Keddenként tízre angolórára járok. Ilyenkor reggel tanulok; ma azonban a szokott helyen csak a könyvemet találtam, a füzetemet nem.
– Nem láttátok a füzetemet? – kérdezgettem családtagjaimat. Persze, senki sem találkozott vele. A férjem még keresni is segített, de hamar feladta.
– Nem lehet, hogy otthagytad a múltkor? – tett homályos utalást feledékenységemre.
– Hát, az eléggé valószínűtlen…
– Pár éve az is valószínűtlennek tűnt, hogy valaha pocakot eresztek. Aztán tessék.
Ezek szerint tényleg semmi sem lehetetlen…
Uncategorized
Az jó ,ha a férjednek magára irányuló a humora.:)))
Ó igen, velem ilyen témában nem viccelődik:))) tudja, hogy érzékeny vagyok rá.