A sógornőm mondta valakinek rólam nemrég (én is ott voltam), hogy ha valami olyan program következik, amit nem igazán szeretnék, pánikszerű főzésbe kezdek. Ezt eddig észre sem vettem, de tényleg így van, azzal egészíteném még ki, hogy: vagy kávét iszom.
Ezúttal fogorvoshoz készültem; el lehet képzelni, mit alkottam ma itthon… Rettenetes két napon vagyok túl. Mert hát mikor, ha nem szombat délután gyullad be az ember foga, amikor ügyelet sincs, és a saját orvosa is az ország másik felébe menekült a páciensei elől. Hozzáteszem, nem elhanyagoltak a fogaim, az elmúlt évet azzal töltöttük, hogy az egész családét rendbe hozattuk, én sem vontam ki magam ezen élvezetből. Egyszerűen a gyenge láncszem megadta magát.
Szóval, vasárnap azt mondta az én orvosom, hogy hétfő este hatkor tud fogadni, addig bírjam ki valahogy.
Így aztán ma főztem, főzögettem, aztán 4 után turbóra kapcsoltam… Járt az agyam, mit csináljak, ott volt fél sárgadinnye, mascarpone, tejszín… – és akkor eszembe jutott, hogy sárgadinnye habot még sosem ettem.
Gyerekkoromban Veszprémben laktunk, és volt ott egy igen jó fagyizó, a Kokó. Nemcsak fagyit és sütiket, de pohárkrémeket is árultak. Epres, meggyes, csokis-vaníliás, őszibarackos, meg nem is tudom, milyen krémek voltak, nagyszerű alternatívát jelentettek a fagyiról betegség miatt letiltott gyermekeknek. Tulajdonképpen különböző ízesítésű pudingokat tartalmaztak a kelyhek, tényleges gyümölcstartalommal, meg talán felvert tejszínhabbal kiegészítve. Szerettem a pohárkrémeket (hülye nevük ellenére), és most, bizonyára a sokkhatás miatt felelevenedett bennem az emlékük.
Belecsaptam a lecsóba, és olyan krémet alkottam, amelynek zsírtartalmára büszke lehetnék, ha a “Ki tud hízlalóbb desszertet” versenyen indítottam volna. Aztán eszembe jutott Nigella, aki az én verziómat bizonyára überelte volna egy kis olvasztott csokival, és meg is nyugodtam.
Hozzávalók:
fél sárgadinnye
2 doboz 250 g-os mascarpone
2 pohár tejszín
1,5 dl natúr joghurt
1 citrom
porcukor
2 csomag Zselatin fix
A dinnyét felkockáztam, botmixerrel pépesítettem.
A két pohár tejszínt az egyik Zselatin fixszel felvertem. Az egyik mascarponét összekevertem a másik csomag zselatinnal, hozzáadtam a dinnyét, és némi porcukrot.
A másik mascarponét elkevertem a joghurttal és a citrom levével, és szintén cukroztam.
Poharakba töltöttem a kétféle krémet: alulra egy kevés citromos krém, rá jó sok sárgadinnyés, a tetejére ismét egy kevés citromos került. Babapiskótát állítottam bele, és citromfűvel díszítettem.
Csak érezném már újra az ízeket… Megmondanám, milyen lett.
Őrületes lehet! Én hét végén krémlevest csináltam belőle, az is csodás, hűsítő ital a forró napokon. És az új felfedezésem: ánizs. Idén minden gyümölcslevesbe teszek belőle, sőt a madártejjel úgy jártam, hogy azt hittem, citromhéj van a kezemben, és azt is véletlenül ánizzsal szórtam. Már nem lehetett mindet visszaszedni, de cseppet se bánom. Egyszerűen isteni lett tőle! Ugyanígy a sárgadinnye levesem.
Tényleg jó lehetett! Fahéjat akartam bele tenni, de kifelejtettem… Végülis nem baj, megmaradt tisztán a sárgadinnye íz.Azt mondják. Én még nem ettem belőle, illetve, amikor tegnap próbálkoztam, nem nagyon éreztem semmit az érzéstelenítők miatt. Majd ma.
Gyönyörűek a fotók! Képzelem, milyen fantasztikus az íze!!A fogfájást maximálisan átérzem. 4 éve volt egy pusztító gennyes tályogom, vagy mim, az a fájdalom… Az agyamba mart, levegőt sem bírtam venni tőle, az ájulás környékezett. Jobbulást!
Na, az is durva lehetett… én egy egész éjszakán át róttam itthon a nappalit, mert ahogy leültem, pláne feküdtem, lüktetni kezdett az agyam, dacára a négy fájdalomcsillapítónak. Aztán hajnalban elmentem az ügyeletes gyógyszertárba, és kértem egy erős fájdalomcsillapítót. Na, azzal legalább aludni tudtam.