A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Hát megjöttünk.
Nyereményemnek köszönhetően remek, nyugodt hétvégét töltöttünk Sopronban.
A három kisebb gyereket a szüleimnél helyeztük el, aminek következtében ilyenkor még napokig mamának szólítanak, a legnagyobb a barátnőinél víkendezett. Mindenki elégedett tehát.
Eleinte nagy terveink voltak, Bécs, Ausztria; aztán arra gondoltunk, barangoljunk Sopron környékén, fedezzük fel a kis falvakat. Végül inkább maradtunk a városban, és lazultunk. Ebbe belefért három mozifilm megtekintése, a Soproni Borház és a Harrer csokoládéüzem meglátogatása, a szálloda wellness-részlegének kétszeri igénybe vétele, továbbá a hotel éttermében elfogyasztott reggelik és vacsorák maximális élvezete. 
Mindezek ellenére jó volt hazaérkezni, visszakerülni a megszokott környezetbe és a megszokott ágyba, hogy aztán a megszokottak szerint négyen ébredjünk fel ott, ahova eredetileg ketten feküdtünk le. 
De nagyon-nagyon jó volt elmenni; ha az ember időnként nem távolodik el kicsit a környezetétől, akkor rákerül a fejére a bura, és elhiszi, hogy a világ olyan, amilyennek ezen a burán belül tapasztalja. Pedig nem.
És ez még egy belföldi utazás során is lemérhető – hát még ha külföldre vet minket a jósorsunk!
Pénteken délután érkeztünk meg Sopronba, és elfoglaltuk a szobánkat a Hotel Fagusban, amely egy új építésű négycsillagos szálloda fent a Lővérekben. Ifjú koromtól kezdve zavart, hogy nem tudom, mi az a lővér, hogy miért írják lővernek, és pláne hogy jön ide a többes szám? Netán hegyek neve? Lővér 1, Lővér 2? Vagy valami család ifjú titánjairól kapta a nevét a a rész, mondjuk Lővér Zoltánról és Lővér Pálról, akik sokat tettek Sopron felvirágoztatásáért? Netán ők voltak a szavazatszámlálók azon a bizonyos szavazáson, amelynek következtében a helyiség A Hűség Városa lett? De akkor meg miért olvasható a táblákon az, hogy Lőverek? És az Alsó-Lővereknél vesztem el végleg. Úgyhogy utánajártam:
„Mi a lőver? — A lőver körülbelül a fele úton van a falusi gyümölcsöskertek és a finom úrikertek között, Ahhoz, hogy lőver legyen, hegyek kellenek, nem nagyon magas hegyek, de mégis akkorák, hogy a kert kapaszkodhasson és el lehessen belőle látni messze, lehetőleg a Fertő kék csíkjáig. A közönséges gyümölcsfákon kívül még néhány szelídgesztenyefának is kell benne lenni és a fenyők alatt erdei ciklámeneknek. Ha ehhez még hozzáteszünk két sor ribiszkebokrot, buxust, sok virágot, vadvirágos magas füvet, bogárzümmögést, gyönyörtől részeg madárdalt, a ház körül fenyőtestőröket, akkor körülbelül együtt van az a zöldfényű, arany napfénykarikákkal telehintett, gyümölcsillatú polgári paradicsom, amit lővernek nevezünk.” (Becht Rezső 1942.)

Szóval, a szállodánk a Felső-Lőverekben helyezkedik el, nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt a pihenni vágyóknak. Egyszer már jártunk itt, néhány éve, és most, bevallom, sokkal nyugodtabban pihentem, hogy tudtam, nem kell kifizetnünk 80 ezer forintot a két éjszakáért, félpanzióval… Nem tehetek róla, egyszerűen sajnálok ennyi pénzt arra, hogy két éjszakát aludjak egy idegen ágyban. Szerintem Magyarországon abszolúte irreálisak a szállodaárak, egy olyan sokgyerekes családnak, mint amilyenek mi is vagyunk (vagyis nem átlagon felüli jövedelemmel rendelkezünk) elérhetetlen akár csak egy közös hétvége is. Van, aki egy hónap alatt keres annyit, mint amennyibe ez a két éjszaka került volna – nekem ez nyomasztó érzés, azt kell mondanom. Úgyhogy újfent hálákat rebegtem magamban a Mindenhatónak, hogy nekünk juttatta ezt a remek lehetőséget, illetve a főzőverseny szervezésében közreműködő barátaimnak, akiktől a fődíj ötlete származott.
A hotel minimál stílusban berendezett, ízléses. A szobák is egyszerűek, ami érdekes, hogy nincsenek franciaágyas szobák, csak kétágyasak – össze kellett tolnunk a két ágyat, ám az éjjeliszekrények fixek, azaz egyikünknek le kellett mondania az ágyban olvasás luxusáról. Nem én voltam az…
Miután lepakoltunk a szobában, fürdőruhát öltöttünk; a gardróbszekrény mellett elhelyezett egészalakos tükör megerősített a fogyókúrát illető elhatározásomban, nem láttam ilyen brutálisan a valóságot még. A szálloda biztosít minden vendég számára fürdőköpenyt, ebben sasszéztunk el a liftig, majd a lifttel a wellness részleg szintjére süllyedtünk. Itt elsősorban a szaunára összpontosítottunk, hihetetlenül jólesett, noha nem volt túl forró, csupán nyolcvanegy-két fokig melegítették fel.
A wellness részleg amúgy nem nagy, a szálloda méretéhez képest parányinak is nevezhetném; egy úszómedence, “ruhás” és natúr szauna, gőzkabin (amiben mi épp nem találtunk túl sok gőzt), sókamra, infraszauna található benne, továbbá különböző masszázsok vehetők igénybe pluszként. Ennek ellenére egyik alkalommal sem volt tömeg, amikor mentünk.
A délutáni felfrissülést követően vacsorázni indultunk a szálloda Borago nevű éttermébe.

Az étterem kellemes, svédasztalos; a kínálat olyan, hogy mindenki találhat magának megfelelő falatokat, legyen húsfaló, vega vagy halkedvelő.
Csak ízelítőképpen: volt “Ferenc József kedvence” leves, ami finom burgonyakrémelvest takart, füstölt marhanyelv-csíkokkal; nyírségi gombócleves, fertői halászlé, húsleves, konfitált borjúpofa sütőtökös krumplipürével, zöldséges lasagne, sült sajt zöldségágyon, párolt almaszeletekkel, milánói borjúborda, sügérszeletek vaja-citromos mártásban, Stroganoff marhacsíkok, barackos csirkemell-szeletek camambert-rel gratinírozva, reggelire kakashere-pörkölt, hurkák, kolbászok, sokféle nagyon finom sajt – és még sorolhatnám. A fehérjediéta szellemében igyekeztem minél többféle ételt megkóstolni, hogy a konyháról képet kapjak, és elégedetten álltam fel az asztaltól. A hagyományos ízek mellett ott a  törekvés a modern konyha bemutatására, az ízek kellemesek, jól harmonizálnak, a felszolgálás figyelmes – egy kellemes vacsorához ennyi nekem elég. Ha valaki megkérdezné, mégis mit lehetne változtatni, egy dolgot mondanék: az úgynevezett galérián (néhány lépcsőfokkal feljebb emelt rész) az asztalok olyan közel vannak egymáshoz, hogy nemcsak az zavaró, hogy hallom a szomszédos asztaloknál zajló beszélgetéseket, hanem hogy ha a mellettünk levőt szolgálja ki a pincér, a feneke éppen a mi asztalunkhoz ér. Kicsit szellősebben kellene.

Folyt. köv.

A Sopron-fotó innen.

Ajánlott cikkek

7 Hozzászólás

  1. Jó volt olvasni!Amúgy tényleg kell egy-egy kicsi hasonló kiruccanás. Sokáig nem tudtunk mi sem kettesben elmenni valahová, de tavaly nyáron végül szakítottunk egy háromnegyed hétvégét magunknak (a kicsim még szopizott akkoriban, de megoldottuk, mert muszáj volt, az a búra már túlontúl elhomályosodott). Mi sokat játszottunk; sorra vettük a kis panzió kikapcsolódási részlegét, ping-pongoztunk, billiárdoztunk, csak azután jött wellness. 😉 Tehettük is, úgy fogtuk ki a napot, hogy senki sem volt rajtunk kívül vendég akkor.

  2. Sedith, bizony, időnként nagyon kell néhány ilyen nap. Nekünk utoljára nyáron volt benne részünk, amikor Horvátországba mentünk, csak ott elfáradtunk a sok nézelődésben. Itt most direkt nem lődörögtünk annyit.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük