Kezdetben volt a sárgaborsó főzelék

Kezdetben az volt.
Aztán persze nem fogyott el, és két nap múlva egy kis tejszínes higítással áttranszponáltam krémlevessé.
Akkor meg így szóltak egyöntetűen: nahát, milyen finom leves!
A sárgaborsó főzeléket a menzán csak betonfőzelékként emlegették, mivel a tányérra csapásban oly rutinos konyhásnéniknek is komoly erőpróbát jelentett a főzelék merőkanálból való kierőszakolása: az elkészítés és a tálalás között eltelt időben a sárgaborsó gyakorlatilag belekötött a fazékba.
Én – vessetek meg – szerettem. Sőt, alig volt olyan menzakaja, amit ne bírtam volna. Általánosban csak arra emlékszem, kis elsősként megrökönyödve figyeltem, amint a másik osztály napközis tanítónénije (inkább matrónája) gyakorlatilag megtömi az egyik gyereket spenóttal (nincs olyan, hogy nem eszed meg az ebédet, fiam!), és a gyerek kisvártatva sugárban hányta ki a cuccot, még az ebédlőben. Úgyhogy ezek után már tudatosan figyeltem arra, hogy mindig megegyem az ebédet, noha az én tanítónénim nem volt ilyen terrorista.
De mondom, nem is esett nehezemre, mivel valamilyen oknál fogva – lehet, hogy ufó vagyok? – szívesen ettem a menzán. Első számú kedvencem volt a már emlegetett gyümölcsmártás pirított darával, méghozzá jó sok darával. Különösen ízlett még a borsófőzelék, meg úgy általában a főzelékek, dacára annak, hogy anyám jól főzött, illetve hát főz a mai napig – tehát nem egy kiéheztetett, normális ételt ritkán látott gyerek voltam.
Ebből is látszik, semmiféle gyerekkori sérülést nem hordozok a tipikus menzakaják, így a sárgaborsó főzelékkel szemben sem. Mégis ritkán készítem; talán azért, mert többnyire egyedül eszem meg. Pedig finom.

Hozzávalók:
50 dkg sárgaborsó
valamilyen füstölt hús
só, bors
mustár
extra hozzávaló: tahini (szezámpaszta, nagyon jól passzol a füstölt ízhez)

A sárgaborsóban az a jó, hogy nem kell beáztatni, tehát délelőtt tízkor is kitalálhatjuk, hogy “ebédre főzök egy kis sárgaborsót”, sőt, még tizenegykor sem vagyunk elkésve. Mert a megmosott sárgaborsót kuktába tesszük* a füstölt hússal, forrástól kezdve tizenöt percig főzzük. Elzárjuk a lángot, és amikor a kuktából távozik a nyomás, kinyitjuk a fedelet. Sózzuk, borsozzuk, teszünk bele 1-2 evőkanál mustárt, 2 teáskanál tahinit, és jól elkeverjük.
Van, akinek így is jó.
Na de aki a menza-ízt szeretné reprodukálni, nem hagyhatja ki a rántást. Így aztán esetleg elveit feladva, a mégoly keveset is, de muszáj bele tenni.
Ehhez szükséges:
3 ek olaj (lehet, hogy egy kicsit több: a lényeg, hogy az olaj mindenhol átjárja a lisztet)
2 ek liszt
1 tk pirospaprika

Az olajon kicsit átforrósítjuk a lisztet, kevergetjük addig amíg világos zsemleszínű nem lesz. Ekkor lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a pirospaprikát, és felöntjük két deci hideg vízzel; gyorsan elkeverjük, és belezuttyantjuk a főzelékbe.Jól átkeverjük, egyet forralunk rajta, majd megkóstoljuk, és nagyot sóhajtunk: ó, letűnt ifjú kor, hát itt vagy újra…

Aztán, még mindig finomíthatunk rajta egy pohár tejföllel. És két nap múlva, ha nem fogyott el, egy doboz főzőtejszínnel és némi vízzel sűrű pürélevessé léptethetjük elő. Feltétnek süthetünk hozzá leveles vajastésztából kis sajtos háromszögeket, vagy rudakat. Én mindig a tekercses leveles tésztát veszem: ezt nem kell kiolvasztani, meg nyújtani sem. Csak kitekeri az ember, megkeni tojással, megszórja sajttal, és egy pizzavágóval kívánt formára vágja (rúd, háromszög), aztán 210 fokon szép pirosra süti.

*Egy kis kiegészítés: alant, a  kommentekben beszélgettünk arról, hogy F. Nagy Angéla említette, sárgaborsót nem szabad kuktában főzni, mert eltömheti a szelepet, és esetleg fel is robbanhat. Szerintem elképzelhető, hogy történt ilyen egyszer, mert a sárgaborsó fel tud habzani rendesen. Mindenesetre már jóval azelőtt is kuktában főztem a sárgaborsót, hogy a veszélyeiről olvastam volna, és nem tántorított el F. Nagy Angéla megjegyzése sem. Talán az a lényeg, hogy felénél tovább nem szabad tölteni a kuktát – tehát a víz szintje ne legyen ennél magasabban -, illetve ne nagy lángon főzzük, hanem csak takarékon.
A mai kuktákon egyébként már két szelep van, pontosan biztonsági okokból, nem tartom valószínűnek, hogy felrobbanhat. De aki bizonytalan, az persze főzze inkább lábasban, fedő alatt. Úgy sem olyan vészes.