A nagy klasszikus: kókuszkocka

Ez már egészen hatásvadásznak tűnhet, croissant és almás rózsa után még egy ilyen közkedvelt édesség, de az a helyzet, hogy tegnap kis elsősünk, Zsófi tanítónői eljöttek hozzánk. Bezony, családlátogatás! Ilyenre, amióta ebbe az iskolába járunk – pedig gondolhatjátok, egy ideje már járunk – nem volt példa. Amikor kérdezték, mikor jöhetnének, hirtelen magamba néztem, mi baj lehet ezzel a gyerekkel, tuti, észrevették, hogy későn fekszik, biztos egész nap álmos, te jó ég, de hát egy szobában a nagy lánytestvérrel mégsem lehet nyolckor villanyt oltani, örülök, hogy kilencre sikerül lefektetni, hajjaj, kéne még két szoba, de most már mindegy, úgyis lebuktunk. Nagyjából idáig jutottam, amikor a párbeszédből világossá vált, hogy mindenkihez elmennek. Ó, hát persze, jöhetnek bármikor – mondtam megkönnyebbülve, és azon melegében délután ötre meg is beszéltük a találkozót.
Tisztára lámpalázas voltam, és mint általában ilyenkor, muszáj volt sütnöm valamit. Kókuszkocka lesz – villant be hirtelen. Egyszerű, gyorsan megvan, és a csokiba forgatásban, illetve a kókuszba hempergetésben a gyerekek is tudnak segíteni. A receptet eredetileg Ábrahám Gézáné sokat emlegetett Vasi, zalai parasztételek c. könyvéből vettem, de a máz összetételén változtattam.

Hozzávalók:
30 dkg cukor
1 tojás
6 dkg vaj
3 ek méz
1 cs. sütőpor
42 dkg liszt
2 dl tej

A mázhoz:
10 dkg vaj
1 dl tej
5 dkg kakaópor
25 dkg cukor

15 dkg kókuszreszelék

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A cukrot a tojással, a vajjal és a mézzel habosra kevertem, hozzáadtam a lisztet, a sütőport, és a végén a tejet. sütőpapírral bélelt kisebb (30×20-as) tepsibe öntöttem a masszát, és kb. 35 perc alatt megsütöttem.

Kicsit hűlni hagytam, és közben elkészítettem a mázat:  a tejet egy kis edényben felforraltam, majd beleraktam a cukrot, a vajat, a kakaóport, és addig kevergettem, amíg szép homogén nem lett (nem kell már újra forralni).
Felvágtam a tésztát.
Valamennyit vártam a mázzal, hogy annyira kihűljön, hogy ne égesse a kezünket, majd okos munkamegosztással előbb a csokiba, majd a kókuszreszelékbe forgattuk a tésztakockákat.

Éppen amikor elkészültünk, meg is érkezett Ica néni és Kriszti néni. Megnézték Zsófi szobáját, aztán kicsit leültünk beszélgetni. Zsófi nagyon lelkesen jár iskolába, és azt hiszem, sok gondjuk nem lesz vele, sem a magatartásában, sem a tanulásban. Úgy gondolom, jól tettük, hogy ebbe az osztályba írattuk – két nagyon kedves, tapasztalt pedagógus kezei alá került. Örülök, hogy eljöttek, mert így olyasmikről is beszélgettünk, amiről az iskolában bizonyára nem fogunk. És ehhez a kókuszkocka jó kísérőnek bizonyult.