Telnek, csak telnek a napok,
    hol a hold, hol a nap ragyog,
    míg aztán az egyik éjjel,
    üzenet jön déli széllel,
    susogja a sás, a virág
    ám hiába,
    mert nem hallja,
    nem érti meg
    libafalka,
    nem figyel fel a veszélyre,
    a vészjósló sötét éjre,
    alszik már a libavilág.

    Kivéve a lila libát!
    Lali hallja, Lali érzi,
    sás és virág szavát érti.
    Nagyot kiált:
    – Veszedelem!
    No lesz is nagy ijedelem!
    – Erre szaladj, arra szaladj,
    gyorsan, gyorsan, mihamarabb!
    Jön a róka, figyeljetek,
    lusta kutyák, ébredjetek!

    Öreg Morzsa rögtön ugrik,
    Bodri is jön, fut az útig.
    Jól megtépik,
    jól megrázzák,
    ott is hagyja az irháját.

    Megnyugszik a libavilág,
    ünneplik a lila libát.

    Telnek, csak telnek a napok,
    hol a hold, hol a nap ragyog.
    Telnek, csak telnek az évek,
    Lalikánk gácsérrá érett.
    Lilában ragyogó tolla,
    Lúd Lilla szívét megfogja.

    Egy nap aztán sok liba,
    kis liba és nagy liba,
    táncolnak a lagziba.

    A vőlegény aznap éjjel
    lila tollát levette,
    és a tollát, a szép tollát
    hófehérre festette.
    Bizony sokan csodálkoztak,
    bizony sokan sajnálták,
    különleges lila színét
    olyan régen megszokták.

    Teltek napok, teltek évek,
    nyugodtan élt sok liba,
    mind egyforma, mind hófehér,
    nincs is már több galiba.

    Ám egyszer csak, képzeljétek,
    ifjabb Lúd Lali liba
    -a mi Lalink kisfia-
    úgy érezte, másra vágyik,
    nem áll be libasorba
    ecsetet vett,
    festéket vett,
    és a tollát, a fehéret,
    új festékbe mártotta,
    ő bizony a libatollát
    befestette pirosra…
    sok egyforma liba közül ki kell tűnni –
    azt mondta.( K. László Szilvia)

  26. Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott egy kis vers, majd referálj, hogy tetszik-e?

    Lali, a lila liba

    Lali, a konok liba,
    lúdanyó makacs fia
    nem álhatta fehér színét
    a libanép büszkeségét
    egyszer csak lúdtollát fogta
    lilára kente és fonta,
    így jár ezentúl – mondta.

    – Jaj, jaj, kisfiam! – sipog
    lúdanyó egyre csak zokog
    gácsér úr kergeti,
    testvére int neki,
    rokona, barátja,
    aki csak meglátja
    egyre csak neveti, komolyan nem veszi
    – Lalika megbuggyant! – mindenki hirdeti.

    Anyja csak kesergi,
    két szárnyát tördeli,
    az apja már veréssel,
    mérgesen fenyíti.
    Pápaszem tanár lúd
    naplóját megnézi
    tanítvány fejével
    megpróbál beszélni.

    Lali, a lila liba,
    lúdanyó konok fia
    nem érti mi a hiba,
    mért baj, ha színe lila.
    Látják, hogy igen eszes,
    jószívű, természetes.
    Járja az iskolát,
    jól tanul, jó barát, csak ez az egy kis hiba,
    csak mert a színe lila,
    mert, hogy egy lila liba,
    jaj, ez már nagy galiba!

    Telnek, csak telnek a napok,
    hol a hold, hol a nap ragyog,
    míg aztán az egyik éjjel,
    üzenet jön déli széllel,
    susogja a sás, a virág
    ám hiába,
    mert nem hallja,
    nem érti meg
    libafalka,
    nem figyel fel a veszélyre,
    a vészjósló sötét éjre,
    alszik már a libavilág.

    Kivéve a lila libát!
    Lali hallja, Lali érzi,
    sás és virág szavát érti.
    Nagyot kiált:
    – Veszedelem!
    No lesz is nagy ijedelem!
    – Erre szaladj, arra szaladj,
    gyorsan, gyorsan, mihamarabb!
    Jön a róka, figyeljetek,
    lusta kutyák, ébredjetek!

    Öreg Morzsa rögtön ugrik,
    Bodri is jön, fut az útig.
    Jól megtépik,
    jól megrázzák,
    ott is hagyja az irháját.

    Megnyugszik a libavilág,
    ünneplik a lila libát.

    Telnek, csak telnek a napok,
    hol a hold, hol a nap ragyog.
    Telnek, csak telnek az évek,
    Lalikánk gácsérrá érett.
    Lilában ragyogó tolla,
    Lúd Lilla szívét megfogja.

    Egy nap aztán sok liba,
    kis liba és nagy liba,
    táncolnak a lagziba.

    A vőlegény aznap éjjel
    lila tollát levette,
    és a tollát, a szép tollát
    hófehérre festette.
    Bizony sokan csodálkoztak,
    bizony sokan sajnálták,
    különleges lila színét
    olyan régen megszokták.

    Teltek napok, teltek évek,
    nyugodtan élt sok liba,
    mind egyforma, mind hófehér,
    nincs is már több galiba.

    Ám egyszer csak, képzeljétek,
    ifjabb Lúd Lali liba
    -a mi Lalink kisfia-
    úgy érezte, másra vágyik,
    nem áll be libasorba
    ecsetet vett,
    festéket vett,
    és a tollát, a fehéret,
    új festékbe mártotta,
    ő bizony a libatollát
    befestette pirosra…
    sok egyforma liba közül ki kell tűnni –
    azt mondta.( K. László Szilvia)

  27. Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott egy kis vers, majd referálj, hogy tetszik-e?

    Lali, a lila liba

    Lali, a konok liba,
    lúdanyó makacs fia
    nem álhatta fehér színét
    a libanép büszkeségét
    egyszer csak lúdtollát fogta
    lilára kente és fonta,
    így jár ezentúl – mondta.

    – Jaj, jaj, kisfiam! – sipog
    lúdanyó egyre csak zokog
    gácsér úr kergeti,
    testvére int neki,
    rokona, barátja,
    aki csak meglátja
    egyre csak neveti, komolyan nem veszi
    – Lalika megbuggyant! – mindenki hirdeti.

    Anyja csak kesergi,
    két szárnyát tördeli,
    az apja már veréssel,
    mérgesen fenyíti.
    Pápaszem tanár lúd
    naplóját megnézi
    tanítvány fejével
    megpróbál beszélni.

    Lali, a lila liba,
    lúdanyó konok fia
    nem érti mi a hiba,
    mért baj, ha színe lila.
    Látják, hogy igen eszes,
    jószívű, természetes.
    Járja az iskolát,
    jól tanul, jó barát, csak ez az egy kis hiba,
    csak mert a színe lila,
    mert, hogy egy lila liba,
    jaj, ez már nagy galiba!

    Telnek, csak telnek a napok,
    hol a hold, hol a nap ragyog,
    míg aztán az egyik éjjel,
    üzenet jön déli széllel,
    susogja a sás, a virág
    ám hiába,
    mert nem hallja,
    nem érti meg
    libafalka,
    nem figyel fel a veszélyre,
    a vészjósló sötét éjre,
    alszik már a libavilág.

    Kivéve a lila libát!
    Lali hallja, Lali érzi,
    sás és virág szavát érti.
    Nagyot kiált:
    – Veszedelem!
    No lesz is nagy ijedelem!
    – Erre szaladj, arra szaladj,
    gyorsan, gyorsan, mihamarabb!
    Jön a róka, figyeljetek,
    lusta kutyák, ébredjetek!

    Öreg Morzsa rögtön ugrik,
    Bodri is jön, fut az útig.
    Jól megtépik,
    jól megrázzák,
    ott is hagyja az irháját.

    Megnyugszik a libavilág,
    ünneplik a lila libát.

    Telnek, csak telnek a napok,
    hol a hold, hol a nap ragyog.
    Telnek, csak telnek az évek,
    Lalikánk gácsérrá érett.
    Lilában ragyogó tolla,
    Lúd Lilla szívét megfogja.

    Egy nap aztán sok liba,
    kis liba és nagy liba,
    táncolnak a lagziba.

    A vőlegény aznap éjjel
    lila tollát levette,
    és a tollát, a szép tollát
    hófehérre festette.
    Bizony sokan csodálkoztak,
    bizony sokan sajnálták,
    különleges lila színét
    olyan régen megszokták.

    Teltek napok, teltek évek,
    nyugodtan élt sok liba,
    mind egyforma, mind hófehér,
    nincs is már több galiba.

    Ám egyszer csak, képzeljétek,
    ifjabb Lúd Lali liba
    -a mi Lalink kisfia-
    úgy érezte, másra vágyik,
    nem áll be libasorba
    ecsetet vett,
    festéket vett,
    és a tollát, a fehéret,
    új festékbe mártotta,
    ő bizony a libatollát
    befestette pirosra…
    sok egyforma liba közül ki kell tűnni –
    azt mondta.( K. László Szilvia)

  28. Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott Romhányi egyik verse:
    A liba hattyúdala

    A tömzsi, totyogó tavalyi ludat
    cserbenhagyta csúful a józan öntudat.
    Fennhordta a csőrét, s nyújtogatva nyakát,
    gyönyörű hattyúnak képzelte magát.

    Társaitól búcsút sem vett, azt se mondta: “Gá!”
    Kilépett a libasorból, s elment világgá.
    A legelső pocsolyánál máris vízre szállt,
    és hattyúi halálához egy dalt komponált.

    Egy hattyúdalt, az egyetlent, a végsőt,
    a halálhívó szent, nagy éneket,
    a fagyos lánggal kilobbanva égőt,
    mely lebegve száll idő s tér felett.
    A hattyúdalt, mit életen át érlelt
    a méltóságos csönd, a némaság,
    a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,
    a semmivé lett vágyak halk dalát!

    Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,
    és költött is végül szép dalt, szomorút.
    Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.
    Zengett a bús ének: “Gá-gá-gá-gá-gá!”

    Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,
    várta, várta hajnalig, míg meg nem éhezett.
    Gyakran sóhajt fel azóta, ha kint legelész:
    – Gágogva élni könnyű – dalolva halni nehéz!

  29. Márton napi libapecsenye? Jajj de finom is lenne! Eszembe jutott Romhányi egyik verse:
    A liba hattyúdala

    A tömzsi, totyogó tavalyi ludat
    cserbenhagyta csúful a józan öntudat.
    Fennhordta a csőrét, s nyújtogatva nyakát,
    gyönyörű hattyúnak képzelte magát.

    Társaitól búcsút sem vett, azt se mondta: “Gá!”
    Kilépett a libasorból, s elment világgá.
    A legelső pocsolyánál máris vízre szállt,
    és hattyúi halálához egy dalt komponált.

    Egy hattyúdalt, az egyetlent, a végsőt,
    a halálhívó szent, nagy éneket,
    a fagyos lánggal kilobbanva égőt,
    mely lebegve száll idő s tér felett.
    A hattyúdalt, mit életen át érlelt
    a méltóságos csönd, a némaság,
    a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,
    a semmivé lett vágyak halk dalát!

    Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,
    és költött is végül szép dalt, szomorút.
    Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.
    Zengett a bús ének: “Gá-gá-gá-gá-gá!”

    Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,
    várta, várta hajnalig, míg meg nem éhezett.
    Gyakran sóhajt fel azóta, ha kint legelész:
    – Gágogva élni könnyű – dalolva halni nehéz!

  30. Ahhoz képest, hogy folyton Error-ba ütköztem, mert hosszúnak találtatott a szöveg és megkerestem a másik liba-verset is, most látom, hogy mégis betette az elsőt a kommentek közé 🙂 Azért örülök, mert azt szívesebben mutattam meg, kevesebben ismerik 🙂

  31. Hűséges zugolvasó vagyok. Annyian vannak erre a libuskára, hogy érdemes lenne külön-külön kisorsolni az alkatrészeket. Megelégszem egy combocskával.:)Gyönyörű példányok lettek. Gratulálok a bloghoz, a családhoz, az ötlethez.

  32. ajajaj…. bevallom, nagyon szeretem a libát (megenni), ezért nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget… hátha kedvez a szerencse… Mindenkinek sok szerencsét kívánok és előre gratulálok a Nyertesnek…

  33. Tyűűű, ez igen, látom, sokan szeretitek a libapecsenyét!:)))
    Azt nem tudom, Ausztráliába hogyan juttatnám el a libát, sőt, még Erdélyig sem (bár a lányom megy majd oda kirándulni áprilisban…); úgy általánosságban azt gondolom, vagy a nyertes kirándul el hozzánk, vagy majd mi a nyerteshez…:)))

  34. Csak gratulálni tudok a “baromfi udvarhoz”!! Szépen megnőttek a libuskák is.

    “Kiscsaládom” nevében is szólok, amikor bátran kijelentem, hogy szívesen kirándulnánk Keszthelyre… Mivel még gyermekeink nem látták a mi “tengerünket”, így a kellemest hoznánk össze a hasznossal és beírnánk a naptárba, “2010.nov. Hatvan – Keszthely CSALÁDI KIRÁNDULÁS.

    De legfőképp szeretnék már személyesen is találkozni azzal a személlyel, aki nap mint nap elgondolkodtat, megnevettet, néha megsirat,… és még tippeket (tuti tippeket!!!) is ad, hogy mit egyen az én drága “kiscsaládom”!!

    Szóval, köszi a lehetőséget egy libára!! 🙂 🙂

  35. Szia! Moldáv Köztársaságból olvaslak(én vasi lány a férjem zalai fiú amúgy), nagyon szupi lenne egy liba(hulla).A kisfiam Márton. És aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik…..

  36. Szia Móni!
    Micsoda egy ötlet, nálam sajna a végelgyengülés elég utópisztikus a liba számára, bár lehet hogy élvezné a tyúkok társaságát. Én sajnos ( a liba számára) a belőle elkészülő ételeket látom lelki szemeim előtt. Várom az eredményt!

  37. Olvasgatlak egy ideje és olyan jóóó, köszönöm!
    Ez a potya liba dolog nagyszerű alkalom arra, hogy nem csak tervezem, de le is írom milyen jó hozzád naponta benézni. Ezért szégyenlem is magam hiszen akár a remek dödölle receptnél is klaviatúrát ragadhattam volna, de a végső lökést a csábító libapecsenye hozta meg.
    Köszönöm!!!!!!!!!!!!

  38. Látom elérkezett a nagy nap!!! Úgy a libáknak, mint nektek is. Gyönyörű szépek lettek, bizony jó is lenne Márton napra egy példány belőle.:))

    Sikerült beszereznetek a kopasztógépet???

    Most sajnálom csak, hogy messze lakunk, mert én tutira mennék segíteni.(na nem hátsó szándék nélkül :)))bízva abba, hogy egy példány hazajön velem)

  39. Ausztrália – Németország – Erdély.
    Hmmmm! Írország is beszáll a játékba!
    Mi is szeretjük a libapecsenyét! 🙂
    Ha mi nyerjük, akkor ide Nektek kell elhozni a nyereményünket!!!
    András + Szandra

  40. Hű, nem hiszek a szememnek. Idetévedtem tésztakészítés ürügyén, ittragadtam egyből a dödöllekészítés miatt, és… nagyon reménykedem. Utoljára (micsoda?) kb. 15 éve láttam libát. Azóta se élve se halva, csak mesekönyvben 🙂 Szóval szeretnék nyerni egy ilyen szépet.

  41. Amikor kicsi voltam, mi is tartottunk libát. Nagyon szerettem őket, amíg kicsi pelyhesek voltak, aztán amikor megnőttek, rettentően féltem a sziszegésüktől. 🙂
    Szóval szívesen ennék most is libahusit. 🙂

  42. Régi olvasódként, engedd meg, hogy gratuláljak az eddigi farmer teljesítményedhez és minden egyébhez. A libát csókoltatom élve-halva. Azért sültnek jobban szeretném.:) További kitartást és főleg egészséget!

  43. Játékon kívül írnék! 🙂
    No nem mintha a libád ellen lenne bármi kifogásom, nagyon is kedvelem őket élve és halva is, csak nem szoktam játszani.
    Zugolvasód vagyok én is, jövök mindig, nagyon kedvelem a blogodat. Most megragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak hozzá, és az eszméletlen játékhoz is! :-)Ez a legötletesebb, legizgalmasabb felajánlás, amit eddig láttam.

  44. Én nem neveznék, mert olyan szerencsés vagyok, h a mamáék épp a hétvégén láttak el egy kis friss libamájjal és zsírral! 🙂 De a felajánlás egy nagyon kedves gesztus Tőled! Verocs

  45. Azt hiszem a körülöttem lebzselő gyereksereg igazán szívesen enne egy kis libát, no meg az én családom is.. szóval jöhet a liba… 🙂 Úgyis meg vagyok hívva Hévízre, hátha útba esne… 🙂 Ja, és halva kell a libuska, mert élve nem fér el a panelban… 🙂

  46. A mi kis 30 néhány négyzetméteres bérlakocskánkban már beérett egy paradicsom, de a következő néhány a hétre ill. a következőre várható, legalább még 8! Házi liba + házi paradicsom – nem is lenne olyan rossz 😉

  47. Egyrészt neveznék én is a versenyre, mint régi, rendszeres olvasód 🙂
    Másrészt anyukámék vágtak Márton nap előtt libát, és olyan kínkeservvel szedtük ki a tollát, vagyis a toklászt… az időben vágottal nem volt ilyen gond. Nem pontosan tudom, hány naposnak kell lenniük, de legyenek meg, mert tényleg kemény melót csinál magának az ember a korán vágott libával.

  48. Bár százon felül nem sok már a nyerési esély,-de ez kiszámíthatatlan…Egy dalocska jut eszembe:”Száz liba egy sorba…”
    Boglarka

  49. Nagyon tetszik ez az érdeklődés, de kérném azt az egy-két névtelen hozzászólót, aki semmi nevet nem adott meg, valahogy nevezze meg magát, csak hogy meg tudjam majd különböztetni őket!!

  50. Szia!
    Nos, én is benevezek. Ha tehetem, minden nap elolvasom, hogy mit írtál, és nagyon szeretem.
    Ha valakit Mártonnak hívnak, az nem előny?
    Márton Edit

  51. Jujjj, Márton Edit puncsol! :):):) Ez nem ér! Mondtam már, hogy Fehérnyúl született Márton Libaüregi Nyúl Horgelson a tisztes nevem, de a barátaim csak Nils-nek szólítanak? :):):)

  52. Szia Móni!

    Nem mondanám magam újdonsült bloggolvasónak ,hiszen a csendes háttérből szeretem olvasni a bejegyzéseidet.Csak ugy ritkásan.Na jó, mindennap!!Épp az aznapit.Hát első kommentnek mit is irjak?!Talán azt ,hogy gratula neked.Ügyesen intézed a mindennapjaidat,irigy is vagyok.Na de mostmár térjek a libára .Érdekel a dolog!!Én is benevezek!!!!

  53. Köszönöm mindenki nevében a nagylelkű felajánlást – Márton napot szívesen ünnepelném a Ti – konyhakész – libátokból készített pecsenyével – Köke

  54. Jaaaaj! De jó,hogy szólsz,még be sem mutatkoztam! Ezt a neveletlenséget!!Timi vagyok, 2 nagy kamaszfiú/16,14 évesek/,és egy aprótalpú kislány /1.5 éves/anyukája.
    üdvözlettel :Timi

  55. Köszönjük, hogy ilyen nagylelkű vagy!
    Még soha nem sütöttünk meg egyszerre egy egész libát, így nagyon örülnék annak, ha mi megnyernénk meg!
    Vargánya család

  56. Móni, csak szólok, hogy két Kriszti van! Én a 11. hozzászóló vagyok, a másikat most láttam itt a végefelé. (Vajon tényleg ez már a vége? Igencsak romlanak a nyerési esélyeim/-ink… :D. Gratula a kommentrekordhoz!!! Jó a motiváció!)

  57. Mirjam, sebaj, inkább kétszer, mint egyszer sem!
    Kriszti, köszi, majd figyelek. szerintem majd sorszámokkal együtt írom fel a neveket, minden hozzászólás kap egy sorszámot (de persze, aki többször hozzászólt, annak is csak egy száma lesz – báááár, lehet, ha a többszörös hozzászólásoknak növekedne az esélyük, megdöntenék valami komolyabb blogkomment rekordot…:)))

  58. Szia!
    Akkor én is szeretnék benevezni a játékba. Nagyon jó felajánlás, köszönjük szépen.
    Én is halva szeretném, majd kirándulunk egyet a családdal.
    Rita

  59. Úgy látszik, a zugolvasók zöme képes felfedni Önmagát már egy libáért is! Én is csatlakozom hozzájuk. Ilyen csábító ajánlatot nem lehet kihagyni, így, Márton nap előtt!
    Leó

  60. Szia Móni!
    Én új “követőnek” számítok, bár suttyomban már rég olvasgatlak (főleg ha rossz napom van, és semmi kedvem főzni…mindig kapok némi ihletet)de szívesen beszállnék a játékba a libáért.Főleg ha elkészítési tanácsot is lehet hozzá kérni, mert szerintem még soha nem ettem (és snem is sütöttem)ilyen jószágot. Üdv: Noémi

  61. Liba sorsoltatik, élve vagy halva 🙂
    Úgy kellene, mint az egyszeri gazdánál, élve is, vágva is 🙂

    Viccelődés mellett, a libusaid nagyon szépek, gratulálok.

    Te fogod vágni, kopasztani? Elteszed a tollát?

  62. MEGVAN A KOPASZTÓGÉP! Úgyhogy már egészen reális a hétvégi tömeges libamészárlás. Szombaton vagy vasárnap lesz, úgyhogy minden potenciális nyertest kérek, gondolkodjon el, most hétvégén tud-e kirándulni…:))

  63. Hát akkor én sem maradnék ki. Előttem már egy jó kis, aranysárga színű liba húsleves gőzölög, meg sült libacomb vöröskáposztával. Hmmmmm, nem lenne rossz. Már csak egy liba kell hozzá:))))

  64. Nagyon szépek a libáid. Hát még sütve milyen finom lehet. Gyerekeim nem hagynak békén, hogy “nyerjünk libát”, tehát beneveznék a versenyre. (Konyhakészen szeretném)

  65. Szia! szeretnék én is jelentkezni és, hogy gyorsabban teljen az idő a sorsolásig hoztam liba-verseket 🙂
    Tordon Ákos: Libasorban

    Sír a nád, a sárga nád,
    jégkabátban a világ.
    Nézd, a libák libasorban,
    libasorban, libatollban
    keresik a nyarat; hol van?
    Libapapucs, libaláb
    a nap sütne legalább.
    De mert nem süt, gi-gá-gá,
    mind elmennek világgá.

    Nagy Attila
    Liba

    A réten liba lépeget
    Lépegeti az éveket
    Fölötte lepke
    Színekbe keverve

    Komikus ingás-ringás
    A réten ő mely virágmintás
    Hófehér liba halad
    Zászlóshajó a nap alatt

    A nap alatt amely lobog
    Lépdel prüsszög és dohog
    Senki a réten akire fújna
    És senki aki hozzábújna

  66. Szia Móni,
    Ennek az ellenállhatatlan játéknak én sem tudok ellenállni. gyakran olvaslak csendesen, sokszor szívemből írsz. Nálunk is négy a gyerkőc egy kis ikerpárral spékelten 🙂
    Beneveznénk a libusra, szerintem fincsi lenne a Márton napi iskolai töklámpásos esti felvonulás után 🙂 egy kis finom libasült…

  67. Én is szívesen nyernék egy konyhakész libát, csak azért konyhakészet,mert nem lenne ahol kioltsam az életét, bár azt hiszem jó móka lenne az is, nagymamámtól rengetegszer láttam gyerekkoromban.Az élő meg azt hiszem sok galibát okozna udvar nélkül.

  68. Hogy szeretném-e, nem kérdés. Hogy inkább élve vagy halva? Mindegy. Előbb-utóbb úgyis ez utóbbi lenne belőle! De hgogy az a liba- élve vagy halva – hogyan tudna idejönni, nem tudom, szóval, ezen gondolkodtam eddig, azért nem neveztem.
    Bár úgyis fölösleges volt, nem tudom, miből gondolom, hogy akár én is nyerhetnék!:P

  69. Hali,
    engem nagyon meghatott az ötlet, hogy libát adnál ajándékba valakinek, ismeretlenül is, csak úgy és csak azért, hogy több legyen az öröm a világban!
    Valójában nem akartam jelentkezni, mert mi dolog az, hogy csak így, a semmiből előbukkanjak, és ajándék libára fenjem a fogam… Egyetlen mentségemül (na tessék, még mentegetőzöm is!) az szolgálhat, hogy tudom, a férjem mennyire örülne a libapecsenyének. 🙂
    Szóval én is jelentkezem.
    Sok sikert a vágáshoz, a libákat pedig Isten áldja az emberré lényegülés rögös útján!
    Juli

  70. Anyám, hogy én miről maradtam le! Kicsit kiestem a keringésből 🙂 I love libapecsenye! Meg a mája! Meg a zsírja! Jaaaaaaaaj!!!

    Gratula a kopasztógéphez!

    Ha Fortuna véletlenül rám nézne libaügyileg, szeretettel küldöm a szomszédba a fagyisnak meg a családjának 🙂

  71. Mi is egy zúgolvasó:)-elég rég!!!

    MI “csak” ezért szeretnénk:
    Márton-napi lakomák:

    A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon, mert, aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik.:)

    Szép napot!!

    Domiter Rita és a három gyerkőc

  72. Móni, hihetetlenül rendes vagy ezzel a felajánlással, szerintem már akkor is sok embernek szereztél örömet pusztán a felvetéssel, ha nem is nyerhet mindenki…:o))
    Én is zugolvasód voltam idáig, és nem is akartam jelentkezni, de hirtelen eszembe jutott a gyerekkorom, amikor nagymamám a VIII. kerületi konyhájában tömte a Teleki téri piacon vásárolt libát, utána levágta és libatorost készített.. az egész család majd’ egy hétig libát evett, számtalan módon elkészítve…szép emlék, ezért benevezek én is, bár csak egy bontott fajtára, a tollfosztás nem erősségem..:D

  73. Móni ez mekkora ötlet! És mivel nem túl régóta keveredtem ide, így bennem most tudatosult, hogy mi egy városban élünk 😀 Az átadással nem is lenne akkor túl sok gond 😀 most már csak egy kis szerencse kell 😀

  74. Szia,

    előjöttem a liba kedvéért, Pécsről a zugolvasásból:) Indulok a libáért, vannak zalai szálak, így a szállítással sem lenne gond:)

    Köszönöm a lehetőséget!
    Szilvi

  75. Beszállnék én is a játékba. Vonzó az ajándék, nagyon kedves az ötlet, a honlapodnak pedig néhány hete lelkes olvasója vagyok. Itt az ideje az első kommentnek. 🙂

  76. Eddig lebeszéltem magam, hogy úgysem én nyerném, de ha meg sem próbálom, akkor nem tudhatom van-e szerencsém! Úgyhogy hajrá… Klaudia

  77. Szia, mostanában akadtam rá a blogodra, leginkább az első bejegyzések egyike miatt ragadtam le nálad. Most várom a 4. gyerekünket és várható érkezése hasonló meglepődést és sokkot okozott, mint nálad. Sok erőt adnak a bejegyzéseid, igyekszem hasonlóan jó 4 gyerekes mamává lenni! köszönöm neked, és a libát szívesen ennénk mi is! szeretettel üdvözöllek
    dóri

  78. Itt a hajrában -próba szerencse- én is beszállok….a nyáron úgy se jutottunk el Keszthelyre…pedig segítettél szállást keresni:)
    van hely a mélyhűtőben;), szünet lesz úgy hogy ráérünk..

  79. A libának mekkel halnia! 🙂
    Mivel akkor már szárnyalva nem jöhet hozzánk, autóval érte megyünk. Ha leszünk olyan szerencsések, hogy rajtunk múlik a liba sorsa.
    A liba halva, leginkább sütve jó!

  80. Tudom, hogy ez az elet rendje, de nem lennek kepes megolni egy libat.
    Szoval, jatszanek erte, de meg el kellene dontenem mi is lenne a sorsa… O, es meg messze sem vagyunk, leven egy kis zalai faluban elek…:-)

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük