Hétvégi jelentés a Zalai River Cottage-ról

Szokásos hétvégi beszámolómmal jelentkezem a mi kis farmunkról. Két hónapja távparasztkodunk már, és továbbra is nagyon élvezzük. Lehet, hogy feltűnt néhányatoknak, hogy míg az állatokkal rendszeresen eldicsekszem, a veteményekről mélyen hallgatok. Hát az van, hogy a retken kívül más nem nagyon kelt ki. A palántáink megmaradtak, sőt, a paradicsom kimondottan szép, a paprikát viszont – amint azt talán nemrég említettem – lerágták a csigák. Úgyhogy az üresen maradt sorokat Gyöngyitől, állataink fő gondozójától kapott paprikapalántákkal ültettük tele a múlt héten. Lehet, hogy ezzel járunk a legjobban, mivel a mai lecsóhoz is aranyáron, 780 Ft/kg-ért vettem paprikát.

Egy hete a fiúk lekaszálták a füvet a hátsó, villanypásztorral körbevett területen, ahol a birkák szoktak legelni. Az elmúlt hét alatt gyönyörűen kiszáradt, eljött az ideje, hogy a szénát összegereblyézzük, mielőtt netán eláztatja az eső és berohad. Bár a képet csak ilyen kicsiben tudtam beilleszteni, ha rákattintatok, kicsit nagyobban is  meg tudjátok nézni – gyönyörű helyen vagyunk!

A libák hat-, a kacsák kilenchetesek lettek. Utóbbiak elérték azt a kort, hogy sokat már nem nőnek, inkább híznak. A libák is gőzerővel zárkóznak fel utánuk. Újabban kiengedjük őket az előkertbe, legelésszék csak ott is a füvet…

 A birkák jól vannak, a kicsi nélkül maradt anyabirka tőgyét sikerült kezelni, úgy tűnik, lassan elapad a teje, és nem tűnik gyulladtnak. Legközelebb a feketés pofájú fog elleni.
És van még egy hírem. Egy farm sem az igazi kutya nélkül; gondolkodtunk is sokat, honnan, milyet szerezzünk be. Én amellett tettem le a voksomat, hogy 1. ne kölyökkutya legyen, hanem valami lenyugodott fiatal felnőtt, 2. ne vegyünk, hanem fogadjunk örökbe menhelyről, 3. fontos szempont, hogy az állatok társasága ne legyen idegen tőle, nehogy csak úgy szórakozásból széttépje szeretett szárnyasainkat. Bodza blogján láttam meg Brúnót, akinek a gazdái külföldre költöznek, és őt nem tudják magukkal vinni.

Amennyiben záros határidőn belül nem sikerül neki helyet találniuk, menhelyre kell őt vinni – olvastam. Levelezésbe kezdtünk a gazdikkal, akik szerint a négyéves Brúnó minden követelményünknek megfelel; egy gond azonban felmerült: hogyan jut el a kutya Gödről Keszthelyre? Nem kis távolságról van szó, és ebszállításra alkalmas járművel nem igazán rendelkezünk – noha Mariann és Szabolcs még azt is felajánlotta, hogy megtérítik a benzinköltségünket. Itt az ügy kicsit elakadt részünkről, ám ők továbbra is keresték a megoldást. Állatszállítással foglalkozó vállalkozókat kérdeztek, de azok 45-50 ezer forintnál alább nem vállalták. Végül állatvédőkhöz fordultak, akik azt mondták: amikor erre jönnek – mert időnként jönnek – elhozzák a kutyát ingyen és bérmentve.
Úgyhogy még annyi a feladatunk, hogy valamikor a napokban elmenjünk, és személyes ismeretséget kössünk Brúnóval. Mert mi van, ha nem tetszünk neki…?

(A farmmal kapcsolatos összes írás megtalálható  a gazdálkodó címszó alatt.)