Tegnap helyre kis műanyag kosárkákra bukkantam a Lidl zöldség-gyümölcs részlegén. Physalis – állt a dobozon, meg még az, hogy Bogotá – Colombia. Hát az sem itt van. Az ismerős lampionszerű héjak között narancsszínű, cseresznyenagyságú bogyó csücsül – ennyit derítettem ki első ránézésre erről a bizonyos gyümölcsről vagy zöldségről, és máris tudtam, nem keltem fel hiába; megint tanulok valamit.
Nos, a Wikipédia a következőket írja róla: a zsidócseresznye vagy lampionvirág (Physalis alkekengi L. vagy Physalis franchetii Mast.) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába és a Physalis nemzetségbe tartozó cserje. Számos további néven is ismert: japán (vagy kínai) lampionnövény, piros zsidócseresznye, fizálisz, piros papmonya, illetve páponya, alkekengi, muharc, hólyagcseresznye, korállcseresznye, kláriscseresznye, kőrontófű, Vénusz köldöke, Halicacabon, sócsepp, ördöglámpás.
Hát persze, zsidócseresznye! – csaptam a homlokomra, így már ismerős a név, de még nem ettem sosem, az biztos.
Az is kiderült róla hamar, hogy a szirmok minden esetben, a vadontermő növényt illetően pedig minden része mérgező. Bízva abban, hogy ez nem vadontermő, kíváncsian kóstoltuk meg a kis sárga bogyókat. Engem le is nyűgöztek egyből. Az egreshez hasonló, ám annál kissé aromásabb, fanyar ízű, lédús ez a bizonyos termés, a belsejében sok apró maggal, amelyek elsőre fel sem tűntek.
Arra gondoltam, készítek belőle valamit, de annyira ízlett, hogy csak úgy magában hamar elfogyott. Egyébként a tízdekás kis doboz, amelyben, ha jól számoltam, 18 bogyó volt, 250 forint körüli áron kapható, tehát ha így nézem, alapanyagnak nem túl gazdaságos.
Azért körülnéztem a Google segítségével, és a következő receptekre akadtam:
– Flat-Cat-nél egy süti és egy krém;
– Gabah-nál csokiba mártva, vaníliakrémmel;
– Fűszeres Eszternél koktélba;
– Beatbullnál borjúbélszín mellé.
Ennyi. Ha van ötletetek, szóljatok. Úgyis veszek még pár adagot.
Nem is tudtam, hogy ehető. 🙁 Nekem van itthon, de dísznövényként tartom és ez biztos vmi vadon termő, inkább nem kóstolom meg. 🙂
EZ nem semmi… és még azt mondjuk, hogy itthon nincsen kínálat :DDDMindig tátott szájjal figyelem a távoli országok piacairól szóló műsorokat… és csak ácsingózom 🙂 Erre most itt a Physalist :))) Na, jó.. azért nem pont erre vágytam 🙂
Én is úúúgy megkívántam a minap pár szem zsidócseresznyét:-))
Zsenília, nézd meg a wikipédián, hátha ehető… Bár valahol mintha olvastam volna, hogy ami nálunk terem, az nem az.Vanessza, érdemes megkóstolni!Kriszta, ezután én is is figyelni fogom, hol tudok venni…
Nekünk is termett otthon, dísznövénynek használtuk aztán kiderült, hogy ehető. Nem hiszem hogy a vadontermő lett volna, de azóta díszítéshez használjuk: gyümölcssalátákhoz, sütikhez, ilyesmi. Akkor finom igazán ha jó narancssárga.Kiváncsi lennék, hogy lehet megkülönböztetni melyik a vadontermő és melyik nem.
Margit, a terebess.hu-n azt hiszem,részletesen ismertetik, fotók is vannak, szerintem abból megállapíthatod, nektek milyen van!
Jó hogy írsz róla, én is nézegettem, aztán otthagytam, de ezek szerint meg kell kóstolni! Köszi!