A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Forrás

Ti hogy viselitek egy étteremben a szomszéd asztalnál sivalkodó gyerekeket? Mit tesztek, ha épp a tieitekkel nehezebb bírni? Mikortól mentetek először étterembe a gyerekeitekkel?
Valamikor ősz elején kaptam néhány kérdést a csaladhalo.hu weboldal egyik szerkesztőjétől a témával kapcsolatban, és akkor végre összeszedtem a gondolataimat – mert már régóta fontolgattam egy bejegyzést e tárgykörben.
Az alábbiakban olvashatjátok a kérdéseket és a válaszaimat, de nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, írjátok meg bátran!
– Mit gondolsz, mennyi idős kisgyerekkel szabad már a szülőknek étterembe merészkedniük?
– Függ a gyerektől, a szülőktől és az étterem típusától is. A néhány hónapos kisbabák két szoptatás között többnyire alszanak, így velük simán kivitelezhető egy éttermi étekzés anélkül, hogy másokat zavarnánk. Aztán, amikor már a csemete kifejezésre juttatja, hogy ő most éppen mennyire nem akar egy helyben ücsörögni, illetve, hogy az etetőszéken kívüli világ sokkal jobban izgatja, na, ott történhetnek kellemetlenségek, különösen, ha az étterem nem kimondottan kisgyerekes családokra specializálódott.
– Mennyire érdemes gyermekbarát éttermekben kezdeni a „beszoktatást”? Milyen típusú helyekre ne menjünk ilyenkor semmiképpen?
– Amikor kicsik voltak a nagyobb gyerekeim, még alig volt olyan, hogy gyerekbarát étterem, és túléltük. Igaz, emlékszem néhány esetre, amikor egészen biztos, hogy néhány ősz hajszálat is beszereztem az adott éttermi étkezés alatt, mert nekem mindig szörnyű érzésem volt, amikor úgy éreztem, hogy most már esetleg zavarjuk mások nyugalmát. Persze, nem puccos helyekre mentünk pár éves gyerekekkel, ahol még a léptek zaját is puha szőnyegek tompítják, hanem inkább a zajosabb, forgalmasabb pizzériákat részesítettük előnyben, ahol a gyerekek neszezése nem volt annyira zavaró. Emellett kezdetektől fogva tudatostítottuk a gyerekekben, hogy az éttermben nem hangoskodunk – de nyilván, időbe telik, mire ezt tényleg megtanulják.
– Tapasztalataid szerint mi a leghatékonyabb módja, hogy a szülő minél inkább kordában tudja tartani csemetéjét a fehér abrosznál? 
– A leghatékonyabb módja az, ha az otthoni közös étkezéseknél is ugyanazt várjuk el, mint amit az étteremben. Épp ezért is fontos, hogy a család együtt egyen, amikor csak lehet, mert a gyerekek étkezési kultúrája ekkor alakul ki. Ha megengedjük, hogy felmásszon az asztalra, hogy a kezével tömje az ételt a szájába akkor is, amikor már egyébként használja az evőeszközöket, hogy ne adj’ isten dobálja az ételt, sikoltozzon, üvöltözzön, piszkálja a testvérét, milyen jogon várjuk el, hogy az étteremben hipp-hopp “normálisan” viselkedjen?
– Mi az elvárható szülői viselkedés, ha a csemete hangoskodik, hisztizik, az étteremben? Jogos ilyenkor az anya, apa pironkodása, vagy az a jó hozzáállás, hogy a gyerek is az élet része, így tessék elviselni a kellemetlenségeket a környezetünkben?
– Máig őrzök lidércnyomásos emlékeket arról, amikor a második gyerekünk születése után – a kicsi fél, a nagyobb másfél éves volt – először mentünk étterembe. Úgy menekültünk el a végén, mert nekem rém kellemetlen volt, hogy gyerekek, pontosabban a kisebbik már nem akart megülni sem az etetőszékben, sem az ölünkben, nem érdekelték a szép színes poháralátétek, sem a saját játékai, nem volt sem éhes, sem szomjas, más elképzelései voltak, és ennek elég határozottan hangot is adott. Mivel eléggé empatikus vagyok, mindig rosszul vagyok attól, ha úgy érzem, másokat zavarok. Mert mi van, ha meghitt vacsorára hívta valaki a kedvesét éppen, azért, hogy romantikus körülmények között végre megkérje a kezét – erre a szomszéd asztalnál ott sivalkodik egy kölök éles fejhangon, és nemcsak a romantikát vágja haza, de adott esetben hasogató fejfájást is okoz. A szülőnek minimum kötelessége, hogy minden igyekezetével azon legyen, hogy ne zavarjanak másokat. Oké, hogy a gyerek az élet része, de nekem a vadidegen ember gyereke ne legyen az. Elég széles rétegnek egyre ritkábban nyílik lehetősége arra, hogy étterembe menjen – ne rontsuk már el mások alkalmi pillanatait azzal, hogy nem tartjuk kordában a gyerekeinket.
– A külföldi vendéglátáshoz viszonyítva mennyire nevezhető felkészültnek a hazai piac, amikor gyermekbarát szolgáltatásokról beszélünk? Miben kellene leginkább fejlődnünk?
– Nincs igazán széleskörű tapasztalatom a külföldi kínálatot tekintve. A gyerekmenüket illetően látok pozitív változást, most már nem feltétlenül akarnak vacak fagyasztott “csibefalatokat” adni hasábburgonyával a gyerekeknek, hanem sok helyen tényleg “rendes” ételt kínálnak számukra is. Azt is egyre több helyen látom, hogy van kis színezősarok, ami szintén jó ötlet, mert a színezés csendes tevékenység – amíg érdekes… De nemcsak az éttermeknek kell fejlődniük, hanem a vendégeknek is. Mint az élet minden területén, itt is érvényes a régi bibliai mondás: ahogy szeretnéd, hogy veled cselekedjenek, úgy cselekedj másokkal. Ha nem szeretnénk mások gyerekzsivaja közepette ebédelni, mi is próbáljuk meg a tőlünk telhető legtöbbet megtenni azért, hogy ne legyünk mások terhére.

Ajánlott cikkek

17 Hozzászólás

  1. Mikor kicsik voltak a gyerekek, nem miattuk, hanem anyagiak miatt nem mentünk étterembe. Kb. 4x voltunk pár év alatt pizzériában velük, meg nyaraláskor a strandi büféknél. 🙂
    De szerencsére sosem volt gond velük. Nem futkostak.

  2. Felvetnék egy további szempontot a “gyerekbarát” étterem kategóriához. Tavaly nyáron, mikor nagyobbik lányom 6, a kicsi pedig fél éves volt, nyaralásunk alatt többször ebédeltünk étteremben (a Balaton környékén). Elképzelhető, hogy én csináltam valamit rosszul, de a kicsi szinte minden alkalommal megéhezett (még ha előtte kínáltam is). És szopizni szeretett volna (mivel mást nem is nagyon kapott még). 🙂 De olyan helyiséget, ahova ilyen célból el lehetett volna vonulni, egyik étteremben sem találtam (pelenkázó volt – a wcben). Pedig szerintem teljesen logikus, hogy egy étteremben, ahova a család enni megy, a legkisebbek is enni szeretnének. És ha már múzeumokban, bevásárlóközpontokban, stb megtalálhatók az ilyen szopi-szobák, akkor nem lenne még ésszerűbb ennek megléte egy étteremben? Gondolkodtam is rajta, hogy “mozgalmat” kellene indítani… 🙂
    Marcsi

  3. Marcsi, hiába a mozgalom, meg az igazad, ha nincs + helyiség.

    Egyébként vendéglátósként tudnám sorolni a másik oldalt, mikor már a többi vendég megy el a gyerekes családok miatt, mert elviselhetetlenek a gyerekek. Anyuka szoptat, pelenkát cserél az asztalon, vegzálják a többi vendéget. A pincérek kerülgetik őket a tűzforró ételekkel, berohangálnak a pult mögé a konyhába…
    Bevallom, engem nagyon zavar étteremben gyerekek visítása. Azért megyek oda, hogy nyugodtan ebédeljek vacsorázzak, kikapcsolódjak, mindezt ugye nem kevés pénzért.Ha ez nincs meg, akkor maradok otthon, mert gyerek volt otthon is, igaz nem őrjöngtek étkezésnél.

  4. Én a két gyerekem mellett is egyetértek Drachenkopfhandlerrel – étteremben szerintem is zavaró a gyerekzsivaly, bár tényleg attól függ, hogy mondjuk egy pizzériát mennyire tekintünk étteremnek. Mivel a mi gyerekünk (a nagy, a kicsivel együtt még nem voltunk ilyen helyen) imád enni, és nálunk megvan az, amit írtál – hogy együtt az asztalnál, így nekünk jó tapasztalataink vannak, bár az is igaz, hogy csak főfogást ettünk, és úgy hamarabb végez az ember. Szóval, mi vittünk mesekönyvet, színezőt, és olyat ételt választottunk, amire valószínűleg viszonylag keveset kell várni, és így gördülékenyen mentek a dolgok. Inkább az volt, hogy amikor a hároméves kisfiam tolta befelé a bolognai spagettit vagy a marhapörit, akkor a pincérek megálltak, hogy nézzék, milyen jóízűen eszik. Én meg nagyon zavarban voltam, mert a spagettizés közben a fehér terítő már elég rendesen pirosra váltott.
    Viszont volt olyan hely, ahol a gyorsnak vélt kaja nagyon sokára jött, és nem szóltak előre, hogy arra sokat kell várni. Én, a vendéglátósok helyében ilyenkor mindig szólnék, mert mi, speciel, biztosan mást választottunk volna…
    A gyerekbarát étteremhez meg annyit tennék hozzá, hogy a játszósarok vagy ha adnak az asztalhoz játékot, nagyon jó ötlet, de az is számít, hogy például a gyereknek adnak-e kisebb kanalat vagy nem forrósítják meg a tányérját.
    De különben nekünk az éttermeket tekintve jó tapasztalataink vannak gyerekbarátság szempontjából – és ez szinte teljes mértékben a pincéreknek volt köszönhető, nem a felszereltségnek. Persze, van rossz tapasztalatunk is, de egyrészt oda soha nem megyünk vissza, másrészt terjesztjük is a rossz hírét, harmadrészt az csak egy étterem a sok közül.

    (Nekem inkább az a bajom most az éttermekkel, hogy epésként szinte semmit nem tudok választani, de az más kérdés….)

  5. Engem nagyon ritkán zavarnak a gyerekek, de tényleg egyre gyakrabban előfordul, hogy mindent megengednek a gyereknek. Mi általában olyan helyekre jártunk, amíg kicsik voltak, ahol lehetett kérni, hogy a különterembe ültessenek, mert vagy az volt a nemdohányzó vagy mert viszonylag gyakrabban mentünk, és ismertek. Mi is gyakran lezabáltuk az abroszt, de ilyenkor a számla rendezésekor elnézést kértünk, és ha gondolták is, hogy dögöljünk meg, ennek hangot sose adtak. 😀

    A pelenkázást én is erősnek tartom, de például a szoptatás egyáltalán nem zavar, pláne, hogy lehet azt diszkréten, nem hivalkodóan is.

  6. Sztem egy vendéglőben nem feltétlenül szükséges külön helyiség a szoptatáshoz. Van ahol erre nincs mód, ez természetes. Ilyenkor lehetne pl. egy paravánt felállítani az egyik eldugott sarokban, ez kevés helyet foglal, mégis diszkrétebbé teszi az etetést.
    Ha egy kicsit jobban figyelnének az vendéglátó helyek erre is, akkor valószínűleg több család járna el.

  7. Étterem és szoptatás témában szerintem egyrészt persze, nagyon jó, ha tudnak erre kulturált körülményeket biztosítani, de ahogyan Drachenkopfhändler írta, nem mindenütt van plusz helyiség, ráadásul egy ebéd / vacsora átlag 1-2 óra. Ezt is lehet úgy időzíteni, hogy abba az időbe pont ne essen bele az, hogy a gyerek éhes lesz. Bizonyos mértékig híve vagyok a természetességnek, de csak egy határig. Egy kiöltözős, elegánsabb étteremben pl kifejezetten zavarna, ha a szomszéd asztalnál szoptatnak és kisgyerekek zajonganak, mert ilyen helyen nem ezt várja az ember, de egy pizzériában, gyorsétteremben szerintem bőven belefér. Esetleg, aki tudja, hogy a gyerek nem biztos, hogy végigüli, mert otthon sem lehet odarángatni az asztalhoz (unokaöcsém csinálta azt, hogy ha szóltunk neki, hogy ebéd, akkor a ház legtávolabbi pontján verte a földhöz magát ordítva, hogy de ő nem akar enni), akkor ne vigye el, oldja meg a felügyeletet. A hely hangulatától függ az is, hogy a felnőttek hogy viselkednek, legalábbis jó esetben. Amit megengedek magamnak a Mekiben, azt nem fogom egy öltönyös-kiskosztümös vacsorázóhelyen.
    Egyébként nem témába vágó, de engem pl a hosszú vonatutakon őrjöngő gyerekek tudnak kiakasztani. Nem azok, akiknél látszik, hogy szegény szülő van a legnagyobb zavarban, hogy mit csináljon már vele, hanem ahol a kíséretükben lévő felnőtteket teljesen hidegen hagyja, hogy a csemete már lebontotta a fél vagont és nem lehet tőle meghallani mit mond a melletted ülő.

  8. Hat, akkor javaslom, probalj ki egy tengerentuli repulojaratot, legjobb esetben is het ora, de en pl. tizet szoktam utazni a ket kicsivel, gep mindig dugig tele. Utana egy vonat igazan semmi:)

  9. Amikor mi étterembe mentünk a gyerekekkel, akkor mi igyekeztünk az ő bioritmusukhoz igazodni, és olyan időpontban menni, amikor még nem hullafáradtak, és ez korábban van, mint ahogy egy pár vagy egy társaság vacsorázni menne. Általában mi akkor távoztunk, amikor elkezdett megtelni a hely. Igyekeztünk egy félreeső, esetleg ablak melletti asztalt elfoglalni, hogy ha jönnek mások, akkor azok is le tudjanak ülni tőlünk jó messze, ha úgy akarják.
    Vittünk nekik mesekönyvet, kisautót, bármit, amivel egy kicsit el tudják magukat foglalni. Volt nálunk egy kis dugikeksz is, amivel el lehetett terelni a figyelmüket. Egyszerű ételeket választottunk, gyorsakat, és felváltva ettünk-és segítettünk enni a kisebbnek. A cél mindig az volt hogy nagyjából egyszerre fejezzük be mindannyian, ha elég ügyesek voltunk, akkor sikerült is megközelíteni ezt az állapotot. Persze voltak kínosabb percek, de ilyenkor igyekszünk rövidre zárni a dolgot. Vagy egyikünk elsétál velük a vécére, nyáron eleve kerthelységes helyet keresünk, ahol kicsit nagyobb a mozgástér.
    Persze a terítőt meg az asztal környékét sokszor minősíthetetlen formában hagyjuk magunk után, pedig amennyire tudunk eltakarítunk magunk után, de ilyenkor igyekszünk tisztességes borravalót adni.
    Szerintem meg lehet oldani, hogy ne legyen annyira zavaró. Én azt gondolom, hogy nem zavaróbb a gyerekzsivaj, mint mondjuk egy sok fős társaság iszogatása a szomszéd asztalnál, csak másabb.
    szoptatás: én egyszer kerültem csak olyan helyzetbe, amikor étteremben kellett szoptatnom, és nem volt hol. Akkor megkértem a pincért, hogy javasoljon valamit, és bevitt egy irodába gond nélkül. Kedvesek voltak, és segítőkészek. Szóval lehet, hogy külön szoba nincs erre, de szerintem ha tudnak segítenek. Én legalábbis mindig azt tapasztalom, hogyha mosolyogva megkérek valakit hogy tudna-e segíteni, akkor szó nélkül segít.

  10. Szerintem meg addig amíg egy gyerek/gyerekek nem tud/tudnak igazán kultúráltan étkezni és viselkedni az asztalnál nem kell családilag étterembe menni.
    Nem hiszem el, hogy ezt nem lehet kivárni, míg ide jut a család.
    A nagymamáknál kell hagyni őket, akik ettől nagyon boldogok lesznek, szerintem a kicsik is, vagy olyan kedves rokonnál, akit szeretnek, ismernek, amíg mi a párunkkal kicsit kikapcsolódunk, legyen az étterem, színház, mozi.
    Ugye színházba sem visszük őket egy bizonyos korig, nos szerintem az étterem is ilyen hely.
    Nem szabad senkire, pláne idegen emberekre rákényszeríteni, hogy elviselje a gyermekemet, amíg ő nem tud megfelelően viselkedni és étkezni. Sajnos több generáció sincs tisztában az alapvető viselkedési normákkal, ezért fordulhatnak elő ilyen dolgok, az éttermek a bevétel miatt meg mindenre képesek, pedig nekik sem jó, hogy ott üvöltenek, szaladgálnak a gyerekek a felszolgálók lába alatt, balesetveszélyes is.
    A másik ilyen hatalmas neveletlenség, amitől egyenesen borzadok két gyermekes anyaként, amikor valaki nyilvános helyen szoptatja a kisbabáját, ha elvonul egy zárt, erre a célra kijelölt szobába, az rendben van, mert ez a legbensőségesebb magánügy, a világon senkire nem tartozik és szerintem mindenki aki csak ezt látja rosszul van ettől, csak próbál jóképet vágni hozzá de biztosan meg van a véleménye anyuka neveltetéséről.

  11. nagyon jó témákat vetsz fel, Móni! Érdekes, én is gondolkodtam ezen, hogy jó lenne majd erre is rászoktatni a lányomat. Egyelőre csak a svábhegyi Szamosban voltunk többször, mert az kifejezetten gyerekbarát, nagy kerttel, játékokkal. Egyikünk betömi a kaját, másikunk rohan a gyerek után. Hamburgerezni egyszer voltunk, nagyon kedvesek voltak velünk, pedig kiszórta a lányom a sót, szalvétát, mindent. Igyekeztem összeszedni, de tényleg rumli lett. Ezért most jó ideig nem visszük. De ha mondjuk beszél, vidám, az ne zavarjon már másokat, végül is a felnőttek is tudnak rondán viselkedni…nem korfüggő.

  12. Szerintem meg lehet diszkréten, kendővel, elfordulva úgy szoptatni, hogy azt szinte észre se lehet venni. Amúgy én általában lefejtem előre és cumisüvegből adtam oda a babának, így volt a legegyszerűbb, ha mentünk valahova. Ami a többit illeti, szerencsére egyre több az olyan étterem, ahol gyerekeknek való játszósarkot is kialakítanak, így sokkal könnyebb az ottlét; de egyébként mi sem megyünk gyakran, egyszerűbb és nyugodtabb otthon enni, míg picik. Fontos azért a tolerancia is, nem kell annyira kiakadni egy kis gyerekzajon, én amellett vagyok, hogy hozzátartozik az élethez.

  13. Aniko, nem kell a szoptato anyat bamulni, lehet a 360 fok egyeb iranyait celbavenni.
    Azt sem ertem, h miert kellene elnezest kerni egy piszkos abrosz miatt? Nem az a norma, h MINDEN vendeg utan cserelik? Akkor is ha csak egy kis piszok van rajta, meg akkor is ha disznool.

    Sztem leginkabb toleranciat kellene tanulni sokaknak, bar az teny, h az etterembeli viselkedes konnyebben elsajatithato 😛

  14. Én úgy vagyok vele, hogy elvileg az ember érzi, hogy mi fér bele, mert folyamatosan egyeztet a külvilággal, nem is egészen tudatosan. Nekem fura is, mikor meg van szabva, hogy mit lehet, mit nem.
    Aztán jönnek emberek, akik egyáltalán nem érzik, és nem is érdekli őket, és akkor rájössz, miért kellenek szabályok.
    Az én fejemben valahogy úgy van, hogy étkezdébe gyerekkel,
    étterembe gyerek nélkül.
    Étkezde, ahol azért eszünk, mert nem vagyunk otthon, de enni kell. Ez lehet kisvendéglő is, nem csak a műkaja árusok.
    Az étterem, ami inkább programnak való, oda nem vinnék, nem is igényeljük.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük