Ti küldtétek, küldjetek még!
A fiam kb. 9, a lányom 8 éves volt, hárman voltunk egy nagyáruházban vásárolni.
Ők tolták a kosarat, és már mindenféleképpen el akarták érni a csokoládésort. A csokissor felé haladva szóltam nekik, hogy még megnézek valamit és a csokiknál találkozunk nemsokára, ott várjanak meg.
2-3 perc múlva megyek utánuk, persze sehol senki a csokoládés gondoláknál. Jövök-megyek előre-hátra középen, hogy hátha észreveszem őket valamelyik sorban.
Egyszer hallom a hangosbemondóban, hogy xy várja az édesanyját az információspultnál. Ő a kisfiam volt; rohanok érte, de csak egyedül áll ott, a húga sehol. Őt – állítólag – otthagyta a csokoládéssornál. Megyünk vissza együtt, ismét sehol senki.
Újra megszólal a hangosbemondó, hogy xy várja az édesanyját az információspultnál. Ő volt a lányunk.
Mikor odaértünk a nagyobbal, kérdezte a biztonsági őr, hogy van-e még gyerekem.
Csak kicsit pirultam, de a gyerkőcökre azért büszke voltam, hogy nem tévedtek el, nem mentek el senkivel, hanem feltalálták magukat.
Várom a további cikis sztorikat a praktikaksokgyerekhez(kukac)gmail(pont)com-ra! A jelszó: senki sem tökéletes!
Ikeaban vasaroltunk, 70 eves apam, 5 eves fiam meg en. Mindent kellett venni, iszonyu faraszto volt, gyerek meg az hatrasenezveelszalado fajta volt. Mar az onkiszolgalo reszen jartunk lent, mar majdnem a raktarresznel, a 3 szobajoheto labtorlo folott hezitaltunk, amikor korbenezve nem lattuk a gyereket. Messze nem mehetett es mindketten az osszeomlas szelen alltunk a faradsagtol, nem igazan estunk panikba, mentunk a kijarat fele (ma sem ertem MIT gondoltam, valami apatia lehetett a kimerultsegtol, nem tudom). Meg meg kellett allnunk egy informacios pultnal, valamit konkretan kerestunk volna es megemlitettem a fiunak, h a gyereket is megtalalhatna, de csak ugy mellekesen. Pillanatokon belul tele lett az aruhaz keksarga emberekkel, akik walkytalkyval rohangasztak osszevissza, paran minket faggattak a gyerek pontos kulso ismertetojegyeirol, ebben a pillanatban en is felebredtem, mintha egy vodor hideg vizzel ontottek volna le. Soha elotte es soha utana nem vesztettuk ot el, pedig tenyleg szokos volt.
Vegul a jatszohazban talaltak meg, ahova mar az elejen is be akart menni, de kilometeres volt a sor elotte. Azt azota sem ertem, h aki bevette a jatszohazba, annak nem tunt fel, h ez a gyerek egyedul van? Mert minket nem mondtak be hangosba, nem kerestek egyaltalan.
Vegulis jo vege lett, mint a legtobb ilyen sztorival, mar nevetunk rajta, bar par dolgot azota sem ertek 🙂
🙂 🙂 Kicsit elmaradhattál, ha már a hangosban kerestettek a gyerkőcök! 😀
Zsuzsi ezt miért nem írtad meg e-mailben a Móninak? 🙂
🙂
A feltalálták magukat helyett azt olvastam elsőre, hogy feladták magukat :D.
HaaHaa Haa! Én is azt olvastam elsőre, hogy feladták magukat. 🙂