A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Úgy is mondhatnám, dödölle tutorial.

Szerepelt már a blogon ez a jellegzetes vasi, zalai parasztétel, először kissé elhibázva itt, másodszor már jobban, bár nem tökéletesen itt. Családom egyik fele egyenesen rajong a hagyományos magyar konyháért, és épp ezért mélyeket sóhajtozva veszi tudomásul, ha én e tudás birtokában mégis mondjuk vöröslencsét, kuszkuszt, bulgurt, ilyesmit készítek; időnként, mintegy hangulatjavító intézkedésként aztán (látszólag) hanyagul odavetem a szokásos kérdésre (mi lesz az ebéd?), hogy mondjuk tepsis krumpli, vagy tócsi, még ritkábban: dödölle. Ez utóbbinak egész komoly nimbusza van, nem egyszer szegezték nekem ismerőseim szinte döbbenten a kérdést, hogy TE TUDSZ DÖDÖLLÉT készíteni? Hát persze, mondtam erre mindig álszerényen. Nem nagy ügy.
Viszont ritkán állok neki. Pedig vannak ennél sokkal időigényesebb ételek, a dödölle projekt az első szem krumpli kézbe vételétől kezdve az utolsó galuskák megpirításáig másfél óra alatt letudható, amelynek csak a vége intenzív munka. Mégis. És gyanítom, nem egyedül én vagyok így vele – ezért is gondoltam azt, hogy fényképes útmutatóval – remélhetőleg – megkönnyítem azok számára az elkészítését, akik eddig még soha, vagy csak nagyon ritkán veselkedtek neki a gyártásának.

Hozzávalók (6 személyre):
2 kg krumpli
50 dkg rétesliszt
8 közepes vöröshagyma

zsír/olaj a sütéshez
tejföl a tálaláshoz

Először is a krumplit meghámozom, adott esetben meghámoztatom egy önfeláldozó családtaggal (ha dödöllét szeretnél…), kis kockákra vágom, és annyi vízben, amennyi éppen ellepi, megfőzöm. Két teáskanál sót is szórok a vízbe.

A megfőtt krumplit krumplinyomóval áttöröm, minél alaposabban.

Az áttört krumpli alatt teljesen takarékra veszem a lángot, és annyi réteslisztet adok hozzá, amennyitől rettentő nehéz lesz keverni; komoly izommunka, ismét lehet segítséget hívni, fogjátok a lábost, ti akartátok, hogy legyen dödölle…! A gázt csak akkor zárom el, amikor teljesen elkevertem a lisztet a krumpliban.

A masszát – amely jól formázható – jó nagy vágódeszkára teszem ujjnyi vastag rétegben (amennyi ráfér), hogy hamarabb hűljön.

Közben a megtisztított hagymákat félbe, majd vékony szeletekre vágom, és kevés zsíron, ha nincs, olajon megpirítom.

A langyos masszából kis darabokat szedek, a két tenyerem között egy mozdulattal galuskává formázom.

Egy teflon serpenyőben, szintén kevés zsíron/olajon megpirítom. Azért kell a teflon, mert különben leég a lisztes krumpli a serpenyő aljára, és nem tudnak megpirulni a dödöllék.

A szép piros galuskákat beleforgatom a pirított hagymába.

Ha egyszer fel kellene sorolnom azt a 10-20-100 ételt, amit szerintem egy embernek mindenképp meg kell kóstolnia életében, a dödölle benne lenne mindegyik válogatásban, az biztos.

Ajánlott cikkek

41 Hozzászólás

  1. Soha életemben nem ettem még dödöllét. Csak az “Éliás, Tóbiás”-ban hallottam róla.Már a múltkori bejegyzésedben is felkeltette az érdeklődésemet. Most meg úgy örülök, hogy leírásod alapján elkészíthetem! Nagyon köszönöm.

  2. Ó, de jóóóó! Nagy krumpli rajongó vagyok !! Kivéve a krumplis tésztát.
    Én már ettem, bár bevallom őszintén hagyma nélkül szeretem igazán, és a tejfölt túlzásba víve + hozzá kis tört fokhagyma 🙂
    Köszönöm, hogy eszembe juttattad 🙂

  3. Szia Móni!
    Kicsit hosszú leszek…
    Félig vasi, félig zalai vagyok… Vagyis ez az az étel, amit ehettem mindkét nagymama, anyu, anyós és egyéb nőrokon által elkészítve…:)
    Mindenki így készíti, mégis minden háznál kicsit más a vége… (galuska nagyság, hagyma mennyiség stbtb.)Nagymamám tepsiben is szokta pirítani, ha sokan gyűlünk össze:)
    Nagyon szeretem, egyszerű, gyors, laktató! Télen 2-3 hetente van!
    Azért (is) szeretem a blogot, mert tényleg olyan ételeket készítesz, amit az ember meg is tud csinálni! Nincs semmi extra, hiper-szuper különleges összetevő, amit csak nagy kutatómunka után lehet beszerezni, nincs különleges eszközre szükség…
    És mindig olyan jó ötleteket adsz, a töltött káposzta után, azt hiszem most ez jön nálunk is!!!:)

  4. ó, Móni, igazán hálás vagyok, ez konkrétan hiánypótló, már akartalak zaklatni miatta, ugyanis… Én megcsináltam mind a két korábbi módon, (tepsiben és olajban)és bár a jobban sikerült verzió lényegében az egyik kedvenc ételünk lett, mégis éreztem, hogy valami nem (nagyon nem) stimmel. pl: az olajban sütés nekem bő olajat jelentett automatikusan, hát úgy megszívta magát, hogy csak na… mindhatnám, csak az ígéret sült ki rendesen.
    úgy örülök! és most újra megpróbálhatom! Köszi! 🙂

  5. Mi(anyu és mivel tőle tanultam így én is) mindig a tepsiben pirítós verziót szoktuk készíteni(mikor kész a lisztes massza, bele a nokedli szaggtóba és úgy beleszaggatva a kiolajozott tepsibe). Megszórva pirított hagymával… Nyami! Tejfölös verizóban még nem ettem, de majd legközelebb így próbálom 😀

  6. Na, úgy jártam mint Adina. Azaz eddig soha. Na, de ezután akkor tuti.
    S örülök annak amit Timel írt. Nem én vagyok az egyetlen kivétel a krumplis tésztával való ellenséges viszonyra. És én is krumpli rajongó, érzem ez majd bejön.
    Éliás, Tóbisá ….sálálálálá

  7. SZia Móni, én is imádom a dödöllét és rendszeresen készítem. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Felvidéken készül a dödölle “előképe” a macskanadrág. AZért hívják így, mert ha beleraknák a cicát a fazékba nem jöhetne ki nadrág nélkül, annyira ragad. Úgy készül, hogy a liszttel alaposan összefőzött krumplit (eddig pont mint a dödölle)hagymás, zsíros kanállal tányérokba szaggatják, ellapítják, (juh)túróval és sülthagymával megszórják. Egyszer próbáld ki, amikor dödöllét készítesz – nagyapám kedvence volt. Zsófi

  8. köszi-köszi-köszi!

    imádjuk a dödöllét, de még soha nem álltam neki egymagam csinálni, inkább a kész/fagyasztottak vettük.
    De ez a fényképes leírás tök jó, asszem jövő héten kipróbálom 🙂
    Ha ilyen szuper lesz a laptopkonyha is, állandó vendég leszek 🙂
    puszi
    Edit

  9. Bár én somogyi vagyok, de lépésről lépésre így csinálom én is!!! Nagy kedvenc, nagymamám egy másik változatot szokott még készíteni, a hagymára szórt paprikát, ez volt nagypapa kedvence. Köszi Móni, hogy eszembe juttattad, ez olyan jó kis őszi-téli eledel.

  10. Ez az az étel, amit még én sem kóstoltam sosem! De látom szerencsére nem vagyok egyedül vele! Most viszont kedvet kaptam hozzá! :)) Úgyhogy azt hiszem a jövő héten ki fogom próbálni! Fokhagymás tejföllel! :))

  11. Gyerekkorom íze!!!Nálunk, palócoknál a neve: ganca. Először azt hittem, az olasz gnocchi-ból jött…de sajnos nem tudom az eredetét. Pont ugyanúgy készül, mint a dödölle…:)
    üdv.: Betti

  12. Mivel édesanyám, és legjobb barátnőm is Zalában nőtt fel, ezért ezt muszáj megtanulnom,érdekes, hogy pont tőled, min annyi minden mást is! Mindenesetre köszönöm!!:-)

  13. Ma ezt csináltam. Nagyon finom lett, az egész családnak ízlett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű és laktató.Köszönöm! dóri

  14. Köszi! Köszi! Köszi! Megcsináltam nagyon finom hm hm. Szomszédasszonyom kérdezte mit főzök, mondtam neki, hogy dödöllét. Elkerekedett a szeme, hogy az milyen? Nah adtam neki kóstolót. Őt is meggyőzte 🙂

  15. Szia! Már régóta olvasom a blogodat, nagyon tetszik, amúgy én is “földid” vagyok, keszthelyi. Én a dödölle könnyített változatát készítem, amivel pont a nehéz munkát lehet megspórolni :). A főtt krumplin hagyok kevés főzővizet, összetöröm, összekeverem pikk-pakk a liszttel és már kész is. Kiszaggatom, kiolajozott tepsiben piros-ropogósra sütöm. Senki nem mondja meg, hogy nem a hagyományos módon készült, érdemes kipróbálni!

  16. Megcsináltam! Isteni lett!
    Egész hétvégén a blogodból főztem, mondta is a fiam, hogy anya laptopból főz. Kezdtem a tárkonyos csiberagulevessel, aztán a mustáros hús, amit én tarjából készítettem, és tegnap délután az almás aszalt barackos rétest is megcsináltam. Minden elfogyott az utolsó morzsáig. Itt is köszönöm a jobbnál-jobb recepteket.

  17. Na én sem ettem még, de annyira jokat irsz rola, hogy ki kell próbálnom. Viszont még nincs krumplinyomóm… azt hiszem venni kéne!

  18. na, én is megcsináltam, remek napot választottam neki, mikor vendégség jön délután, szóval a dödölle mellett még készült 3 tepsi leveles rúd (magos, sajtos), kenyércsigák, egy tepsi joghurtos süti, hát nem kicsit készültem ki,leszakad a hátam 🙂 persze a férjem is segített. fincsi lett nagyon 🙂

  19. Szia Móni!
    Már nem is tudom, mióta olvasom a blogodat, a történeteket és recepteket… ötletet is vadásztam róla többet, pl. kis családom egyik kedvencét is, a reggelire baracklevárral legfinomabb kicsi palacsintát… – csak valahogy nem vagyok az a kommentelős fajta…
    Aztán kezdődött, hogy jó sok fényképpel kezdted illusztrálni a posztjaidat. Na, először gondoltam, hogy ezt meg minek. Aztán megszoktam, megszeretettem. Ennél a receptnél pedig egyenesen áldalak érte 🙂 Tavaly az őrségben nyaraltunk, s ettünk dödöllét is, ízlett nagyon, kérdeztük, hogy hogyan kell készíteni, el is mondták, de olyan macerásnak-pepecselősnek tűnt, hogy azt gondoltam, én ilyet sosem fogok készíteni. (Pedig szeretek kísérletezni a konyhában, s nem riadok meg egykönnyen.) De hála a képeidnek s a leírásnak, a minap elhatároztam, hogy dödöllét főzök, és nagyon finom lett, mindenki imádta, és tényleg nem volt nehéz elkészíteni!!! Nagy-nagy köszönet érte 🙂

  20. Kedves zugolvasó, nagyon örülök! És köszönöm a visszajelzést, ez alátámasztja, hogy jó ötlet a fázisfotózás, még ha meglehetősen időigényes is…:) Ráadásul szegény kis fényképezőgépem folyton maszatos.

  21. Szia Móni!
    Azt kérdezném, hogy leöntöd-e a vizet a krumpliról, mielőtt szétnyomod. A képen úgy néz ki, mintha nem öntenéd le, és a szövegben sincs rá utalás. De ha nem, akkor nagyon híg lesz a massza, vagy nem? Addig kevered, míg elpárolog a felesleges víz?
    Bocs a kérdésért, de mi ilyeneken vagyunk képesek késhegyig menő vitákra hites urammal, pláne, ha eltérő forrásokkal dolgozunk…
    Próbáltuk már itthon csinálni, de nem lett “olyan” (mint amilyet egyszer ettünk valahol).
    Köszönöm előre is a választ!
    Cili

    1. Szia Cili, igen, a vízzel együtt töröm át, és utána a liszttel sűrítem vissza! Viszont fontos, hogy a víz tényleg csak annyi, amennyi ellepi.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük