Pityu barátunk egy hónapot töltött Írországban az ősszel, ahonnan hazatérve több alkalommal mesélte kalandjait. Beszélt arról például, hogy megismerkedett ott néhány magyar sráccal, akik néha meghívták vacsorázni magukhoz.
– Hmm, az a jó kis disznófül-pörkölt! Ha azt megkóstolhatnátok! – sóhajtott fel néhányszor. Őszinte megrökönyödésünkre reagálva részletekbe is bocsátkozott, úgyhogy elhatároztam, szerzek neki disznófület, szerzek én! Meg is rendeltem a maszek hentesemnél, pár nap múlva mehettem érte. Pityu boldog volt, én kíváncsi; a füleket megkapta ajándékba, cserébe kértem viszont a közlés jogait. Megállapodtunk.
Pityu tartotta a szavát, megkaptam a képeket, a receptet, sőt, egy kis kóstolót is.
A legjobb szó rá az, hogy érdekes. Pontosabban, maga a pörkölt finom, de a fül, ugye, nem a szokásos húsnemű. Persze, aki a kocsonyában szereti, annak ez az étel sok örömöt okoz; én nem rajongok az ilyen holmiért, de kötelességemnek éreztem megkóstolni. Érdekes.
A recept, ahogy Pityu leírta:
“Disznófülről a szőrt festék leégetővel lepörzsölöm, szalonnát pirítok, zsírján hagymát sütök, rárakom a fület, meg egy kis körmöt, sózom, paprikázom, kevés vizet hozzá.1,5 óra után a beáztatott babot hozzáadom meg a vizet, babérlevél, bors, jó sok fokhagyma, zöld paprika, őrölt kömény, aztán még egy órát főzőm, még sózom, ha kell, asztkész.”
Csak aztán vigyázzunk, túl sokat ne együnk belőle, mert a végén még így járhatunk:
Ezúton szeretném kérni közös ismerőseinket egy kis diszkrécióra – ha a remek álcázás ellenére is felismerték, ki van a képen…:-)
Sok-sok ügyes praktikáidnak vettem már hasznát, amit köszönök. S légyszives hozzám ellátogatni ha van egy kis időd. Vár valami 🙂 köszönöm: Viki
Jót röhögtem 🙂 és bár gőzöm sincs ki van a képen, mert nem ismerlek, de teljes biztonsággal állítom, hogy a képen Yoda mester van 🙂
Viki, köszönöm szépen!
Magnyes, tényleg Yoda, még a bezöldülés előtt…:)
Bezöldül majd, csak adjál neki a fülpörköltből 🙂