A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

Bár tartsanak némelyek emiatt gondatlan anyának, a helyzet az, hogy Zsófi szülinapja derült égből egyszer csak itt volt ma reggel.
Mentségemre szolgáljon, hogy határidős munkát kellett ma délig befejeznem, ami miatt az utóbbi napokat szakirodalom böngészésével, az elmúlt éjszakát meg szinte pirkadatig a számítógép mellett töltöttem, hogy aztán reggetől újrakezdve a gépelést, délig befejezzem.
– Milyen tortám lesz? – kérdezte huncutul legkisebbem reggel, amikor búcsút vettünk egymástól.
– Hát…nem is tudom… – próbáltam sejtelmesen mosolyogni, hogy még véletlenül se derüljön ki, tényleg nem.
– Tiramisu? Ugye tiramisu?
– Majd meglátod! – bocsátottam útjára, és gyorsan nyugtáztam magamban, a tiramisu torta jó, passzol az idei sütés nélküliek sorába, erre talán még időm is lesz.
Két nagy doboz mascarponét szereztem be (magam is elborzadtam, ez bizony 1 kiló…), továbbá egy nagy csomag babapiskótát (tudjátok, amiben négy kis csomag van, csomagonként talán 15 darab).
Aztán gőzerővel nekiláttam a határidős munkának, fel sem keltem a géptől délig. Közben emberem, akit megkértem az ajándékok beszerzésére, időnként telefonált.
– Na, itt vagyok a könyvesboltban.
– Jó, akkor nézd meg, légy szíves, a Csilivili Lili sorozatból melyik van meg.
– Rajzolj mesebeli lovakat, rajzolj menyasszonyi ruhákat, meg rajzolj mesebeli hercegnőket.
– Oké, a mesebeli ló, az kell nekünk. Akkor, légyszi, menj át a játékboltba, ott mondom a többit.
Pár perc múlva – Keszthely kis város – újra jelentkezett.
– Játékboltban vagyok.
– Kérdezd meg, légyszi, Shira és Diego van-e…
– Mi?
– Jégkorszak 4, tudod. A két kardfogú tigris.
Susmorgás a telefon másik végén.
– Van itt egy.
– A fiú vagy a lány?
– Azt honnan látom egy plüssön?
– A lány fehér… a fiú barna.
– Akkor ez a fiú.
– Oké. Áll vagy ül?
– Tessék?
– Áll vagy ül?
– Hát az nem mindegy…?
– Nem egészen, valamelyik állóra mondta, hogy az nem annyira tetszik neki. De akkor ez jó lesz.
– Oké. Akkor, végeztem?
– Igen, mert a muffinperselyt, amit annyira szeretett volna, már a múltkor megvettem neki.
– Klassz. Akkor majd érkezem.
Hát így zajlott a rapid ajándékvásárlás.
Dolgoztam tovább.
Hűha, Zsófi háromra hazaér, hogy fog ez a torta összeállni… – morfondíroztam magamban a harangszót hallva, de nem késlekedtem; rövid időn belül jó sűrű pudingot főztem 7 deci tejből 2 csomag vaníliás pudingporral (a kevésbé megvetendő fajtával, amiben igazi vanília van) és némi cukorral.
Az én tiramisum ugyanis eretnek, nem nyers tojással készül, ezzel a trükkel könnyítek a rendkívül zsíros krémsajton (82% a zsírtartalma…brutális). A pudingnak hűlnie kellett, addig is főztem kb. 2 dl kávét, amit felhígítottam fél dl Amerettóval, és cirka 1 dl forró vízzel.
A pudingba beleforgattam a mascarponét, a tortatálon elhelyeztem megfelelő nagyságúra állítva (jó nagyra, 28 centi átmérőjű biztosan volt) a tortagyűrűt, majd elkezdtem a rétegezést. Alulra kávéba mártott babapiskóta került egy rétegben, rá a krém harmada, aztán újabb réteg piskóta, a második harmad krém, utolsó piskótasor, utolsó adag krém. Kakaóporral megszórtam, a hűtőbe küldtem.
Fél kettő volt.
Kicsit ledőltem a kanapéra, aztán arra ébredtem, hogy aludtam. Nem úgy bírom már az éjszakázást, mint régen… – kászálódtam fel, hiszen indulni kellett Zsófiért a suliba.
A gyermek ragyogó arccal jött felém, kíváncsian, de nem kérdezett semmit, azt akarta, meglepetés legyen a torta.
Az is lett. Ugyanis látszólag már összeállt, ám amikor levettem róla a tortagyűrűt, fél percen belül elkezdett kifelé dőlni.

Itt még egész jó

Gyorsan, hozd a gyertyákat…!

Hova szúrjam őket…?

 Láttam Zsófi szemében az aggodalmat, most mi lesz az ő szülinapjával, ha a torta egyszerűen így megadja magát, és nem hajlandó klasszikusan kerek formájú maradni.
– Tudod, Zsófi, ez hegyomlás torta – vágtam ki magam e nehéz helyzetben, mert a sütemény tényleg kezdett egy alászálló hegyvonulatra hajazni. Közben visszaapplikáltam rá a tortagyűrűt, kanállal segítve az eredeti keretek közé a magukat megadó részeket, hogy legalább amíg a gyertyákat meggyújtjuk, addig ne legyen további földindulás.

Immár visszaapplikálva a tortagyűrűbe.

A gyermek boldog volt az ő hegyomlás tortájával, amely ízben egyébként semmiféle kívánnivalót nem hagyott maga után.

Az ajándékozás pillanata

 Kicsivel később anyám telefonált, hogy boldog szülinapot kívánjon a kilencévesnek.
– És milyen tortád lett? – kérdezte.
– Hegyomlás torta – vágta rá Zsófi teljes meggyőződéssel.
– Hát az biztos nagyon finom lehetett – hallottam anyukám hangját, kissé bizonytalan volt, szerintem emlékeiben kutatott ilyesféle elnevezéssel futó édességek után, el tudom képzelni, hogy megjelent lelki szemei előtt a lakodalmakból ismert jégzajlás süti, de nem érdeklődött Zsófinál a részletek iránt.
Majd itt úgyis elolvassa…

Bár kicsit homályos a fotó, de annyira zsófis, hogy itt a helye. A boldog szülinapos.

Ajánlott cikkek

54 Hozzászólás

  1. Nagyon BOLDOG SZÜLINAPOT Zsófinak :)Ezek a csajok egészen hasonló dolgokra vágynak,mert a muffin persely és a lovas rajzoló a mi karácsonyi listánkon szerepel 😀

  2. Mint novemberi – Isten éltessen Zsófi és Anyukája!És még valami halkan anyának – becsüld meg ezeket az éveket, amíg ilyen pörgős tudsz lenni és azt is, hogy a gyerek hisz a hegyomlásosban -még!!!Mert ez a tökély időszaka.Aztán jön, hogy a pörgős után kissé már nehezebb lesz felkászálódni a kanapáról.Ma így vagyok én is.Tegnap pörgős, főzős, sütős – édes unokás napom volt, hegynyi mosogatnivaló- s a többi.Most meg itt olvasgatok, pedig a mai ütemterv szerint már a vizinövényeket kellene kihalásznom a tóból…

  3. Annyira szívmelengető volt ezt olvasnom!A kedvenc ünnepem a születésnap! És nem csak az enyém, hanem mindenkié! A nagy titkolózások az ünnepelt előtt, aki úgy érzi, hogy mindenki őt akarja boldoggá tenni és egy napra az évben tényleg különlegesnek érezheti magát!(oké, tudom, hogy nem csak egy napra különleges, de azért valljuk be, néha teljesen elfeledkezünk róla a mindennapi hajtásban…

  4. Nagyon sok boldog születésnapot Zsófinak!Így 1 nap után is és neked is Móni! Én a születésnapomon mindig felköszöntöm az Édesanyámat, mert én nem tettem semmit azért hogy megszülessek, de ő nagy dolgot vitt véghez! Ezért köszöntelek fel téged!!!! Judit

  5. Ciki, hogy az utolsó utáni pillanatban szereztétek be az ajándékot. Ciki, hogy nem emlékszel, melyik tigris tetszik neki. Ciki, hogy leírtad, a kislány elhitte, hogy direkt hegyomlás torta. Nem az a ciki, hogy szétdőlt, mert az előfordul.

  6. Isten éltesse Zsófit utólag is!Nem is ismertem ezt a könyvsorozatot, de már meg is rendeltem a kislányomnak jövő péntekeken lesz a névnapja.Szerintem az utolsó utáni pillanat azt jelenti, hogy a gyermek már az asztalnál ül, és akkor szaladnak vásárolni, ez az utolsó pillanat. Szerintem semmi baj nincs az időzítéssel. Azt meg, hogy melyik tigris tetszik neki, én is elfelejteném, mivel ez nem egészen úgy van, mint a felnőtteknél, hogy valami megtetszik és ahhoz ragaszkodunk, hanem képesek óráról órára változtatni azon, hogy mit szeretnének. Nem szabad elkapkodni az ajándékvásárlást, mert lehet, hogy az utolsó pillanatban meggondolja magát a gyerek, és valami más lesz “álmai ajándéka”. (ahogy az enyémek mondják).Bocs, hogy egy kicsit hosszúra nyúltam, csak ez kikívánkozott belőlem. (nekem nem négy “csak” három gyermekem van, de hidd el, hogy nem könnyű mindenre időt szakítani.

  7. Akkor itt is, és utólag is boldog szülinapot Zsófinak!És hát, szerintem a szeretetet nem ott mérik, hogy miként került oda PONT IDŐRE az ajándék és a torta. Sikerült őt boldoggá tenni, úgy, ahogy ő vágyta – ez is mutatja, hogy milyen remek szülők vagytok, mert a lényeg Zsófi mosolya!!!Szeretettel,Szilvi(u.i.: Viszont az eretnek tiramisú kifejezés copyright védettséget élvez általam, nézz csak körül a laptopkonyhán! 🙂 )

  8. Ciki, hogy részinformációk alapján így leszólsz. Ciki, hogy azt gondolod, ez az utolsó utáni pillanat. Ciki, hogy szerinted baj, hogy a gyerek hisz nekem. Ciki, hogy persze megint csak névtelenül mersz beszólni.Az ciki.És miért ne lehetne ez valóban hegyomlás torta?

  9. Aha, mert a gyermekek soha nem felejtik el a szülő születésnapját, soha nem az utolsó (utáni) pillanatban fut be a szomszéd srác a virággal, akit elküldtünk, amíg kisül a torta, mivel elaludtunk, így meglepetés reggeli nem lett… ;):DÉn köszönöm a történetet, nagyon jót nevettem, ezért is szeretlek olvasni :)Azt is leírhattad volna, h sütöttél tortát, kicsit szétcsúszott, de Zsófi örült – csak épp a hangulata veszett volna el a napnak :)Az utolsó másodpercben berúgott gól is gól. 🙂 Do not feed the trolls! 🙂

  10. Kedves névtelen két alsós gyereket nevel. Közben napi 8 órát dolgozik, ellátja a háztartást, anya és feleség. De nem hibátlan, mint ahogy senki sem az. Viszont még egyszer sem az utolsó percben szereztette be az ajándékot és nem az utolsó percben dobott össze egy szétesni vágyó tortaszerűséget. Ja, és azért névtelen, mert nincs blogja, nincs ideje a lánya szülinapja előtt a spanyol útról írni……

  11. ó de undokok tudnak lenni egyesek!
    mondjuk, h ne törődj vele, de azért olyan bántó tud lenni az ilyen… 🙁

    Pedig szuper szülinapja lett! Olyan édes! És nagyon hasonlít Rád szerintem. Isten éltesse!

  12. És mintha kicsit rosszmájú és irigykedő is lenne kedves névtelen…
    Bizony senki sem tökéletes- hát inkább essen szét a torta.

    Speciel a spanyol út nekem mosolyt csalt arcomra, mivel az egész baleset sztorit rém jól tálalta az érintet, ráadásul a felkötött kar sem szúrta el az utazás élményeit
    Önfeláldozó drága asszony – lazítson már csipetnyit!

  13. Mónika Lelkem% Kérlek, ne aggódj, az ismeretlen Ciki megjegyzésein. Sokad magammal tudom, hogy milyen az, amikor az ember lányának összejön minden… Hát nem a legjobb érzés, mert mindennek megfelelni nagyon nehéz, DE remélem hiszel nekem és a többieknek, sikerült!!!! Látni Zsófi tündéri arcán, mosolyán, hogy igazi szülinapot szereztetek Neki, Olyat, amilyet Ciki sohasem fog tudni az övéinek, mert ehhez kell a derű, a szeretet, no meg az az odaadás, ami nélkül ez nem megy és aminek Ciki nincs birtokában…, látszik a hozzászólásaiban.
    Ha kicsit figyelsz Ciki, nem csak blogból lehet írni névvel, hanem így is.
    Üdv.: Kovica

  14. Hegyomlás torta, ez annyira jópofa! 🙂

    A nyers tojást én se bírom a tiramisuban, ezért szintén pudinggal csinálom, csak tejszin ízűvel.

    Üdv,
    Kriszta

  15. drága névtelen: azért csak van időd a nagy rohanásban, hogy itt olvasgass (meg rosszmájúskodj és irigykedj), egy regisztráció már nem sok plusz idő (még blog sem kell hozzá!), de ha a végére oda bigyesszted a neved, már az is jó!
    én a helyedben nem égetném magam tovább, hanem lapítanék

  16. Nagyon boldog születésnapot kívánok Zsófidnak!
    Örömmel olvastam, ahogy leírtad, hogy alakult a köszöntés idejére az ajándék meg a torta.
    Semmi ciki nem volt benne! 🙂
    Ha tudná a “történetet”, akkor meg rettentő büszke lenne rád, hogy milyen klasszul összehoztál mindent!

  17. Kedves Névtelen! Egyáltalán minek jársz ide olvasgatni és bosszankodni, leszólni?

    Egy internetes fiókot csinálni kb. két perc.

    Lehet, hogy Zsófi maga is észlelte azt, hogy ez a torta nem lett olyan szilárd, mint amilyen általában szokott, de olyan finom lelkű, hogy ezt anyukájával nem érezteti és becsüli azt, hogy érte fáradoztak. Ezt nem tudod elképzelni?

    Különben is, ezekből a sztorikból lesznek évek múlva azok az élmények, amiket mindenki csak emlegetni fog mosolyogva.

    Az élet is arról szól, hogy vannak nehézségek, hogy minden akaratunk ellenére vannak olyan dolgok, amik nem úgy sikerülnek, mint ahogy terveztük. És ezek még csak parányi problémák, ha csak ennyi van, akkor minden happy! 🙂

  18. Isten éltesse sokáig Zsófit, meg az összes születésnapost novemberben!
    Hogy mi a ciki? Ne foglalkozzunk vele. Móni, nagyon élveztem a spanyolországi beszámolódat. Minden nap megnézem, hogy mi került fel új dolog.
    Mariann Keszthelyről

  19. Számtalanszor jártam én is úgy, hogy az utolsó pillanatban vásároltam ajándékot, főztem ünnepi menüt. Nem azért, mert addig eszembe sem jutott, sőt, sok-sok ötlet kergette egymást a fejemben napokig, inkább azért, mert a monoton, dolgos hétköznapok valahogy bedarálják az embert, a napok múlnak egymás után és egyszer csak elérkezik az ünnep…
    A végeredmény a fontos és az, hogy akkor se idegeskedjünk, ha nem megy minden karikacsapásra, mert a saját és az ünnepelt örömét is tönkretehetjük vele.

  20. Nekem is Diego a kedvencem, jó, hogy Zsófinak kedvezett a szerencse és pont jó volt a boltban! 🙂

    Még egy kérdésem lenne. Lusta vagyok a boltban végig olvasgatni, melyik a jobbféle puding?

  21. Ejjjjh, legalább volt ajándék és torta. Az a ciki, amikor ez teljesen elfelejtődik, a szülinapon meg a gyerek kap egy puszit, és egy ígéretet, hogy bepótoljuk amint lehet. Na ez ciki, és ez velem előfordult már. :S
    Egyébként meg szerintem nem arról van szó, hogy a kislány annyira bárgyú, hogy elhitte, hogy ez Hegyomlás torta, hanem egyszerűen partner volt a játékban, és elfogadta, mert a lényegen mit sem változtat, mindent megkapott, amire vágyott, és anyának még játszani is volt kedve. Punktum. 🙂

  22. Szerintem (!) az ilyen krémes torta inkább kicsit legyen lágyabb, mint keményebb. Gumi állagú sütit veszünk a cukrászdában, ott a kinézet jobban számít, mint az íze. B. Móni

  23. Nem szoktam posztot olvasni, de “Ciki” kedvéért végigböngésztem 😀
    Én nagyon élveztem az egész történetet 😀 Az én szüléim is elfelejtik néha a születésnapom, de így is szeretem őket. Pedig hegyomlás tortát sem kapok… Egy rakás ciki dolgot művelek én is, de csak jót röhögök magamon 😛 “Ciki”-nek talán nincs humora, vagy nagyon nagyon nagyon rossz napja volt…

    Zsuzsga

  24. Szerintem roppant kedves családi történet. Kívánjuk neked, kedves Névtelen, hogy sok ilyenben legyen részed! Hidd el, hogy az sem rosszabb anya, aki pontatlanabb, ügyetlenebb, butább, esetleg lustább valaki másnál. Mert éppúgy szereti a gyerekeit. Ráadásul itt ezek egyikéről sem volt szó. Légy büszke arra, hogy valamiben ügyes vagy, és ne bánts másokat!

    Alexandra (1.komment, zugolvasó:))

  25. Ez annyira aranyos sztori 😀 Gyönyörű a lányod, édes ahogy ragyog a pofija, gratulálok a szülinapjához, és a talpraesett anyukájához is!
    Vera

  26. Sziasztok!
    A véleményemet szeretném leírni a bejegyzéssel és a megjegyzésekkel kapcsolatban.
    Általában szerintem mi, nők olvassuk Mónit. Akár bevalljuk, akár nem, alapvető női tulajdonság, hogy mindig kicsit irigykedve és kritikusan nézzük nőtársainkat. Mi akarunk jobbak, szebbek, csinosabbak lenni, jobb „partit” csinálni, jobb háziasszonyok, szakácsok, szülők lenni és még sorolhatnám.
    Ha egy csinos, jó alakú, divatos, elegáns nő jön szembe, akkor elismerjük ugyan, de biztosan hozzátesszük, hogy igen, de a körömlakkja elmaszatolódott:). Ezzel semmi probléma nincs, ilyenek vagyunk, mi nők. (Férjem minden alkalommal figyelmeztet erre és hatalmasakat nevet, hogy „nem is te lennél, ha legalább ezt nem mondtad volna:)))”.) De ezt a helyén kell kezelni (önirónia) és ráadásul mindennek van határa.
    Ha nem a „kis ördög” jön elő belőlünk, hanem a saját életünk frusztráltsága tör elő, akkor az alapvető női tulajdonság helyett ez már inkább rosszindulat, kötekedés.
    Móni egy csinos nő, aki hatalmas családot koordinál, emellett sikeres és elismert. Nos, ez sokakban „bicskanyitogató” érzést csalhat elő. Mi, akik az élet más területén vagyunk sikeresek, mi ugyan szintén szeretnénk olyan jól sütni-főzni, olyan jól írni stb., de mivel nekünk is vannak sikereink, elismerésre méltó tulajdonságaink, ezért ezek kiegyenlítik azt, hogy ezeken a területeken elmaradunk Móni mögött. Így aztán mi helyén tudjuk kezelni az Ő kiválóságát. De aki semmit nem tud ellentételezésül felmutatni, csak annyit hogy „lecsap” egy véleménye szerinti gyengeségre, őt nem kell komolyan venni. Igenis jó volt olvasni, hogy nem mindig minden tökéletes, hisz ez így emberi. Ettől még minden, amit felmutatsz az példamutató és elismerésre méltó.
    (De azééé kedves Mónika, igenis esz a sárga irigység, hogy mééé vagy Te ilyen szuper:)))))
    Sziasztok! Tóth Kata voltam

  27. komolyan, ezért névtelenke elég ciki… 🙁 főleg az, hogy van képe felhánytorgatni a spanyol utat, miközben ha olvasná Móni blogját rendesen, akkor tudná, hogy az utat nyerte, és nem zsebből fizette.
    és szerintem is Zsófi partner volt a “poénban”, hogy ez hegyomlás torta. Mit nem adtam volna gyerekkoromban, ha az anyukám fele ilyen tortát csinált volna, és mit nem adnék érte, ha a fiamnak legalább egy ilyen tortát tudnék sütni.
    Az ajándék meg egyátalán nem utolsó pillanati, hisz tényleg állandóan változnak a gyerekek igényei…. (mi pl. most úgy jártunk, hogy írattunk karácsonyi listát a keresztlányommal, első helyen a monsterhigh baba állt. megvettük, erre egy hét múlva mondta a nővérem, hogy már nem tetszik neki. na. )
    És kedves névtelen, ha ennyire irigy vagy, nem olvasd a blogot, ennyi.
    megjegyzem kizártnak tartom, hogy Te sosem tévedsz, Te sosem felejtesz el semmit, és hogy NEKED mindig minden tökéletesre sikerül.
    ha pedig mégis így van, akkor te nem vagy ember.

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük