De hol?
Egyik kedves olvasóm, Gabika kérdezte, tudok-e valami jó szilvás receptet, és el is kezdtem keresgélni; mert hát van ez a szilvás quiche, meg lehet szilvásgombóc, vagy világbajnok szilvalekvár, és innentől kezdve mindenféle szilvalekváros süti, de bizony, én is beláttam, ezt a szilvás palettát illene szélesíteni.
Találtam egy eszméletlen jó receptet Lilahangyánál: a breton szilvatortát. Nagyon jól nézett ki, rövid hezitálás után neki is láttam. Az is biztosított afelől, hogy jól választottam, hogy a kommentekben többen jelezték, elkészítették a sütit, és nagyon finom lett. A recept tehát jó.
Még a mérlegemet is bevetettem, biztosra akartam menni. Tehát tuti, hogy a tésztához
25 dkg hideg vajat morzsoltam el 30 dkg liszttel, ebbe 4 tojássárgát és 20 dkg cukrot kevertem. Összegyúrtam – kicsit ragacsos volt -, és a hűtőbe tettem, amíg a diós szilvatölteléket elkészítettem.
Ehhez kellett:
1 kg szilva
10 dkg darált dió
3 ek (7 dkg) cukor
1 tojás
1 ek rumaroma
Szép nagyszemű szilvát kaptam, ezeket kimagoztam, de úgy, hogy a szemek egyben maradjanak. A darált diót összekevertem a cukorral, a tojással és az aromával, és ebből a töltelékből mindegyik szilvába tettem egy teáskanálnyit. A diótöltelék ezzel nagyjából el is fogyott, és eszembe jutott, hogy a flódniban micsoda remek együttest alkot a dió, a szilvalekvár és a mák – igaz, almával kiegészítve, de az most mindegy -, hát legyen ebben is mák! Ezért aztán gyorsan készítettem egy kis máktölteléket:
10 dkg darált mákot,
3 ek cukrot (7 dkg) felfőztem
7 cl tejjel, és kevertem hozzá
1 nagy ek szilvalekvárt és
1 ek rumaromát.
Bekapcsoltam a sütőt 200 fokosra.
Elővettem a tésztát a hűtőből, és két részre osztottam. Az egyik felét kinyújtottam, s egy kerek tortaformát kibéleltem vele úgy, hogy egy kis pereme is legyen.
Villával megszurkáltam, és 10 percre a 200 fokos sütőbe tettem.
Pár perc múlva azonban megrökönyödtem: a peremre felhúzott tészta lefolyt, semmi nem maradt a forma oldalán, és a sülő tésztából helyenként kivált a vaj.
Ajjaj, mi lesz ebből…? – ültem sóhajtozva a sütő ajtaja előtt, és a tíz perc elteltével kivettem a tésztát. Nagyon lágy volt, ezért óvatosan egyengettem el az alján a mákos tölteléket, és szépen kiraktam a diós szilvával. A sütő hőfokát visszavettem 180 fokra.
A szilvákat befedtem a tészta másik felével, oldalt lenyomkodtam, a tetejét villával megszurkáltam. Zavaromban el is felejtettem tojással lekenni, így tettem a sütőbe 50 percre. Mivel 40 perc után még teljesen nyersnek láttam, 190-re emeltem a hőmérsékletet, és még 25 percig sütöttem. A tészta
ekkorra szép piros lett, de nem olyan, mint Lilahangya, vagy mások fotóján. Szépen rásimult ugyan a szilvaszemekre, de helyenként el is szakadt, a vaj pedig kivált, és kis tócsákban összegyűlt a szilvák közti mélyedésekben. Ez, mire a torta kihűlt, beszívódott, de gondolhatjátok, hogy meglátszott a tészta állagán. Nem linzerszerű volt, annál sokkal jobban törött, roppant. Ettől az apróságtól eltekintve azonban nagyon finom süti kerekedett belőle.
Ezt onnan is tudom, hogy a nagyobbik lányom ma reggel, amikor látta, hogy előveszem a hűtőből, önkéntelenül felkiáltott: húú, anya, azt tegnap este kóstoltam, iszonyú jó!
Tehát jó, finom, de valami mégsem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Nem pihentettem eléggé a tésztát? Másoknál láttam, hogy kevesebb cukorral, kevesebb tojássárgájával készítették – de így is jónak kellett volna lennie, hiszen Lilahangyának ezekkel az arányokkal sikerült.
Szerintetek mi lehetett a hiba?
Milyen vajat használtál? Mert több helyen írod, hogy elvált a tésztától… meg, hogy lágy lett az állaga, amúgy nem tudom… ez csak úgy eszembe jutott, h talán a vaj nem volt megfelelő… de nagyon jól néz ki, ne bánkódj! 😀
Rendes teavaj volt, talán spar-os, de ezt szoktam használni más omlós tésztákhoz is, nem okozott gondot.
Szia!
Gőzöm sincs, hogy mi a hiba, talán az, hogy túlzottan maximalista vagy 🙂 Nem olyan lett, na és? De ízlik, ez a fő! 🙂
Lenne egy tiszteletteljes kérésem: szeretnék tőled recepteket kapni,amikor gyorsan megvannak, olcsón, kevés hozzávalóból, és egyszerűek. Tehát egy csóró kollégista-egyetemista lánynak és társainak kiváló. Mert szeretek főzni, csak abban a konyhában nehezített feltételek vannak, de nagyon, meg aztán másokra is főzök, és lehet, hogy nekem ízlik amit csinálok,de az a cél,hogy ők is szeressék 🙂 És nekem fontos, hogy egyek néha valami főtt ételt, de a menzát inkább kihagynám 🙂 Előre is köszönöm szépen! 🙂
Szandi
Oké, sesame, rajta leszek:)
Húú, Móni, ez tényleg szörnyen néz ki, hagy a csudába! Most indulunk, majd mi elintézzük.
(Máskor szólj előbb, és akkor úgy időzítjük, hogy meleg legyen még…)
javítok: hagyd a csudába!
Jó-jó, persze, tudom, így is jó, de akkor is bosszant, hogy a tészta nem olyan!!:)
Most akkor nem is lesz a miénk?
:(((
:)))
Esetleg ha a jól bevált hagyományos linzerarányokkal sütöd?
Soknak találom a vaj+sárgája kombót a liszthez képest. Ez így senkinek sem sikerülhetett másképp, mint neked.
Virág, esetleg a fele még megvan…
Wise Lady, én is arra gondoltam, legközelebb klasszikus linzertésztával próbálom ki.
Nem lett túl vékony a felső réteg? Nem lehet, hogy emiatt szakadt? Amúgy nálam is repedezett, de nem emlékszem, hogy megfolyt volna a vaj, az adagok pedig azok voltak, amit ott leírtam… ! Visszanéztem a fotón látszik is, hogy itt-ott átüt a szilva szaftja. Még arra gondoltam, hogy esetleg túl sok volt a töltelék? Bár az a vaj kiválására nem indok…
Lilahangya, nem tudok másra gondolni, mint hogy nem pihentettem megfelelően. Sosem vált még ki a vaj, nem folyt meg a tészta…
Azért lehetett a vaj is rossz formában. Vagy nem?
Első körben én is a vajat hibáztatnám. Semmiképp sem a konyhamestert.
Neked ilyen az elrontott süti? 😀 Ajaj, az enyéimek boldogan fogadnák, ha az én sütijeimmel max. ilyen gondok támadnának. 😀
Tippelni sem tudok, mi lehet a gond, a sima linzer sem szokott nekem sikerülni. 🙂
Vera
4gyerek, ez kedves tőled:))
Vera, hát, nem olyan, amilyennek lennie kellett volna. Persze, volt már, amit jobban elrontottam, de most annyira pontosan mértem mindent…:(
Elrontottad vagy sem, akkor is jól néz ki!!! Ha nem írod, szerintem senki nem tudná, hogy nem így kellene kinéznie! :)) Kingusom alapból elutasít mindent, amiben dió van, úgyhogy ezt csak akkor lehet megsütni nálunk, ha van valami maradék süti a finnyás csajomnak! :)) Most anyutól kaptam egy jó tippet: “krátert” fogok sütni! Hamar megy, és a gyerekeim egyik nagy kedvence! Na meg a szilvás chique-t (remélem jól írtam, hihi), csak tejszínt kell vennem hozzá!
Ismerős és bosszantó, ha egy recept nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, de az alapanyagok minősége meg a sütők sem egyformák, és az sem mindegy, milyen anyagú sütőformában sütöd, szóval nehéz pont ugyanolyat csinálni, mint kartársnőink:) Egy biztos, ez itt állati jól néz ki. úgyhogy nyugi:)
én a is a vajra tippelek. Nekem az a tapasztalatom, hogy a vaj és a margarin nem helyettesíthetőek csakúgy egymással. És a különböző vajak is mások, hiába van ráírva, hogy mennyi zsír meg szárazanyagtartalom, és elvileg ugyanannyi.
A nagymamám vaníliáskiflije pl. szerintem szégyen margarinnal… 🙂 És margarinok közül is van olyan, ami tönkreteszi a jól bevált recepteket, én azt gondolom, a vajakkal is lehet ilyen. Elég, ha a recept írója mást használ, mint te.
És persze, hagyd a csudába, de én sem tudom, úgyhogy megértelek. Hetekig is képes vagyok rágódni egy ilyen hülye kis kudarcon.
Lajos Marinak egyébként van egy habos szilvakrémtortája, ami fantasztikus, és egy borított szilvatortája is, amit még nem próbáltam, ha még keresel recepteket 🙂
Móni, tuti a vaj-tojás kombó a hibás, mivel a tojássárga is zsiradék, viszont jobban vegyül a liszttel, törvényszerű hogy a vajat csapja ki. Az más kérdés, hogy másnak miért sikerült ilyen arányokkal :-))Nem mindegy milyen liszt, mekkora tojás, milyen vaj, gondolom. Én max. 1 tojást (egészben) tennék bele, de ahogy mások is írták, ez már a linzertészta végülis.
Ja, és gratula a sulihoz! Ha minden igaz itt tanulni fogsz majd egy csomó élelmianyagismeretet, úgy majd még könnyebb lesz rájönni az ilyen “hibaforrásokra”. Nekem sokat segített megérteni a főzés “kémiáját”, sok minden helyre került.
Ettől függetlenül én szó nélkül megenném ezt a sütit, nekem tetszik hogy ilyen repedezett :-))
Köszönöm, kedvesek vagytok…
Most pedig megyek suliba.:)
A vaj hőmérséklete nem lehet véletlenül a hiba forrása?:)
Megcsináltam a kókuszkockát, nagyon finom.
Anyamami Éva
Szia! Megsütöttem a szilvatortát, viszont a te rossz tapasztalataid miatt inkább egy sima linzertésztával (30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg cukor, pici tejföl). Ezzel teljesen jól működött, nem csapódott ki a vaj (pedig egyszerű Coop vaj volt), nem töredezett a teteje, éppen csak az oldalánál bugyogott elő egy kis szilvalé. Így egy jó háromnegyed óra alatt megsült 180 fokon. No de végül a lényeg: zseniálisan finom lett, már alig van meg a fele 🙂 Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem! Zsuzsi
Zsuzsanna, örülök! Legközelebb én is így fogom megpróbálni.
Forró sütő kell hozzá? Az ilyesmi előfordulhat akkor is, ha a sütő nem elég forró, akkor kiolvad a vaj. Én azért így is zokszó nélkül megenném:)
Nincs itt semmi probléma. Ettől házi a sütemény és tudjuk, hogy mi van benne. Az üzleti lehet, hogy nem töredezik, de mi is tartja gyakran össze? Azt jobb, ha nem tudjuk.Talán, kicsit erőteljesebb volt nedvességtartalom a gyümölcs és a gazdag töltelék miatt.Egy kérdés még:Akkor most mák töltelék hova is került?A szilvaszemekbe? Vagy a tésztára, a szemek alá? A fotókon nem látom pontosan….Edit
Edit, a leírásban ott van, hogy a tölteléket a tésztára, a szilvaszemek alá tettem. (Én sem emlékeztem már rá, régen volt…:-))Köszönöm a dicséretet…de valami tényleg nem volt rendben. Idén újra megpróbálom.