Ahonnan a házi tojást veszem, időnként kapok igazi falusi tyúkot is. Közel háromkilós példány érkezett a héten bontva, de egészben, a használható belső alkatrészek visszapakolva a hasüregbe. Nekem már csak darabolnom kellett.
Bevallom, az, hogy a feje is rajta volt, meglepett. Vajon miért hagyták rajta? Mit lehet kezdeni a csirkefejjel? Jó, mondjuk Spiró György tudott belőle drámát írni, ám mivel ilyen kvalitásaim nincsenek, álltam tanácstalanul, és megdöbbentem, hogy itt vagyok harminchét éves, és nem emlékszem, hogy vágtam-e már le életemben csirke fejét. Hát most kellett.
A darabolás többi részével nem volt gondom: szépen levágtam a szárnyakat, a combokat, a felsőcombot külön kanyarítottam ki a a far-hát részről, majd ez utóbbit is elválasztottam a mellcsonttól és kész. De a fejet levágni…
Eszembe jutott gyermekkorom egyik kedvenc reklámja, amikor a férj elindul vásárolni, zsákmányul ejt valami “egzotikus” állatot, büszkén viszi haza nejének, aki cserébe azt rikácsolja: “Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál! Bontott csirkét, bontott csirkét…!” Tuti, hogy fej nélkül gondolta.
A műveletet nehezítette, hogy nem túl jók a késeim. Meg is fogadtam, hogy szépen apránként meglepem magam majd egy-egy darabbal. Na de mindegy, a lényeg, hogy ez is megvolt. Mármint a fej levágása.
Hosszas hezitálás után úgy döntöttem, méltóképpen húslevesben tudom hasznosítani a házi baromfi adottságait.
Húsleves receptje mindenkinek van, a húsleves alap, ha húslevesünk van, sokszázféle másmilyet készíthetünk belőle. A jó húsleveshez sok hús és sok zöldség szükséges, továbbá idő, idő, idő. Nem kell agyonfűszerezni, nem kell bolondítani – a húsleves úgy a legjobb, ahogy a nagymama szokta, aki még az ő nagymamájától leste el.
Ebbe a levesbe a következő hozzávalók kerültek:
Főattrakcióként maga a tyúk, a melle nélkül
5 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
1 zellergumó
1 karalábé
kelkáposzta híján most 8 kelbimbó
1 nagy fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
1 nagy krumpli
3 gomba félbevágva
só
egész feketebors
Elővettem a legnagyobb fazekamat, beleraktam a megtisztított húsokat, és felöntöttem hideg vízzel. Közepes lángon melegítettem, amikor forrni kezdett, takarékra tettem a lángot úgy, hogy épphogy gyöngyözzön a leves. Megsóztam, az egész borsból is tettem bele egy teáskanállal. Így hagytam vagy öt órán át, közben szedegettem le a tetejéről a habot egy kis szűrővel.
Amikor eljött a zöldségek ideje, megpucoltam, megmostam valamennyit, és egészben a leveshez adtam. Ekkor az időközben elpárolgott levet is pótoltam, és utánasóztam.További három órát hagytam ugyanilyen lassan főni.
Tudom, hogy sokak számára ennyi idő egy húsleveshez horror, de nekem így az igazi. Nagyon finom, szép sötét színű lett.
Leszűrtem, a zöldségeket a húsokkal egy nagy jénaiba halmoztam, a léből egy kisebb lábasba szedtem annyit, amennyi két evésre elég nekünk, és ebbe főztem bele a cérnametéltet – a többi leves ment a hűtőbe.
Tálaláskor mindenki válogathat magának a húsos-zöldséges tálból. Tudjátok mi az én kedvencem?
A zeller.
És mi a legjobb?
Hogy az senki másnak nem kell.
Nálunk is éppen most fő a húsleves. Én is faluról kaptam egy házi tyúkot. És jó sok zöldséget tettem bele (pl. 3 kiló murkot, plusz a többi – 15 l-es fazékba). Gombát még soha nem tettem bele, esetleg legközelebb:), mert most nincs itthon. Jó étvágyat a finom leveshez:))!
Köszi, nektek is!:))
pont ma láttam ezt a reklámot.vicces. nálunk nem lehet kapni falusi csirkét,nagyon saajnálom,mert régen csak olyat ettünk. Nagyika csirkét.jó neked
Nálunk sem olyan egyszerű. Már jóideje azon vagyok, hogy legyenek jó kis beszerzési forrásaim a környékről, hogy a nagy bevásárlóközpontokat szinte teljesen ki tudjam iktatni. A húst a legnehezebb megooldani.
Még jó, hogy falusi felmenőim vannak és anya-apa beszállítóktól kapjuk a finomságokat és alapanyagokat.(Jelzem, mifelénk a csirke feje is belefő a levesbe :-))
Egy-két falusi rokon kincset ér, bizony…
Hát izé….az én nagyim belefőzte a levesbe a fejét is. És amikor megfőtt kinyitották a koponyáját és megették az agyát. Most akkor nekem be kell ám vallanom, hogy én ezt akkor nagyon szerettem. Fú, most remélem nem vertem ki ezzel nagyon a biztosítékot……
Egészen addig odavoltam a velőskenyérért, amíg nem tudtam, hogy mi az. Utána hiába is akartam megenni, egyszerűen nem ment. Úgyhogy, én nem ítélek el senkit, mit eszik, mit nem – a magánügye. :))