Kekszgyár

Sajtkukac Niki aktív közreműködésének köszönhetően hozzám is ellátogatott a Gasztroangyal, és mit hozott? Na mit?
Hát bonbonformát, igazit! (Volt egy-két kevésbé sikeres akcióm, ugyebár…)
Plusz még mindenféle kis kekszformákat is, úgyhogy a családom által rám gyakorolt nyomás hatására valamelyiket muszáj volt hamargyorsan kipróbálni.
A kekszet javasoltam, amit némi hümmögés kíséretében elfogadtak, és azért hozzátették, hogy “jó, de bonbont mikor csinálsz?”
Majd.
Hamarosan.
Találtam viszont egyszerű kekszrecepteket, amelyek közül az alábbit valósítottuk meg:
Gyors alap-keksz
2 csésze liszt (ez igazából inkább három)
1 csésze cukor
2 tk sütőpor
1/2 csésze puha vaj
1 tojás
¼ csésze tej vagy víz

Díszítés:
1 tábla étcsoki
2 ek étolaj
kókuszreszelék

A cukrot jól elkevertem a vajjal, hozzáadtam a tojást és tejet, majd beleszitáltam a sütőporral elvegyített lisztet. A két csészényinél jóval több kellett, amint ezt jeleztem is a felsorolásnál. Jól gyúrható tésztát kaptam, amit azonnal kinyújtottam és szaggatni kezdtük a gyerekekkel közösen. 180 fokra előmelegítettem a sütőt, és tíz perc alatt megsütöttem a kekszeket. Jórészüket olvasztott csokiba mártottuk, majd kókuszreszelékbe forgattuk.

Lett hal, kutya, maci, kacsa, teve, és sok-sok ANGYALSZÁRNY…! Első pillantásra azt hittem, ez valami talpacska-forma, de aztán a csomagoláson szereplő fotón láttam, hogy bögre szélére akasztható szárny ez, bizony…
Kávézhatunk? Szállj velem…

Köszönjük az ajándékokat!