Tortilla

Nagyjából egy éve írtam arról, mennyire nagy kedvenc lett nálunk a tortilla. Nos, azóta is tartja magát, én pedig eközben komoly jártasságot szereztem a tortilla-lap sütésben. Itt és most könyörgöm mindenkinek: ne vegyetek bolti tésztát! Először is, nagyon drága. Másodszor: az elkészítése nem tart tovább, mint mondjuk a palacsintáé – és a palacsintaport sem respektáljuk, ugye…?
Harmadszor: gyakran elhatároztam, hogy az egyszeri sikertelen próbálkozásom után (amikoris az összes lap eltört) újra megkóstolom a boltit. Addig el is jutottam, hogy levettem a polcról. De amikor elolvastam az összetevőit, mindig visszatettem: nemcsak drága, ráadásul tele van műanyaggal! Míg rendesen liszt, víz, olaj, só kell bele, addig a zacskón két-három hosszú sorban sorolják fel, milyen anyagokat adtak hozzá.
Ami a liszteket illeti, szinte mindig más-más arányban keverem; eddig csak egyszer ért kellemetlen meglepetés, amikor a kukoricaliszt került többségbe. A tészta ilyenkor szinte kezelhetetlenné válik, szakad, és ha mégis sikerül megsütni, törik. Azt javaslom, hogy az összes liszt mennyiségének legfeljebb a fele legyen kukoricaliszt. Most még ennél is kevesebb jutott bele, mert mindössze 15 dekányi volt csak itthon. De mondok valamit: akkor sem történik tragédia, ha egyáltalán nem tartalmaz kukoricalisztet…
Variáljunk, kísérletezzünk nyugodtan; a magam részéről szívesen használok teljes kiőrlésű tönkölylisztet, durumlisztet, sima- és réteslisztet a tésztához. Sosem méricskélek, de most – hogy az is bátran belevágjon, aki még eddig nem tette – rögzítettem a mennyiségeket.
Hozzávalók (kb. 12 darabhoz)

3,5 dl víz
35 sima liszt
20 rétesliszt
15 kukoricaliszt
2 ek olívaolaj
1 dkg só
bors

A hozzávalókat a felsorolás sorrendjében a kenyérsütő üstjébe teszem. Akinek nincs kenyérsütője, ne keseredjen el: hagyományos robotgép dagasztókarjaival, vagy ennek híján saját kezünkkel is hipp-hopp összegyúrható a tészta.
5 percig kevertetem a géppel.

Amikor kész, így néz ki. Szépen gömbölyödik. Ha lágyabb. lisztet kell még adni hozzá. Átteszem egy tálba, lefedem, és berakom a hűtőbe. Jót tesz neki ugyanis, ha pihen. De ha rapid tortillára van szükségünk, nyugodtan nekiállhatunk azonnal sütni – nem lesz rossz így sem.

Amíg a tészta pihen, előkészítem a tölteléket; ez a legidőigényesebb feladat. A zöldségeket (mindent, amit otthon találok, és nyersen fogyasztható) összevágom. Ha van maradék sült/rántott/grillezett hús, pörköltmaradék, jóformán bármi húsféle, kis darabokra vágom, a pörköltet inkább ledarálom. Most éppen darálthús volt itthon, ebből sütöttem minifasírozottakat (diónyi darabokat). De kerülhet bele konzerv hal, kolbász, sült sonka, bármi. És kellenek finom szószok – erről írok lejjebb.

Amikor végeztem a töltelék előkészítésével, előveszem a hűtőből a tésztát. Tépek belőle egy adagot, kis gombóccá gyúrom. Ezt is megmértem: 8 deka. Alaposan alá és fölé kell lisztezni!

A gombócot szép vékony lappá nyújtom. Olyan vékonnyá, hogy kicsit át is látszódjon. És persze akkora legyen, mint a palacsintasütő.

Voilá, ez most pont tökéletesre sikerült – nem mindig történik így. Szóval, nekem Tefal palacsintasütőm van (az a piros körös); ebbe nem is kell semmilyen zsiradékot tennem, mehet egyből a tészta. Arra kell figyelni csak, hogy két tészta sütése között papírtörlővel ki kell törölni a serpenyőt, mert a tésztáról lehulló lisztmaradvány rondán ráég.
Közepes lángon sütöm egyébként.

Két percig sül az egyik fele, megfordítom, a másik oldalának már csak egy perc kell. Az a jó, ha ilyen szép barna pöttyös.
Amíg sül, már nyújtom is a következő tésztát.
A kész lapot tányérra teszem, és ha valaki már épp éhen halni készül közvetlen környezetemben, gyorsan meg is töltöm;  ha nem, akkor inkább sütök egyszerre annyit, amennyi feltehetőleg elég lesz. Régebben azt gondoltam – egyszer így tapasztaltam -, hogy nem lehet egyszerre többet sütni, csak ha azonnal lekenem valami szósszal, különben törni fog. Nos, az élet nem igazolta ezt a megállapításomat, valószínűleg azon egy alkalommal magasabb volt a kukoricaliszt aránya a tésztában. A maradék nyers tésztát be szoktam tenni a hűtőbe, öt napig nyugodtan fel lehet használni.
Ahogy én töltöm: a tortilla lapot lekenem valamilyen szósszal, rászórom a felaprított zöldséget (például: jégsaláta, rukkola, madársaláta, káposzta, retek, paradicsom, paprika, uborka, lilahagyma, újhagyma és új fokhagyma, póréhagyma). Erre jön a hús, majd reszelt sajt, és ismét valami szósz. Nem kell túlzásokba esni, mert nem fogjuk tudni feltekerni…
A feltekerés: ezt hamar ki fogjuk tapasztalni, a lényeg, hogy jó szoros legyen. Ha ez megvan, ferdén félbevágom, és már lehet is enni.
A szószok: ha van időnk, készíthetünk mindenféle finomságot. Nálunk nagyon menő a hummusz, ami ugye csicseriborsó pürét jelöl. Készíthetünk hasonlót babból – bab, fokhagyma, tahini, tejföl összeturmixolásával. Érdemes beszereznünk egy üveg tahinit, azaz szezámmagpasztát; nekem a férjem tavaly hozott, még mindig van benne egy kevés. Akkor nagy lendülettel belekóstoltam az üvegbe, mivel nagyon szeretem a szezámmagot, gondoltam, ez valami csodálatos lesz – hát, azt hiszem, ilyen rossz még nem volt a számban. Szóval töményen nem ajánlgatom a kóstolását, viszont ezeket a püréket valami fantasztikusan kiegészíti.
Vagy itt van a guacamole, ami megint csak mennyei, csupán arról kell időben gondoskodnunk, hogy mire készíteni szándékozzuk, addigra a boltban vásárolt avokádónk puha legyen (állítólag papírzacskóban, banánnal társbérletben gyorsítható a folyamat). Kemény avokádóval senki ne kísérletezzen, rettenetes lesz.
Ha extra gyors kencét szeretnénk, keverjünk el egy pohár tejfölben vagy joghurtban pár gerezd összenyomott fokhagymát, sót, borsot. Aki erősen szereti, tehet bele apróra vágott chilipaprikát.