Egyik visszatérő szereplője az újságnak Katóka, akit nagymamája tanít a főzés-sütés, befőzés, tartósítás rejtelmeire minden lapszámban. Például így:
“- Nagyanyus, édes nagyanyus, nagy baj van! – kiáltott Katóka, szelesen berontva a szobába.
– No, mi az ? Ég a ház? – kérdezte nagyanyus nyugodtan, s megigazította pápaszemét az orrán.
– Dehogy, – felelte Katóka kissé restelkedve – tulajdonképen nem is baj, meg nem is olyan nagy. Hallgasd csak meg, nagyanyus. Ilonka férjhez megy, azt tudod, úgy-e. Ilonka az én legjobb barátnőim egyike. Nyoszolyó leány is leszekaz esküvőjén, ha te és édes apa megengeditek. És rózsaszín ruhát kapok akkor, úgy-e, meg egy kis virágot is tűzünk a hajamba, talán rózsaszín bimbókat…
– Hát az az a nagy baj, Katóka?
– Jaj, dehogy! … Hanem ott kezdődik a dolog, hogy az Ilonka vőlegénye falusi birtokos, tudod, falun fognak lakni és gazdálkodni. Óh, mennyire örvend ennek Ilonka; nagyon szereti a falut. Még nem ért ugyan mindenhez, de majd meg fogja tanúlni, mondja. Ma délután, mikor nála voltam, mind arról beszélgettünk. Azt kérdezte tőlem, hogyan kell sonkát bepáczolni, mert neki ezt is meg kell tanúlni, és tudja, hogy én jó gazdasszony vagyok, hát bizonyára tudom.Mondtam, nem emlékszem rá pontosan, hanem majd megnézem a szakácskönyvemben. De… de a szakácskönyvemben nincs meg! …
– No látod, kis lányom, akár mindjárt itt is kezdhetted volna! Hanem azt is felelhetted volna Ilonkának: én bizony még soha nem páczoltam be sonkát, hát nem tudom. De majd megkérdezem nagyanyustól!
Katóka pironkodva sütötte le a szemét.
– Holnap mindjárt meggyónom Ilonkának, hogy az én drága jó, eleven szakácskönyvem mondta el.
És nagyanyus jóságosan mosolyogva el is mondta, a mint következik:
– Négy sonkához 5 kr. ára salétromot kell venni, ezt fél kiló sóval elegyíteni és finomra megtörve, vele a sonkát jól bedörzsölni; ajánlatos a csont mellett egy vágást tenni és ebbe is sót hinteni. Az így besózott sonkát faedényben egy hétig állni hagyjuk. Ezután elkészítjűk a páczot. A sonkára annyi vizet öntünk, hogy teljesen befödje; a vízbe, minden sonkára egy marék sót számítva és 5 kr. ára fenyőmagot teszünk felvagdalva. A ki szereti, egy pár gerezd fokhagymát is tehet bele. A sonkákat három hétig eme páczban hagyjuk, közben minden három vagy négy napban megforgatjuk, hogy a pácz a sonka minden részét átjárja.Három hét múlva a sonkát fára függesztjük, hogy a víz leperegjen róla; ezután behintjük korpával, és megfüstöljük.
– Köszönöm, édes nagyanyus. Ezt magamnak is följegyzem.”
A cikk további részében nagyanyus előadja a töltött káposzta receptjét, ami nem olyan “rántásos kotyvalék”, aztán még egy “nyali-fali dolog” elkészítésének titkaiba is beavatja kisunokáját: diótortát sütnek csokoládékrémmel.
A ma már megmosolyogtató stílusú írásoknak akkora sikere volt, hogy a Katókás cikkek gyűjteménye könyv alakban is napvilágot látott “Katóka szakácskönyve” címmel 1913-ban. A kötet számos kiadást megért, legutóbb például 1989-ben.
Ti olvastatok régi női folyóiratokat?
(Ha érdekesnek találjátok a témát, folytatom szívesen.)
Nekem tetszett 🙂
Gyerekkoromban sokat forgattam egy könyvet, ami még anyukámé volt. Egy B5 méretű, kemény táblás, narancssárga könyv volt, vászon gerinccel, a borítóján – ha jól emlékszem – nem volt semmi, biztosan volt egy papír borítója, ami elveszett. A címe: Lányok könyve. Anyu 1935-ben született, gondolom 1948-50 körül kaphatta. “Tanmesék” voltak benne egy kislány mindennapjairól, hogyan kell öltözködni, viselkedni, lakást berendezni, sk. ajándékot készíteni. Nagyon tetszett.
Nagyon tetszett az írás, annyira hogy hiába nincs 10 percem naponta a saját blogomra, de amikor ezt elkezdtem nézegetni, nem tudtam megállni, hogy végig ne olvassam! 🙂
5 krajcár fenyőmag:):):) (Nagyon móriczi, csak hiányzik hozzá még két krajcár:):):))
A nagymamámtól örökölt kézzel írott/másolt(somogyi)szakácskönyvéből a kedvenc mértékegységem az összmarék. :):):) A Váncza féle eredeti süteményeskönyvben is lehet jó kis mértékegységeket találni.
Katóka szakácskönyvének reprint változata nekem is megvan, de az isten az ezeréves Kincses Kalendáriumok. :):):)
(Fehérnyúl)
Ez nagyon klassz volt!
Gyerekkoromban állandóan a padláson lógtam és régi könyveket, újságokat bújtam.
A mai napig nagyon szeretem ezeket a régi kiadványokat.
Folytasd légyszi! Katóka szakácskönyvét én is birtoklom, meg persze az összes Cilikét!:)
Folytasd :-))
Régi-régi Nők Lapjában voltak hasonló cikkek, amire vissza bírok emlékezni. Volt szívküldis tanácsadós, meg háztartási ismeretes is. Okos Kata talán? Hm…
A Magyar Szépek… megnevezés nagyon vicces 🙂
A Katóka szakácskönyve nekem is megvan,jó öreg már szegény, nem is nagyon piszkálom, a polcon álldogál.
Egyébként a nagymamámtól kaptam, mikor elkezdett 6-7 éves koromban aggódni, hogy nem szeretek a konyhában ügyeskedni 😀
Vera
Igen,antikváriumban boldogan veszek meg régi újságokat!Van is néhány!
Folytasd a témát kérlek,engem nagyon érdekel!!!!
A Lányok könyve (ki tudja, melyik évbol) nekünk is (anyukámnak) megvolt, narancssárga, keményborítós… 🙂 nagyon szerettem olvasgatni, bár nem hiszem, hogy abból szereztem volna a háztartási alapismereteimet (bár ki tudja, milyen mélyen ivódtak belém az ezerszer elolvasott kis tanmesék)
Az én dédanyám például az unokája kötelező olvasmányait olvasta az unokája helyett… 🙂 Szerintem ettől máris szépanya lett belőle.
Én olvastam.A dédnagynéném járatta a Divat Szalon c.lapot 1902-től és be is köttette a lapokat.Néhány oldal most bekeretezve a lakásunkat díszíti.
Tutsek Anna: Cilike sorozata a mai napig a kedvenceim. Először háború előtti kiadásban olvastam. Olyan régi békebeli. Akkor fontos volt, hogy egy lány jó gazdaasszony legyen. Cilike a nagynénjétől, Teréz nénitől tanulta vidéken. Régi kézimunka leírásokat olvastam még tini lányként. Nagymamám Váncza szakácskönyve is megvolt.
73 éves nagynéném ki van a mai női magazinokkal, hogy mindenütt a szex áll a középpontban. Ő édesanyja “Úriasszonyok lapja” c. újságjait olvasta. Még mindig ebben a világban gondolkodik.