Már megint olyasmivel kísértgetem magam, aminek nagyon-nagyon nehéz ellenállni. Egy régi kanadai szakácskönyvemben találtam az ihletet adó receptet, de elég sokat változtattam rajta; például azt írja, hogy olvasszuk ki a szalonna zsírját, amit öntsünk ki – majd tegyünk a tésztához 12 deka vajat…
Na neee…
Ron Kalenuik Egyszerűen remek című könyvéről van szó, amelyet tizenöt éve vettem, mert tetszett a sok szép kép. Aztán amikor otthon forgatni kezdtem, láttam, hogy elég sok hozzávaló nem kapható nálunk (mondom, ez 15 éve volt!), úgyhogy a könyv polcra került, és maradt is. Mostanában újra elő-előveszem, és most meg azon hökkenek meg, mennyi fordítási hiba van benne. Például, aki szakácskönyvet fordít, annak azért azt illene tudnia, hogy a csokit nem pára, hanem gőz fölött olvasztjuk meg… Vagy, ahol láthatóan muffinokról van szó, a fordításban zsemlécske szerepel, meg hogy kivajazunk 12 kis formát – noha szerintem 1995-ben már nálunk is ismert volt a muffintepsi. Vagy nem?
Szóval kísérletezni kezdtem, és az eredmény valami egészen döbbenetes finomság lett.
Hozzávalók:
22 dkg liszt
1 cs sütőpor
35 deka füstölt szalonna, húsos (nem főtt)
1 tojás
20 deka sajt (füstölt, nem füstölt lehet vegyesen)
3 ek tejföl
3 szál újhagyma
fél kk só
bors
A szalonnát – ami négy darab ujjnyi szelet volt – aprítógépbe tettem, és jól összevágattam. Ezután egy serpenyőben először kis, majd közepes lángon jól kisütöttem a zsírját, amit le is öntöttem róla egy tálkába. Éppen 10 dkg zsír lett. Ha valakinek nem lesz ennyi, tegyen hozzá még zsírt, vagy vajat.
Egy tálban összekevertem a lisztet a sütőporral, hozzáadtam a zsírt, majd a tojást, a tejfölt, a szalonnát, az apróra vágott újhagymát és a nagylyukú reszelőn lereszelt sajtot. Adtam hozzá egy kevés sót, de tényleg csak keveset. Meg egy kis borsot őröltem bele.
A muffintepsibe papírokat tettem, majd a tésztát próbáltam 12 egyforma gombócra osztani.
200 fokos sütőben 30 perc alatt sültek meg.
Csak úgy önmagában is nagyon finom, de ha még esetleg egy kis fokhagymás tejfölt mellékelünk hozzá…hmmm…
Az ötlet remek. Ha kisebb formában sütjük, akkor vendégváró borkorcsolyának is pompás.
Igen! Először arra gondolta, kis golyókat teszek a tepsire belőle, de nem volt itthon sütőpapírom, és letettem róla. Mert a sajt miatt azért eléggé ragad a tészta.
régen nem voltam itt. Már több mint egy hete nem volt gépem meg az egészségem se volt jó. Most próbálom a lemaradást behozni. 🙂
Az a kép, ahol látszik a belseje … (most sóhajtok és nyelek egy nagyot) … gyönyörű! Ki kell próbálnom!
Máris állok neki! Holnap ez lesz a reggeli a családnak, plusz tízórai.Nagyon guszta, csak nyelek nagyokat.
Nagyon guszta!
Az elejét én is írhattam volna…. :-)Igen kb. 15 éve és igen, a fotók miatt és igen, azóta se nagyon került elő. Hát most belenézek. Majd mesélek, ha én is találtam benne valami elkészíthetőt.
Jelentem kisültek a muffinok. Egy gond van vele, annyira siettem, hogy kifelejtettem a sütőport belőle. Néztem, néztem miközben sültek, hogy naaa lehet már feljönni. De nem jöttek fel. Akkor jöttem rá, hogy kimarad a sütőpor. De így is finom íze van, csak olyan kis keményke biliárd golyók lettek.
Ó, sajnálom…:(
Jaj, Móni! Ez annyira guszta, hogy ha most a közelünkben laknál, komolyan mondom, hogy elcaplatnék hozzátok és kikönyörögnék egyet kóstolóba!!!!Hát, mivel messze vagytok, kénytelen leszek megsütni!Puszi,Szilvi
Legközelebb ilyet viszek…:)))
Móni, bacon nem jó bele?
Dehogynem! Eredetileg a recept angolszalonnát írt, ahhoz a bacon még közelebb is áll, mint amit én használtam.
Hello! Rég jártam nálad, most pótolom az elmaradásokat! Úgyhogy most egy kommentben dicsérlek az egekig – vagy miafene! 🙂 Élvezettel olvasom, nézem a bejegyzéseidet, képestül, videóstul, sőt, már a gyerkőceim is jönnek, hogy: naa, anya, csak még egyszer hadd nézzem meg a libákat (kacsákat, régi reklámokat, muffinokat…) Nálunk eddig a klasszikus édes muffinok készültek (közkívánatra épp tegnap este is), de most azt hiszem ezt is ki fogom próbálni! Dávid fiam meg a pizzát követeli: De anya, pont olyan legyen, mint az ott a képen!!! Szóval köszönjük, hogy vagy nekünk! Ja, és szerintem nem is vastag a karod :)))Az ovis ballagáson meg én is pityeregtem, ami azért is eléggé ciki volt, mert a szülők nevében én búcsúztam az óvó néniktől. El tudod képzelni, két szipóka köz egy sor a szövegemből. Jövőre újra megpróbáljuk :)Mielőbbi napsütést kívánok mindenkinek! Szeretettel: Gabika
Gabika, nagyon aranyos vagy, köszönöm!:)))