Örömmel értesítek mindenkit, hogy a mai napon megalakult a Magyar Mű- és Távparaszt Szövetség (Mamütász). Soraiba várja mindazokat az urbánus népeket, akik úgy gondolják, hipp-hopp gazdálkodók lesznek, ráadásul nem helyben, csak néha-néha odautazva.
A csatlakozásnak más feltétele nincs.
Tagdíjat kell fizetni, persze. Én szedem.
Na de most komolyan, néha kívülről, meg a falubeliek szemével próbálom nézni magunkat, hát, nagyjából ezt gondolhatják. Sebaj, azért egy próbát megér, és ennek érdekében ma óriásit léptünk előre: az állatok telepítésének feltételét jelentő kerítés ELKÉSZÜLT!
(Aki lemaradt az eddigiekről, az előzményeket elolvashatja itt, itt és itt.)
Szorgos kezek szegelnek. Melyik kié…?
Ez a kép nagyon tetszik nekem, apa és fiak. Igaz, egy hiányzik a képről, de azt kell mondanom, ilyet az elmúlt tizenöt évben így sem nagyon láttam. Megható.
Ez a kerítés ilyen volt…
Ilyen lett.
Az udvaron is megtörtént a leválasztás, jöhetnek az állatok!
Sógornőmmel ezen a kis területen töltöttük az időnk nagyrészét; egyelőre ide került vetemény.
Ilyen ágyásokba került vörös-, lila- és póréhagyma, retek, zeller, paprika, paradicsom, cukkini, brokkoli, jégsaláta, kaliforniai paprika, ültettünk málnát, ribizlit, szedret is – ez utóbbival dolgozom épp a képen. Azon kevés fotók egyike ez, amin rajta vagyok.
Ezt a fotót is Bence fiam ügyeskedte, miközben gondosan öntöztem az elültetett magokat.
Ő itt Ernő, az Örök Postás. Soha nem láttuk más ruhában, csakis ebben a postás egyenruhában, noha már két éve nem dolgozik a Hivatalban. Szívében mindig is postás marad, talán. Na de mindegy, az ok, amiért bemutatom: segítségével lehetünk mi mű- és távparasztok. Ugyanis hétköznapokon ő fogja kiengedni és beterelni állatainkat, esetenként megöntözni veteményünket.
Ernőnek traktora is van, elvitte egy körre a gyerekeinket. Egy búcsúban sem szórakoztak volna jobban.
Lányainkat pedig külön megörvendeztette egy arra járó lovascsapat.
Ez volt hát a hétvége nagy hórukk-munkája, a következő gazdálkodós beszámolóm már az állatokról fog szólni. Addig is vissza a fakanálhoz!
Szerintem a gyerekek felnőtt korukban ezekre a varázsos műparasztkodásra fognak a legjobban emlékezni!
Nagy élmény nekik, az biztos. És az a legérdekesebb, hogy még a mi legkisebbünk is, aki egy éve a katicabogártól is félt, a méhektől meg folyamatosan rettegett, itt annyira megszokta ezek folyamatos jelenlétét, hogy már fel sem tűnik neki.
Van munkátok bőven, de megéri. Jó nézni, ahogy haladtok előre.Áldást kívánok nektek a munkátokra!!!:)
Köszönjük, ránk fér!!!:)
Igazán szuper, amit csináltok. Nagyon szeretem nézegetni ezeket a képeket és arra gondolok, hogy bárcsak… Minden esetre hajrá, hajrá!
Én is csak gratulálni tudok a farmhoz! Örömmel olvastam ezen bejegyzéseket.Gyerekkoromban sokat segítettem a nagyszüleimnek,akkor nagyon nem szerettem a “falusi” munkát és nagyon örültem hogy városi csibe vagyok, de most felnőtt fejjel változtak a dolgok… 😀 Sok egészséget és kitartást kivánok a farmoskodáshoz.
Köszönjük! Ági, egyszer meglesz az a ház…:)Iza, hasonlóképpen voltunk mi is. Valóban, ahogy az embernek benő a feje lágya, egyre inkább felismeri az értékeket abban, amit korábban semmire sem tartott.
Ez csúcs! Nagyon jófejek vagytok! 😀 Sok sikert a farmhoz!Hétvégén mi is veteményeztünk. Mivel nem szokta az ökör a szántást (benszülött panel ill. belvároslakók voltunk még 3 éve) kiütött bennünket a dolog. Nemúgy a srácokat. Másfél éves kiscsajunk nagy örömmel dagonyászott a porban és a sárban… Mi meg nyögtünk este rendesen. :DDe igyexünk nagyon beilleszkedni a közösségbe és már majdnem olyan szép az eperágyás, mint a szomszédé. Szóval drukkolok nektek!
Jehudit, akkor ti is csatlakozhattok a Mamütász-hoz! A tagdíjban majd megegyezünk…:))
Helló! A hétvégén én is veteményezni voltam a nagyimnál, (no meg előtte még beugrott egy táncverseny a legnagyobb csemetémnél) úgyhogy most egyben olvastam a második és a harmadik munkanap történéseit! Ezért most itt írom le, hogy NEM-NEM-NEM unjuk! Még ilyet! :)) És csak ismételni tudom magam: sok sikert, kitartást hozzá, és legyen benne rengeteg örömetek! Szép napot: Gabika
OK Móni, csatlakozunk!!!!Akkor a tagdíjról még dumálunk 😀
Gabika, köszi:))Jehudit, rendben!:)))
Érezni a soraidból, hogy milyen boldogság számotokra ez a farm! Élvezetes olvasmány! :))Remélem, minden részletről tudósítasz bennünket! :))))
Nagyon ügyesek vagytok. Ahogy mondani szokták: egységben az erő. Ez nálatok bejött. További sikeres felújítást, és jó gazdálkodást kívánok!!
Szegusz, igyekszem:))Marika, köszi, bízzunk benne, hogy a továbbiak is ilyen olajozottan mennek majd.