A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

A múltkori, a facebookos szavazatok alapján összeállított lista után mutatok néhány filmet azok közül, amelyeket mi szeretünk nézni karácsonykor (vagy néztük az elmúlt évek valamelyikében).
Előtte azonban szeretnék valamit mondani a szavazatok fényében győztes Love Actually (Igazából szerelem) c. filmmel kapcsolatban.
Szóval, egy családi mozizásnál nálunk különösen hangsúlyos, hogy olyan filmet nézzünk, amely során nekünk, szülőknek nem kell kényelmetlenül feszengenünk a szexuális utalások, tartalmak, és egyéb, nem gyerekek szemeinek, füleinek való képek és szövegek miatt. Nem azért, mert prűdek volnánk, hanem azért, mert sok minden egyszerűen nem való a gyerekeknek. Sőt, sok minden a felnőtteknek sem való, mert nem csak, hogy értéket nem közvetít, de kifejezetten káros, romboló.
Az Igazából szerelem a teljes sztárparádé dacára sem mondható építőnek, pláne olyannak, amelyet érdemes lenne gyerekekkel együtt nézni. Különböző kapcsolati problémákkal találjuk magunkat szemben, amelyeknek zömére nincs is megoldás. Végignézzük, hogy veti ki a hálóját a bizonytalan férjre a kétes erkölcsű titkárnő, aztán láthatjuk a fordítottját, hogyan vall szerelmet barátja feleségének a kétségbeesett ifjú. Vagy ott van az a pár, akik a pornófilm-forgatás dublőreiként ismerkednek meg; a lány, akinek az pszichiátrián élő testvére gyakorlatilag leuralja a teljes életét, olyannyira, hogy a szerelmét is feláldozza érte. Billy Mack pedig minden viccessége ellenére mégis csak egy mocskosszájú alkoholista rocksztár… Tulajdonképpen még az író és a takarítónő, illetve a miniszterelnök és a titkárnő kapcsolata a “legtisztább”, na meg a főszereplő kisfiúé élete első szerelmével.
Nem, mi ezt a filmet nem nézzük karácsonykor, együtt.
Kifejezetten károsnak tartom, hogy sematizálja a pornót az ártatlan dublőr-párossal, azt a műfajt, amelynek családok százereinek, talán millióinak a szétesésében többé-kevésbé szerepe van.
Szintén károsnak ítélem, hogy szinte ráveszik a nézőt, hogy drukkoljon a reménytelenül szerelmes barátnak, talán szétmegy majd az a házasság, és akkor ő boldog lehet az imádott nővel.
Akinek az életében, vagy a környezetében történt válás, az bizonyára nem örül felhőtlenül a csábító titkárnő “munkájának”, ráadásul a filmben nem kapunk megnyugtató választ arra, mi lesz a házaspárral: az utolsó kockákon, amelyen szerepelnek, a feleség részéről a fájdalmas (és persze érthető) bizalmatlanság, a csalódottság és a kétségbeesés érződik. Nem tudjuk, mi lesz velük.
Két páros kivételével: reménytelenség, bizonytalanság, csalódás, kilátástalanság.
Lehet erre azt mondani, hogy de hát ilyen az élet.
Most őszintén: ez kell nekünk karácsonykor?
Ilyen kilátásokat akarunk a gyerekeink elé tárni? (Hogy a folytonos szexuális utalásokról most ne is beszéljek…)
Állok az ellenvélemények elébe, ide lőjetek, de ezt muszáj volt elmondanom, a lelkiismeretem így tiszta.
Viszont mutatok néhány alternatívát, amelyeket szívesen nézünk meg együtt.
Az első, erre véletlenül akadtunk tavaly karácsonykor; a címe az, hogy “Mi lenne, ha”.

Ben Parker, a tehetséges fiatal pénzügyi szakember a nagyvárosba utazik, hogy ott próbáljon szerencsét – aminek következtében menyasszonyát elhagyja, lemond leendő lelkészi pályafutásáról – olyannyira, hogy keresztény életét is sutba vágja. Teljes mértékben átadja magát a nagyváros pörgésének, és sikeres emberként látjuk viszont 15 évvel később. Aztán egy napon egy angyal megmutatja neki, mi lett volna, ha nem hagyja el a menyasszonyát, hol tartana az élete, milyen emberek vennék körül. És be kell látnia, hogy sokat vesztett – minden siker ellenére.
A következő a Ben Hur, amelyben ugyan nincs karácsonyfa, ad viszont benyomásokat arról a személyről, akiről ez az ünnep (elvileg) szól: Jézusról.

Aztán, szerintem aranyos film a Város karácsony nélkül.

Végül, ha már Jézus születését ünnepli a világ keresztény fele ebben az időben, itt egy film arról, mit is tett Ő valójában – illetve választ ad a film az olyan gyakori kérdésekre, hogy “ha Isten létezik, miért van ez a sok szörnyűség”, satöbbi.

Annyi még ide kívánkozik, hogy tegnap Bálint fiam, aki deklaráltan nem szeret semmiféle érzelgős, romantikus filmet, bejelentette, hogy mégis van kedvenc karácsonyi mozija: a Die Hard I., és a Die Hard II. Mert azok is karácsonykor játszódnak, valóban… Ugyanakkor kisgyerekekkel szintén nem program.

Ajánlott cikkek

25 Hozzászólás

  1. Köszi az ajánlót, az elsőtn kívül egyiket sem ismerem, meg fogom nézni őket.

    Az elemzésed meg nagyon érdekesre sikeredett, én hajlamos vagyok felületesen megítelni egy filmet (vagy molekulákra elemezni), az Igazából szerelem bennem nem is hagyott mély nyomot, de nagyon igazad van (mármint általánosságban, mert ugye a konkrét filmről nem tudok nyilatkozni). Mondjuk én kicsit máshogy állnék hozzá azt hiszem, de hát elégge különbözik a habitusunk is.

  2. Nem láttam a filmet, azt hiszem, talán egyiket sem az ajánlottak közül, de az okfejtéseddel teljesen egyetértek.Minél többet tudok meg az európai hagyomány sötét oldaláról (pl Fekete pedagógia), annál többre értékelem a tabudöntögető mozgalmakat. Ellenben logikai igazság, hogy valaminek a hamis volta nem teszi a másikat igazzá.
    Így a tabudöntögetés sem érték a morális igényesség nélkül. Tudnunk kell, hogy nem minden jó nekünk.

  3. Nem lövünk. 🙂 Én a másik véglet vagyok. Azt gondolom, hogy a szex és a halál is az élethez tartozik, és a filmben csak utalások vannak. 😀 De minden család más, és nem is szabad beleszólni, hogy ki hogyan neveli a gyerekét, szóval mi azért megnézzük. 🙂 És a film védelmére: én teljesen más tanulságokat vontam le. Szerintem szép, hogy valaki képes a testvéréért feláldozni magát, és nem drukkoltam, hogy a butuska lány szakítson a barátjával, hogy megkaphassa a hősszerelmes, ahogy azt is gyönyörűnek tartom, hogy egy férfi neveli a halott szerelme fiát. 🙂 De most kíváncsivá tettél, megkérdezem a fiaimat, hogy mit gondolnak a film hőseiről. 😀

  4. Mindig érdekes nekem, hogy mennyire másként vélekednek az emberek ugyanarról a könyvről vagy filmről. Bevallom, én az Igazából szerelmet minden karácsonykor megnézem.
    Úgy érzem, hogy pont azt mutatja meg, hogy mennyire nem egyszerű az élet, törekszünk a jóra, a boldogságra, de néha bizony keserű, és csalódások is akadnak.
    Én végig azért szurkoltam, hogy a férj ellenálljon a titkárnőnek, és rosszul is esett,hogy nem így lett. Viszont azt pozitívnak éreztem, hogy még egy olyan helyen is, mint egy pornóforgatás találhatunk valamit, ami ellentmond mindannak amit az sugall.
    Számomra az egyik legmeghatób jelenet, amikor a “hősszerelmes” érzései kiderülnek, a férfi elrohan, és bár vissza-visszafordul, mégse enged a kísértésnek. A végén pedig a kis feliratokkal lezárja azt, ami történt, nem csábítgat vagy rombol.
    Az biztos, hogy én sem gyerekekkel nézném, ez a film a felnőtteknek szól.
    Köszönöm, hogy olvashattam a véleményed, érdekes volt a te szemszögedből is végiggondolni az egyik kedvenc filmem.
    Szia,
    Kriszta

  5. Nem szoktam megjegyzéseket írni, noha nagyon szeretem olvasni a blogodat.
    Teljesen egyetértek a véleményeddel, egyáltalán nem családi mozifilm az Igazából szerelem. Nem vagyok prűd, de semmi köze nincs a karácsony igazi mondandójához, egyszerűen a kesze-kusza emberi kapcsolatokról szól, amiben élünk. A filmet amúgy szeretem, egy könnyed esti mozizáshoz jó.

  6. Sztem a ferj visszatalalt a csaladjahoz, a feleseg keseredes, de remeljuk megbekel (ebben a filmben legalabbis, az eletben talan maskepp gondolom). A fuligszerelmes eseteben sem azert drukkoltam neki, h felrughassa a haver kapcsolatat, hanem h eszhezterjen es a vegere sztem pont ez tortenik. A dublorok sztem nem pornoznak, oda nem kell dublor :P, a pornoszineszek nem szegyellosek probalni… Azok egy normal, kkicsit meztelenkedos filmben dublorok, ahol a sztarokat kimelik a fenybeallitas stb nyugjetol egy pucerabb jelenet felvetele elott.
    Abban egyetertunk, h ez nem csaladi, gyerekekkel nezendo film, viszont sztem sokkal pozitivabb, mint te gondolod.
    Az en kedvencem a megcsalt iro, aki Portugaliaban talal szerelemre 🙂

  7. érdekes az elemzésed, és mint 4 gyerekes anyára, eszem ágában sincs lőni! egy dolog ragadott meg: a pornó. nem nagyon hiszek ebben, h tényleg az tenné tönkre a családokat. persze biztos van ellenpélda. de sztem ott más bajok is vannak. nálunk a férjemet érdekli kevésbé, de ha nézi, akkor nekem absz. nem fáj, nézze, azért van. oké, nem nézi titokban, éjjelenként. a film talán tényleg nem gyerekes, ebben egyetértek. a titkárnős rész nagyon fájó, és sztem is szétmegy az a család. de ilyen az élet…(sokszor). a többi filmet nem ismerem. igazából a hosszú filmek untatnak dvd-n, inkább sorozatokat szoktunk nézni. Csengetett Mylord 😀

  8. Altair egyik mondata nagyon megragadta azt, amit én is gondolok: a halál és a szex is az élet része.
    Kíváncsi vagyok, 10-12 év múlva hogyan élem majd meg, ha ezek valamelyikével kapcsolatos jelenet pereg majd előttünk közös filmnézés közben, de most abban bízom, hogy ha bennünket mint szülőket nem hoz ez zavarba (úgy értem helyén tudjuk kezelni és természetesen viszonyulunk hozzá), a gyermekünkre/eink sem érzik majd magukat kínosan és nem fognak szorongani – különösen nem előttünk.

    Arról nem is beszélve, hogy nem lenne időnk minden egyes filmet előzetesen cenzúrázni:van-e benne intim jelenet, megcsalás, miegyéb.)

    A Love Actually szerintem sem karácsonyi film és pláne nem családi.

    Kesze-kusza kapcsolatok, nagyon emberi, sokszor életszagú, de korántsem mindig követendő megnyilvánulásokkal tarkítva. El lehet rajta gondolkodni, nekem pszicho-tanoncként sikerült már néhányszor, de sosem adott még annyit ez a film, hogy rajongjak érte…

    Éljen a Váratlan Utazás és a Csengetett Mylord! 🙂

    Rita

  9. Köszönöm a filmeket!!!!!!van,amelyiket már láttam,de van köztük ismeretlen,aminek nagyon örülök!
    És annak is örülök,hogy kiállsz az értékek mellett!!!És leírod!Ilyen anyák ,nők kellenek egyre többen!

  10. Kedves Móni, ez volt szerintem az utóbbi időkben legjobb legfontosabb bejegyzésed. Köszönet érte.
    (noha ezekben a filmekben én sem vagyok otthon, de a szemléletet tutinak tartom)

  11. Én sem úgy emlékszem, hogy az pornófogatás lenne. Én azt gondoltam hogy valamilyen művészi akt fotózás, bár lehet hogy csak nem esett le hogy pornó.. de szerintem egy pornófilm egyáltalán nem olyan.

  12. Én is Altairrel értek egyet, nálunk a majdnem tízévessel már meg lehet nézni az Igazából szerelmet. Én is a házaspárnak drukkoltam mindkét esetben, szerintem a film egyikben sem ösztönöz arra, hogy a kapcsolat felbomlásának drukkoljunk, sőt. Azt mutatja meg, hogy a házasságban maradás, azért tenni a helyes. A pornót pont kifigurázzák, engem abszolút nem ösztönöztek pornónézésre, és a tízévesnek is meg tudnám magyarázni, hogy vannak ilyen filmek, és ilyen szereplőket használnak a beállításokhoz, világításokhoz, ilyesmi. Szerintem a film egyszerűen arról szól, amiről: a szeretet mindenhol ott van. Mindenkit szeret valaki. És ez a lényeg.

    Amúgy lehet, hogy rosszul emlékszem, de a facebookon családi filmekre kérdeztél, vagy csak úgy általában a kedvenc karácsonyi filmünket?

  13. Végre valaki, aki nem bálványozza az Igazából szerelem c. filmet. Már azt hittem, csak magam vagyok, aki nem kedveli ezt a filmet. Mindazért, amit leírtál vele kapcsolatban.
    Nagyon köszi, hogy mindezt leírtad.
    Áldott ünnepet kívánok!

  14. A Mi lenne, ha… meg a Family Man (Segítség, apa lettem) remake-je. Abban Nicolas Cage dönt úgy, hogy elhagyja a barátnőjét a karrierért, sikeres pénzügyi szakember lesz, és ő is egy angyalszerű figura hatására karácsony reggelén ott találja magát abban az életben, amije lehetett volna: kertvárosi ház, feleség, két gyerek, jóval egyszerűbb munka. Nézzétek meg 🙂

  15. Azt is ismerem, kerestem is, mert szintén jó film, csak nem jutott eszembe a címe…:)
    Amúgy, a fb-n valóban általánosságban kérdeztem a karácsonyi filmeket, de mivel ilyenkor azért többnyire közösen “mozizunk”, szerettem volna elkerülni, hogy az általam ajánlott filmről a nagy családi filmnézés közben derüljön ki, hogy hát, nem annyira való a kisebbeknek. Ezért mondtam el a fentieket.
    Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat; amit a szexszel kapcsolatban írtatok, rendben, igaz, hogy hozzátartozik az életünkhöz, de egy nyolc-tíz-tizenkét éves gyerekébe még nem kell beletartoznia – ez az én véleményem. De ahogy ti tiszteletben tartjátok az én véleményemet, természetesen én is tiszteletben tartom a tiéteket.

  16. Az igaz, hogy a szex az élet része, de nekem alapvetően gondom van azokkal a formákkal, amikor személytelenül találkozunk vele. Onnantól, hogy a gyerekünk még minden saját tapasztalat előtt filmen lát erotikus jelentet, egészen a pornóig.
    Nem akarok itt most általános állításokat tenni, hogy mit szabad, és mit nem, kinek és mikor, ez annál sokkal bonyolultabb.
    De a kép nagyon erős benyomás, főleg saját tapasztalat híján eléggé félrevihet. A szex mégiscsak intim és személyes dolog.

  17. mi szeretjük a filmet, nagyjából évente egyszer nézzük meg,az úgy elég is. hogy mi a jó karácsonyi film, arra sztem nincs egységes,adekvát válasz,nyilván családtól IS függ, meg a gyerekektől is. én nem gondolom, hogy a valóságot éppen karácsonykor rejtegetni kellene,mint ahoyg azt sem, hoyg egy gyerek a filmből azt vonja le, hoyg ezek a normális kapcsolatok.miért gondolná?

    másrészt az is eszembe jut, hogy mi a gyerekeinkkel (3,5 év alatt lett 3, tehát egy korosztályról beszélünk nagyjából) 10-12éves korukban néztük meg a Hair-t és bárén tartottam tőle,mit értenek meg belőle és mit nem, hihetetlen érzékenyen dolgozták fel a történetet. a droggal, háborúval, Vietmammal együtt. messze nem gondolták,hogy ez a normális,inkább azt, hoyg ez IS az élet.

  18. Hát az élet része igen, de azért sok konzervatív ember szerint az a jó, ha a felnőtt élet része, nem a gyerekélet része. Nem?
    De természetesen mindenki azt tesz az otthonában, amit szeretne, én is üdvözlöm Móni bejegyzését, nekem felnőttként sem volt annyira jó nézni azt a pornós jelenetet, meg szomorúságot okozott a csábító titkárnő is. Örülök a bejegyzésednek. P. Zsófi

  19. Én csak most olvasom, amit írtál, meg a sok véleményt:)
    csak annyit akarok írni (én is), hogy teljesen egyetértek az érveiddel. Igen, a szex és halál is az élet része, de nem minden életszakasz része, és egy gyerek hogyan legyen érett befogadni olyan dolgokat, amelyeket nem él át, nem ért meg, stb…?(a gyerek a halál tényét sem úgy dolgozza fel vagy érti meg, mint egy felnőtt, a szexel sem lenne szabad másképp bánni.).Én még nem vok szülő, csak leszek, de nekem biztos nem lesz mindegy, hogy milyen képet kap majd a gyerekem pl a szexről. a kapcsolatokról. a hűségről. a kesze-kuszaságról. a szeretetről??…ez a film nagyon távol áll annak valódi értelmétől. A címe is abszurditás…Nekem fontos lenne az, hogy az első, amit a gyerek megtanul, az az érték legyen és a pozitívum – a szexben is, nem pedig a fonákságok. Mihez hasonlítson egyébként??…
    És szerény véleményem szerint amíg egy gyerek nem válik éretté arra (míg felnő), hogy maga is megítélhesse, mi építő számára és mi nem, a szülő felelőssége megválogatni azt és nem utolsó sorban megtanítani rá. De ha mindent eléjük teszünk…erre nem sok esélye lesz. Sztem.:)
    na hát ennyit akartam én is:)
    köszi,h leírtad a véleményed, nagyon nagyon helytálló és remélem, sokak számára elgondolkodtató!:)

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük