Péntek este örültünk a jó időnek, gondoltuk, sütünk szalonnát, bár engem a 35 fokos hőség elbizonytalanított; nem biztos, hogy tűz mellé akarok ülni – gondoltam. Vendégeket vártunk, egyikük a 90 napos diéta szerint tengeti napjait, úgyhogy felhívtam, éppen melyik nap az aktuális. Keményítő volt a válasz, ami nagyjából zöldséget jelent. Legyen lecsó, ugrott be. Az mindenkinek jó, aki nem diétázik, ehet mellé kenyeret, ráadásul hamar elkészül.
A lecsó is azok közé az ételek közé tartozik, amit szinte mindenki készít, és akár kenyértörésig fajuló viták forrása lehet a recept. Van, aki kevés paradicsommal, inkább paprikával és sok tojással főzi; más a virslis-rizses verzióra esküszik; van, aki ezt szentségtörésnek tartja, és állítja, a lecsóba hagyma, paprika és paradicsom való, az ilyen klasszikus ételeket nem szabad ezzel-azzal variálni, mert az már nem az.
Én nyitott vagyok, szeretem padlizsánnal, cukkinivel, virslivel, tojással, rizzsel, tésztával, kenyérrel, csak úgy magában, kenyérrel tunkolva az ízes levet. Már amikor épp nem fogyózom.
Ez most a következőképpen készült:
Diétázó vendégünkre való tekintettel nem szórtam tele szalonnával (amit a férjem utóbb sérelmezett is), csupán két kis szelet húsos fajtát vágtam bele az íz kedvéért. Kevés olajon, közepes lángon elkezdtem kiolvasztani belőle a zsírt.
Közben az aprítógéppel felapríttattam két fej hagymát, és amikor a szalonna pirulni kezdett, hozzáadtam. Amíg a hagyma pirult, kicsumáztam és először hosszában félbe, majd vékony fél-karikákra vágtam a paprikát (kb. 80 dkg volt).
A paprikát a megdinsztelődött hagymára raktam, majd gyorsan megkérdeztem vendégeinket, zavarja-e őket a paradicsom héja, ha benne marad a lecsóban – állították, hogy nem. Úgyhogy nem húztam le. DE néha, ha flancolni akarok, vizet forralok, a paradicsomokat + alakban bevágom alul-felül, rátűzöm egy villára, és így a forró vízbe mártom: gyorsan és könnyen lejön a héja. Most csak úgy negyedekbe vágtam, és felszeleteltem őket, és azonnal a paprikák után küldtem (mennyiségre nézve nagyjából ugyanannyi volt, mint a paprika. De talán jobb, ha egy kicsit kevesebb.). Sóztam (kb. egy tk. só), borsoztam, és fedő alatt hagytam főni nagyjából negyed órán át. Szeretjük, ha sok a leve, és azt is, ha nem fő teljesen szét a zöldség. Puha, fehér kenyérrel óriási.
Hat felnőtt szépen el is tüntette az egészet. Úgyhogy később tüzet gyújtottunk, és szalonnát sütöttünk.
Ti hogyan készítitek a lecsót?
Valóban mosolyogtam olvasás közben. 🙂 Nálunk csakis rizzsel lecsó a lecsó:) Volt, hogy kipróbáltam magában, sőt egyszer tojással is, de nekem azoknak oylan vad paprikaíze volt, hogy utána legalább két napig csak az “jött vissza”. Úgyhogy én megmaradtam a hagyományos változatnál (mármint, a nlunk hagyományosnál:D), amibe hagyma, paprika, paradicsom(lé) és rizs jár, semmiféle húsnemű vagy szalonna. Apropó szalonna: a pszichowellness szerint a zsír, olaj, szalonna, vaj, sőt, kisebb mennyiségű tejföl (főzelékbe pl.), esetleg zsíros sajt (hogy pl. a pizzának “íze” legyen:D), a gyümölcsnap kivételével bármelyik napon ehető, felhasználható az ételekhez. 🙂
Köszi:))
Nálunk nagyon ritkán készül, mert Jeti utálja – fáj tőle a gyomra. :o(Tőlem bármifélét bele lehet tenni (kivétel rizs, mert azt csak tejberizsesítve fogyasztjuk – szintén Jeti utálja), megeszem a cukkinis lecsót is. Ettem már nokedliset is, az is jó. Bocs Edit, de pont a rizses lecsó jön be legkevésbé – bár azt is megeszem.Az igazi kedvencem a tojásos.
Nálunk sok paprikával, kevés paradicsommal és tojással készül a lecsó. Én szeretem cukkinivel is. De a tojás elmaradhatatlan – a mi családunkban ez a szokás. :)) A nagyobbik lányom csak a tojást eszi ki belőle…. 😀
Hagyma, paprika, paradicsom – slussz 😀 Lábosból, fehér kenyérrel, régen apuval koprodukcióban (ő ette a sűrűjét, hogy nekem több lé jusson). Idén már nélküle 🙁 – már ha rá tudjuk szánni magunkat a készítésre.
En tojassal keszitem, csakis azzal szeretem!
Azt hiszem elkapott a lecsó ehetnék.:-))) Én magában is szeretem, meg simán tejföllel leöntve..és puha kenyérrel tunkolva. De jöhet a lecsó husival és rizzselll.szóval mindenhogy….majdnem, mert tojásal viszont annyira nem szeretem ( megeszem) Én sokat szoktam befőzni is. Az alábbi receptem van hozzá. Barátnőm nemrég mondta, hogy ő is elrakja így, mert izlik neki. Végy 2 kg paprikát ( de csak vastag húsú, fehér színű szabadtéri paprika jó hozzá ), 0,5 kg hagymát ( itt nincs kitétel ), 0,5 kg paradicsomot és 0,5 l olajat. És ezeket süsd össze. Rakd üvegbe forrón, és száraz dunsztba bepárnázni. Másnap díszítsd szalvétával és rafiával, címkézd fel és rakd be a kamrába.:-)))
Nálunk csak tojással a nyerő.Én is szoktam bele tenni szalonnát vagy kolbászt .
Most jöhetne egy nagy tányérral .Sok tojással,szalonnával,puha fehér kenyérrel.minden nap meg tudnám enni.
Na, hát ma is ez lesz ebédre! Kolbásszal!
Sok tojással, nem szétfőtt paradicsommal, paprikával nekem, férjnek, tojás nélkül szétfőtt paprikával és paradicsommal. MIndkettőnknek jöhet bele zsenge tök, cukkíni, padlizsán.Srácok utálják :PVan egy régi könyvem: Monspart Éva-Salamon Magda, Főzzünk másképp is (1984, Mezőgazdasági kiadó)Na ott egész kis lecsógyűjtemény van. A legjobban az tetszik benne, amikor az egyik delikvens azt mondja, hogy: “Az igaz lecsónak szottya van!” 😀
Egy 70 éves agglegény ismerősöm arra esküszik, hogy a lecsó csak úgy jó, ha a főzés végén teszünk bele egy kanál cukrot. (Családom miatt még nem mertem kipróbálni.)
Felvidéken, ahonnan Férjem származik, kevés hagymával, kicsit több paprikával és rengeteg paradicsommal készítik. Tesznek bele még pici kolbászt, szalonnát is! És a végén: 2-3 kanál tejfölt!!! Tök finom, egész különleges, érdemes kipróbálni!
Jehudit, mélységesen egyetértek az illetővel: én is a szottyos lecsót szeretem!:) És a mai kolbászos, hmmmm, finomabb volt, mint a képen szereplő!
Polcológia, ezt abszolúte el tudom képzelni; sokan tesznek a főzés végén pl. a levesbe egy kevés cukrot, nem azért, hogy édes legyen, hanem mert így korábban elindulnak azok a kémiai folyamatok, amelyek megtörténnek amúgy maguktól is később, és akkor érezzük azt, hogy ha áll, finomabb lesz. Legalább is ezt olvastam valahol.Szóval, szerintem nyugodtan kipróbálhatod…:)
Csillagos, ezt is meg fogom próbálni.Anyósom pl. úgy készítette, hogy alig tett bele paradicsomot, és rengeteg tojást ütött rá. Mondjuk, nem is lecsónak hívta, hanem tojásos paprikának.
Hűha, azt hiszem hamarosan lecsó lesz ebédre! :)) Nálunk a legmenőbb a sok hagyma, sok paprika, kevesebb paradicsom, lecsókolbival és sok tojással. De szoktam úgy is, hogy kis husit bele, és akkor rizzsel. Amúgy minden formájában jöhet, így is – úgy is szeretjük! Az igazi lenne jó kis fehér kenyérrel tunkolni, de nálam az a fejezet sajnos kimarad :(( azt a részét csak nyálcsorgatva nézem (a család többi tagját)
Én is…:((
Amit még érdemes a lecsóval kipróbálni, az a túrós csusza. Ha jól tudom, akkor tradicionális cigány étel, de ha tévedek, akkor is isteni. Szalonna, paradicsom, paprika, hagyma, talán kicsit a megszokottnál kisebbre szeletelve, szóval a tényleg alaplecsó, és ezt tesszük a tejfölös-túrós házi csuszatésztára! Kíváncsi lennék, mások szerint is olyan isteni-e mint szerintem:).
Húú, nagyon jól hangzik!!
Nálunk az egész család imádja a lecsót. Szalonnával isteni. Legtöbbször krumplis lecsót készítek. 3-4 krumplit belekockázok, egy fél fej fokhagymát beleaprítok, vagy szeletelek. Nagyon finom és persze gazdaságos.
Nálunk minden formában,szalonnával,cukkinivel,tökkel,kolbásszal tojással csak lecsó legyen és sok.Viszont,én előbb a cikkekre vágott héj nélküli paradicsomot teszem a hagymára,és ha az összeesett,akkor rakom rá a paprikát!Igy nem fájdul meg a gyomrom tőle!