A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Kezdetben az volt.
Aztán persze nem fogyott el, és két nap múlva egy kis tejszínes higítással áttranszponáltam krémlevessé.
Akkor meg így szóltak egyöntetűen: nahát, milyen finom leves!
A sárgaborsó főzeléket a menzán csak betonfőzelékként emlegették, mivel a tányérra csapásban oly rutinos konyhásnéniknek is komoly erőpróbát jelentett a főzelék merőkanálból való kierőszakolása: az elkészítés és a tálalás között eltelt időben a sárgaborsó gyakorlatilag belekötött a fazékba.
Én – vessetek meg – szerettem. Sőt, alig volt olyan menzakaja, amit ne bírtam volna. Általánosban csak arra emlékszem, kis elsősként megrökönyödve figyeltem, amint a másik osztály napközis tanítónénije (inkább matrónája) gyakorlatilag megtömi az egyik gyereket spenóttal (nincs olyan, hogy nem eszed meg az ebédet, fiam!), és a gyerek kisvártatva sugárban hányta ki a cuccot, még az ebédlőben. Úgyhogy ezek után már tudatosan figyeltem arra, hogy mindig megegyem az ebédet, noha az én tanítónénim nem volt ilyen terrorista.
De mondom, nem is esett nehezemre, mivel valamilyen oknál fogva – lehet, hogy ufó vagyok? – szívesen ettem a menzán. Első számú kedvencem volt a már emlegetett gyümölcsmártás pirított darával, méghozzá jó sok darával. Különösen ízlett még a borsófőzelék, meg úgy általában a főzelékek, dacára annak, hogy anyám jól főzött, illetve hát főz a mai napig – tehát nem egy kiéheztetett, normális ételt ritkán látott gyerek voltam.
Ebből is látszik, semmiféle gyerekkori sérülést nem hordozok a tipikus menzakaják, így a sárgaborsó főzelékkel szemben sem. Mégis ritkán készítem; talán azért, mert többnyire egyedül eszem meg. Pedig finom.

Hozzávalók:
50 dkg sárgaborsó
valamilyen füstölt hús
só, bors
mustár
extra hozzávaló: tahini (szezámpaszta, nagyon jól passzol a füstölt ízhez)

A sárgaborsóban az a jó, hogy nem kell beáztatni, tehát délelőtt tízkor is kitalálhatjuk, hogy “ebédre főzök egy kis sárgaborsót”, sőt, még tizenegykor sem vagyunk elkésve. Mert a megmosott sárgaborsót kuktába tesszük* a füstölt hússal, forrástól kezdve tizenöt percig főzzük. Elzárjuk a lángot, és amikor a kuktából távozik a nyomás, kinyitjuk a fedelet. Sózzuk, borsozzuk, teszünk bele 1-2 evőkanál mustárt, 2 teáskanál tahinit, és jól elkeverjük.
Van, akinek így is jó.
Na de aki a menza-ízt szeretné reprodukálni, nem hagyhatja ki a rántást. Így aztán esetleg elveit feladva, a mégoly keveset is, de muszáj bele tenni.
Ehhez szükséges:
3 ek olaj (lehet, hogy egy kicsit több: a lényeg, hogy az olaj mindenhol átjárja a lisztet)
2 ek liszt
1 tk pirospaprika

Az olajon kicsit átforrósítjuk a lisztet, kevergetjük addig amíg világos zsemleszínű nem lesz. Ekkor lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a pirospaprikát, és felöntjük két deci hideg vízzel; gyorsan elkeverjük, és belezuttyantjuk a főzelékbe.Jól átkeverjük, egyet forralunk rajta, majd megkóstoljuk, és nagyot sóhajtunk: ó, letűnt ifjú kor, hát itt vagy újra…

Aztán, még mindig finomíthatunk rajta egy pohár tejföllel. És két nap múlva, ha nem fogyott el, egy doboz főzőtejszínnel és némi vízzel sűrű pürélevessé léptethetjük elő. Feltétnek süthetünk hozzá leveles vajastésztából kis sajtos háromszögeket, vagy rudakat. Én mindig a tekercses leveles tésztát veszem: ezt nem kell kiolvasztani, meg nyújtani sem. Csak kitekeri az ember, megkeni tojással, megszórja sajttal, és egy pizzavágóval kívánt formára vágja (rúd, háromszög), aztán 210 fokon szép pirosra süti.

*Egy kis kiegészítés: alant, a  kommentekben beszélgettünk arról, hogy F. Nagy Angéla említette, sárgaborsót nem szabad kuktában főzni, mert eltömheti a szelepet, és esetleg fel is robbanhat. Szerintem elképzelhető, hogy történt ilyen egyszer, mert a sárgaborsó fel tud habzani rendesen. Mindenesetre már jóval azelőtt is kuktában főztem a sárgaborsót, hogy a veszélyeiről olvastam volna, és nem tántorított el F. Nagy Angéla megjegyzése sem. Talán az a lényeg, hogy felénél tovább nem szabad tölteni a kuktát – tehát a víz szintje ne legyen ennél magasabban -, illetve ne nagy lángon főzzük, hanem csak takarékon.
A mai kuktákon egyébként már két szelep van, pontosan biztonsági okokból, nem tartom valószínűnek, hogy felrobbanhat. De aki bizonytalan, az persze főzze inkább lábasban, fedő alatt. Úgy sem olyan vészes.

Ajánlott cikkek

19 Hozzászólás

  1. Nálunk is játszott a múlt héten, főzelék formátumban :-))Én is szerettem a menzán, nagyon! S nálunk is voltak erőszakos tanító nénik, köves gyűrűvel puff a buksikra! Höhö…S én sem válogattam. Egyedül a paradicsomos káposzta okozott életre szóló traumát, mai napig nem hevertem ki :-)))

  2. Szegény anyu, nem elég, hogy az oviban Margó néni főztje MINDIG finomabb volt, mint az övé, később megkapta, hogy a krumplifőzelékénél még a menzás is jobb.Mert mink hálás gyermekei vagyunk.:)én is nagyon szeretem, jó kis füstölt kolbásszal, rántással … 🙂

  3. Engem is megtömtek sárgaborsó főzelékkel még óvis koromban. Sugárban hánytam ki és összerugdostam a dadus nénit. Utána belázasodtam. Szeretem már, de ritkán készítek, mert a fiamnak nem nyerő. Savanyú káposztával szoktam enni. Nálunk is nyugdíjasok voltak a napközis tanító néni és szigorúan voltak fogva a gyerekek.

  4. Bocsi, ha szerinted hülyeség, de én úgy tudom, hogy pl. éppen a sárgaborsót nem szabad kuktában főzni, mert eltömítheti a szelepet, és az egész szerkentyű felrobbanhat.

  5. Kedven Névtelen! Nemrég olvastam ezt F. Nagy Angéla könyvében, és meglepődtem, mert én mindig kuktában szoktam főzni. Igaz, maximum félig töltöm (tehát a víz szintje nem ér tovább). Lehet, hogy ha kétharmadig tölteném, eltömődne. De a mai kukták már két szelepesek, nem tudom, mennyi az esélye a robbanásnak.Máshol nem olvastam még egyébként, hogy a sárgaborsó ilyen veszélyes.:)

  6. Olyan ez a sárgaborsótól felrobbanó kukta, mint a mikróban szárított macska. Talán egyszer előfordult.Az velem is megtörtént, hogy takaríthattam egy nagyot, mert amikor felforr, nagyon tud habzani, és ez szépen, nagy nyomással fröcskölt köröskörül a konyhában. :-(Azóta én is megjegyeztem, a legnagyobb kuktát kell elővenni kevés sárgaborsó megfőzéséhez is.

  7. Chef Viki, nekem a resztelt máj volt a rémálom; azt nem tudtam megszeretni, bármennyire is akartam…Száva, hát van ilyen néha… Én sokszor sütök zsemlét, kiflit, kenyeret. Aztán amikor boltit veszek, a fiaim áhítattal mennek a kenyértartóhoz: Ó, bolti zsemle!!!Erzsébet, szerencse, hogy ma már nem csinálhatnak ilyet. Savanyú káposztával? Hogyan? Csak eszed mellé?Viki, eddig én is megúsztam:)))

  8. Hát, akkor itt vagyok én is, mert én is szerettem a menzaételeket. Igaz, hogy abból, amit felsoroltál vagy másoknál olvastam, szinte egyetlen ételt sem ismerek, mert errefelé, úgy látszik, másokat szoktak főzni, de én szinte mindent megettem mindig. Egyedül a tejbegríz nem csúszott le a torkomon ott, de nem is csodálom, mert az inákább tejbevíz volt, híg, mint a fene, brrr. De pl. a lucskos káposztát, amitől otthon egyszer megcsömörlöttem, mert nagyon zsíros volt, a kantinban kezdtem el újra enni és azóta is szeretem. 🙂 És még valami: volt néha oylan második fogás, hoyg fasírt paradicsomszósszal. Bizisten, oylan finomat én itthon sosem tudok készíteni. 😛

  9. Fasírt paradicsomszósszal? Milyen jó ötlet… Én csak gombóccal szoktam készíteni, de fasírozottal lehet, hogy még jobb is… Köszi az ötletet! :)Éljen a menza!!!

  10. ciki nem ciki, en is elvoltam a menzaebedekkel. A resztelt maj, meg talan a vadas volt olyan, amit nem szerettem.De a sargaborsofozelek, hmmmmmm! Azt hiszem, hetvegen csinalok is, legalabb hasznalom az uj kuktamat is! Mennyi vizet raksz ala? hogy ellepje?Nils Holgersonné

  11. Móni, a reszteltmájról. Meg voltunk győződve arról a napköziben, hogy a menza reszteltmája az MAJOMMÁJ! De tutira! Mint elborzasztó kuriózumot ettük. Mert hát a majommáj az mégis valami különleges kaja…. :DSárgaborsó főzeléket még soha nem csináltam. Nem is tudom miért. Valahogy nem hiányzott. Pedig szeretem. Sültkolbásszal.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük