A minap bográcsoztunk az udvaron. Jó kis sűrű pörkölt készült az edényben, de amíg megfőtt, addig is gyártottam gyorsan némi rágcsálnivalót, méghozzá a pörkölthöz szánt kenyérlepény tésztájából; bizonyára nem én készítem először, de büszke vagyok rá, hogy eszembe jutott – egyszerűen fantasztikus.
Ehhez a tésztához szükséges, hogy az embernek legyen otthon egy egyre terebélyesedő rozmaringbokra, amelyről levagdoshat kb. 30 centi hosszú ágakat a szükséges mennyiségben.
Bármilyen kelt tésztát felcsavargathatunk rá, az enyém ezúttal a következőkből állt:
3 dl langyos víz
1,5 dkg élesztő
1 tk cukor
Ezeket tettem a kenyérsütő üstjébe először, és amikor az élesztő felfutott, hozzáöntöttem
25 dkg durumlisztet
25 dkg búzalisztet
10 dkg réteslisztet
1,5 teáskanál sót
2 gerezd összenyomott fokhagymát
3 ek olívaolajat
frissen őrölt borsot
Bekapcsoltam a gépet, negyed óra alatt összegyúrta a tésztát (jó ruganyos legyen, az a lényeg), majd hagytam kelni sokáig, amíg kétszeresére nem nőtt. Azért ilyen kevés élesztőt tettem bele, mert nem akartam, hogy pufi legyen a tésztám, a lepénykenyeret ropogósan szeretjük.
Amikor megkelt, különvettem a lepényekhez szükséges mennyiséget, a többit pedig kinyújtottam úgy 3-4 mm vékonyra, és pizzavágóval spirál alakban egy hosszú-hosszú csíkra vágtam. Ekkor fogtam az első rozmaringágat, és az aljáról kezdve szépen rácsavartam a tésztacsíkot a tetejéig. Aztán jött a következő, és így tovább.
Sütőpapírral borított tepsire raktam a tekercseket, mindegyiket megkentem olívaolajjal, és megszórtam nagyszemű sóval. 210 fokon sütöttem őket nagyjából 14 percig, amíg meg nem pirultak kicsit.
Ahogy az ember megfog egyet, és a teteje felé lehúzza az ágról a tésztát, egy csomó levél is bennemarad a tekercsben, és ettől az egész hihetetlenül finom. Az élményt fokozzák a kilógó levelek, amelyek ropogósra sültek.
Mire a pörkölt elkészült, elfogyott ez is, meg az összes ropogós fokhagymás lepénykenyér is. Végül aztán a gyerekeket ugrasztottuk át a boltba egy kiló fehérkenyérért…
Hú,ez zseniális,köszönöm a csodás receptet!!!!!nekem kellenek az ilyen szorgos nők lökései,mert nálam nem első a főzés,hanem muszáj dolog sajnos.Van rozmaringbokrom….Nagyszemű sót,hol veszel?????
Na, a nagyszemű só beszerzése volt a legnehezebb… AZt hittem, bemegyek az első útbaeső boltba, leveszem a polcról, kész. De nem. Az intersparban egyfélét találtam, nejlon zacskó, kék feliratozás, s úgy néz ki, mintha koszos lenne a só, régebben ilyesmit használtunk útszórásra. De nem koszos, hanem ilyen-olyan természetes anyagok vannak benne, merthogy lepárolt tengeri só. Na ezt vettem. Ezen kívül a Herbáriában láttam félkilósat, gyönyörűt, 2400 forintért… Hát, azt ott is hagytam.
És nem nagyon erős az íze a rozmaringtól?Nekem van ilyen bokrom ugyanis, de egy emlékezetes ebéd (rozmaringos brokkolikrémleves) is készült a levélkéiből, ami megmaradt, olyan erős lett. :o) Pedig csak egy ágacskát tettem két brokkolihoz…
A Vacsoracsatában a héten pont ilyesmit csinált az egyik szereplő. Az is guszta volt, ez is nagyon ínycsiklandó.
Ez az érdekes, hogy nem erős a rozmaringtól!Hallottám már mástól is, hogy ez a tekerős dolog volt ott is, csak úgy tudom, ott szőlővesszőre tekerte a srác a tésztát.
De jó hogy nem kopasztottam még meg a nagyobbik rozmaringomat! Pedig már álltam felette a metszőollóval, mert olyan terjedelmes lett és gondoltam,hogy ennyit tíz év alatt sem használok el..Ki fogom próbálni,nagyon jó ötlet, köszönöm!
Azannya! Na ezt megcsinálom! Gigantikus méretű lett a rozmaring bokrom és a nagyobbik fiam imádja a ropogósra sült rozmaringot rágcsálni. Azt hiszem ha beletekerem ebbe a tésztába nagy sikere lesz.
Remélem, nektek is beválik! Nekem nagyon ízlik…