Üdvözlet Gödről – avagy hogyan lett töki pömpös a pompos?

Ma a két kisebb gyerekkel elutaztunk Gödre, megnézni Brúnót, leendő kutyánkat, akit a birtokra szánunk.
Utazásunk apropóját az adta, hogy barátaink, akik egyébként spániel tenyésztők, oda hordják állatorvoshoz a kutyáikat – legalábbis nagyobb lélegzetvételű ügyekben -, és mivel mondták, hogy mostanában mennek oda, megragadtuk az alkalmat, és megkértük őket, hadd menjünk velük.
Reggel fél 9-kor indultunk, negyed 12-re Gödön voltunk. Leadtuk a két kutyát az állatklinikán, és felkerekedtünk, hogy először együnk valamit. Barátainknak volt már ilyen irányú tapasztalata itt, ők javasolták, hogy célozzuk meg a Fehér vitorlást, mert ott olyan töki pompos van, hogy csak na. Az objektum Felsőgödön található a főút mellett, már a kinézete is bíztató.

Ez itt, kérem szépen, élüzem!Amint egy feliratról kiderül, Cinike büféjét tisztelhetjük az egységben, ami egészen magával ragadott bennünket – Cinike nemkülönben.

Vannak helyek, amelyek megérintik az embert. Amelyek olyan érzést nyújtanak, hogy ez az, ez telitalálat, nagyon jó. Pont most, pont itt kell lennem, pont, amikor így süt a nap, de már ilyen árnyékot adnak a fák, amikor épp a kakasos terítő van az asztalon, amikor a pultos hölgyről az embernek az a benyomása támad, hogy egy csehszlovák filmből lépett elő; az agyunkban hátul nosztalgia-érzés bizsereg, valami az elveszett gyerekkorból, az alsóőrsi strandról, ahol a palacsintázónál ugyanilyen dúskeblű hölgy volt a kiszolgáló, ugyanígy a pultra nehezkedve, ránk felfelé nézve kérdezte, hogy…
– Gyerekek, kóstoltok egy kis pömpit? – ránt vissza Cinike hangja a valóságba, az én két tanácstalan gyerekemtől érdeklődve, akiknek fogalmuk sincs, mit is egyenek ezen az idegen helyen.
Persze, ők biztosra mennek, inkább a hamburger, a sült krumpli vonzza őket, én görög salátát kérek, barátaink pompost. Pardon, pömpöst. Amíg falatoztunk, azon morfondíroztunk, hogy a csudába lett ez pömpös? Felénk mindenhol pompos. Feltételeztük, hogy a festőnek esetleg jobban tetszett így, “ö” betűkkel a szó, vagy Cinike szereti a pöttyöket… De nem. A végén,kérdésünkre elárulta, hogy a “töki pompos” nevet valaki levédette. Hát ezért nem írhatta ki azt, csak ha fizet érte.

És a pömpös pazar. Kunyeráltam belőle egy falatot, hát bizony, én még ilyen jót ebben a műfajban nem ettem. Kemencében süti a hölgy, a tészta ropogós, a feltét ízletes, egyszerűen tökéletes. A saláta úgyszintén. Sőt, a hamburger is. A sült krumpli meg sült krumpli. Na meg a kávé!! Pedig a kávét illetően kényes, sőt finnyás vagyok, de kivetnivalót ebben sem találtam.
És itt még nem ért véget a meglepetések sora: a szemben levő fagyizó újabb élményeket tartogatott.

Írjátok fel: ha Göd fele jártok, be kell menni Cinike büféjébe, és a szemben levő fagyizóba.
Ő pedig Brúnó:

Szegény, gyakorlatilag egyedül él egy gyönyörű házikó szép udvarán, naponta járnak ki hozzá sétáltatni, de a hatalmas mozgásigényét persze ezzel nem tudják kielégíteni. Úgyhogy nagy szüksége van ránk, de azt még nem tudjuk, hogyan fog eljutni hozzánk, mivel nekünk állatszállításra alkalmas járművünk nincs. Brúnó gazdái utánajártak, hogy állatvédők vállalnak ingyen szállítást, amennyiben valakinek az adott cél felé van dolga. Reméljük, hamarosan jönnek erre; mi szimpatikusak vagyunk a kutyusnak, az biztos.