A libák jellemrajza – jelentés a farmról

Tudom, ez nem a szokásos időpont, a birtokról hétvégenként szoktam írni; ám ahogy a napokban már tettem rá homályos utalást, rossz az autónk (és ez az állapot úgy tűnik, egyelőre marad is), így csak akkor tudunk a faluba jutni, amikor a sógoromék ellátogatnak hozzánk. Erre pedig ma került sor.
Először is: a lassan kéthetes kiscsibéken a legkönnyebb észlelni az idő múlását, a kis pelyhes teniszlabdák sokat nőttek, itt-ott tollasodnak is.

Tömegjelenet:

Tisztázatlan körülmények között egy csibe meglehetősen rosssz állapotba került, sógorom 4 és fél éves kisfia, Erik jött hozzánk lelkendezve:
– Apa, képzeld, az egyik kiscsirkét símogattam, és egyszer csak elaludt a kezemben…
Ebből gondoljuk, hogy Erik símogatásában lehetett valami, ami szegényt kissé megviselte. Állapota válságos, egyelőre elkülönítve tartjuk egy vékában, holnapra bizonyára eldől, életben marad-e vagy sem.
A közel hathetesek, amelyek – reményeink szerint – majd a tojásokat termelik nekünk futószalagon, így néznek ki:

Ami a libákat illeti, nagyot csalódtam bennük. Azt kell mondanom, hogy a libák szemetek. Nemrég meséltem, hogy közülük néhányan betegek lettek, kettő el is pusztult, amint kiderült, nem valami járványos betegség, hanem izomgyengeség miatt. Még kettő volt gyengélkedőn közel egy hétig, ám ők a vitaminkúrának köszönhetően rendbe jöttek – bár az egyiknek a szárnya nagyon csálé, nem is tudja használni, mintha béna lenne. De maga az állat felgyógyult, jókedélyű, és egyértelműen hízik. Tehát, ezt a két elkülönített jószágot, miután gyógyultnak nyilvánítottuk, visszaengedtük a baromfiudvarba – csakhogy a libatársadalom kivetette őket magából, és nem is fogadja vissza. Valahányszor a nagy csapat közelébe kerül a két gyógyult, a többi fúj rá, szinte érteni lehet, hogy azt mondják: „tűnjetek el innen!” Így a két szerencsétlen a megmaradt öt kacsához csapódott, többnyire együtt lógnak.

Jól látható a következő képen is, hogy a két kirekesztett külön legelészik (a kép jobb felső sarkában).

Ezek után levontam a messzemenő következtetést, miszerint a libák nemcsak buták (amint ugye a népi hagyomány is tartja róluk szájról szájra), hanem szociálisan érzéketlenek, kirekesztőek, tehát minden bizonnyal rasszisták is. Radikális nézeteiknek ősszel így is, úgy is véget vetünk, addig további megfigyelés alatt  tartjuk őket.
A birkák hozzák a formájukat, gyönyörűen karban tartják a rájuk bízott zöldterületet. Az állítólag vemhes egyed még mindig nem szült ellett, már-már kezdjük azt gondolni, hogy ez nála csak valami álterhesség volt.

Itt láthatóak kissé közelebbről. Amelyik a képen elöl áll, és ott lóg neki le középen az az izé, na, az nem tőgy, hanem here. Durva, nem?

Végre, egy kis sikerről számolhatok be a növénytermesztés terén: van paradicsomunk. Ezt nem zabálták meg a csigák. Többfélét is ültettünk, de sajnos a nevüket nem jegyeztük meg. Ha esetleg valaki tudja, írja meg, legyen szíves. A következő képen látható egy nagyszemű, húsos fajta, kevés a leve.

Ami most jön, az pedig aprószemű, körtealakú és sárga.

A koktélparadicsomon is rengeteg a zöld, de már megtanultam, hogy nem iszunk előre a medve bőrére, jöhet még kutyára teherautó.

A farmmal kapcsolatos összes írás visszamenőleg elolvasható itt.