Bence szerda dél óta nem evett. Aznap este óta van kórházban, és csütörtök estig azért nem kapott semmit, mert bármikor sor kerülhetett a vakbélműtétre, a műtét óta meg azért, mert amíg…hogy is mondjam…materiális jelét nem adja annak, hogy bélműködése újra normális, nem lehet.
Szegénykém, most már nagyon éhes.
Ma reggel, amikor felébredt, azt mondta nekem:
– Anya, ha kijutok innen, elmegyünk gyrosozni?
– Persze drágám, elmegyünk.
– Egy extra csípőset fogok kérni… Vagy, esetleg mehetnénk a McDonald’s-ba?
– Hát, ha nagyon szeretnél…
– Big Mac-et ennék. Lehet, hogy kettőt.
Amikor délelőtt hazajöttem tőle, búcsúzóul megkérdezte:
– Tudnál nekem főzni majd zöldbabos rizst?
– Mit?
– Zöldbabos rizst.
– Ettél már olyat?
– Nem, csak tegnap néztük a Nonóval az egyik Bud Spencer filmet, és zöldbabos rizst ettek. Nagyon finomnak látszott…
– Hát, ha azt szerertnél…
Hazajöttem, egyszer csak sms-t küld:
“Lehetne hagymás bab? Meg almás pite?”
Hát persze, nyugtattam meg, azt főzök, sütök, amit szeretne.
Szüleim is meglátogatták, anyukám előtte nálunk lepakolt három napi melegélelmet, köztük a már-már legendás norvégot. Bence már előre lezsírozta a mamával, hogy abból majd mindenképpen tegyünk neki félre arra az időre, amikor újra ehet. Aztán bementek hozzá a kórházba, a gyermek nagyot szippantott anyukám kabátjába, és felsóhajtott:
– Ú, mama, de jó kajaszagod van…
Megjegyzem, rajta kívül senki sem érezte.
Ma este újabb vágya támadt:
– Tarhonyás hús…azt ennék…az a menzán mindig olyan finom volt…
Végül az ügyeletes orvos engedélyezett számára egy pohár – szigorúan natúr – joghurtot. Felragyogott az arca, hogy végre nemcsak tea, tulajdonképpen jól is lakott tőle. Ez most átmenetileg felfüggesztette az újabb kérések áradatát.
Család Egészségben, betegségben
Édesem, mennyire ki van éhezve, ha már a mamán is étel illatát érzi! 🙂 Gyors gyógyulást és mielőbbi falatozást kívánok neki innen a szomszédból. 🙂
Jobbulást kívánok a legénynek! Szegénykém, remélem, hogy hamarosan ehet majd.Mosolyogtam rajta, de azért nagyon sajnálom.
Éva
Mielőbbi gyógyulást kívánok! (már jó jel, hogy éhes, mert az anyagcsere már működni kezd, “eredménye” is lesz biztos hamarosan)
Szegény! Amint hazaérkezik úgy is a kedvence készül el. Egy anya már csak ilyen…
Ha nem betegek, akkor is próbálunk a kedvükbe járni…
Szegény Bence 🙁 Mikor engedik ki?
A nem evéstől fog “termelni”? Mindegy, mielőbbi gyógyulást!
Szegény gyerek! De sajnálom. De először biztosan csak valami kímélőt ehet. Aztán majd jöhetnek a kedvencek!
Igazából ez olyan megható… Ahogy egy gyermek mindenféle finomságról álmodik… És közben meg micsoda szívmelengető visszajelzés is: kiderül, hogy mennyire szereti a főztödet! 🙂 (Na jó, a BigMac nem erről tanúskodik, de a többi!)
Mielőbbi gyóbyulást, szegény legénynek!!!
üdv,
Szilvi