“Olyan még nem volt, hogy a töktermés rossz lett volna, a tökből mindig rengeteg van, valahogy el kell a töknek fogynia tehát. Legtöbben a tökfogyást gyorsítandó, elajándékozgatják tökjeiket, de mások is ezt teszik, ilyenkor nyár végén itt falun alig látni olyan járókelőt, akinek a hóna alatt néhány tök ne lenne, tök nélkül falusi ember útnak nem is indul, hozzák-viszik a tököket feszt a népek, tegnap egy egész talicskányi tököt tolt az egyik koma, szóval a tök gazdát cserél, de el nem fogy másként, csak ha esszük.”
Bár a nyárnak még csupán a derekánál járunk, Bächer Iván örökbecsű opusza a töltött tökről máris aktuális. Igaz, még csak zsenge formában, de már érkeznek a tökök, cukkínik innen-onnan, az embernek iparkodnia kell, ha mindet hasznosítani akarja, s ha nincs a közelben senki, akinek továbbajándékozhatná a felesleget.
Ehhez a remek főzelékhez két kis tököt használtam fel (kábé 60 dekásak voltak), a fasírozott pedig elnyelt egy apró cukkínit.
A tököket megmostam, a két végét levágtam, és lereszeltem őket így héjastól. Egy hagymát apróra vágtam, kevés olajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a reszelt tököt, megsóztam, és addig főztem, amíg a saját leve el nem párolgott. Ekkor meghintettem egy teáskanál pirospaprikával, apróra vágott kaporral, és felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje. Amikor felforrt, három deci tejföllel elkevert két evőkanál liszttel behabartam.
Kevés finom ecettel savanyítottam.
A fasírozott, amivel tálaltam, az már cifrább történet. Maradékmentési akció terméke ugyanis.
Pár napja, amikor még tízen voltunk itthon vendégekkel együtt, sütőzacskóban készítettünk el két pulyka alsó-, és két felsőcombot. De nem fogyott el. Tegnap tortillába csipegettünk róla darabokat, de még mindig sok maradt. Úgyhogy gondoltam egy merészet, leszedtem a húst a csontról, aprítóban ledaráltam, összekevertem két tejbe áztatott és jól kinyomkodott zsemlével, egy tojással, sóval, borssal, a lereszelt kis cukkínivel, és mivel így egy kissé lágy lett a massza, kevés zsemlemorzsával keményítettem rajta. Ezután pogácsákat formáztam belőle, és zsemlemorzsába forgatva serpenyőben, kevés olajon mindkét oldalukat pirosra sütöttem.
Momentán már csak két cukkínivel kell kezdenem valamit, ha addig nem kapunk újabb adag javadalmazást.
Höhö,látom, ehhez nem tudtok mit hozzászólni… Ennyire nem megy a tök?:D
Ezt a cukkinifasírtot már muszáj lesz megsütnöm!Tudod, nem elég különleges :DMondjuk ha egy kicsit hangzatosabb nevet adtál volna neki? :DDD
Elajándékozzák “tökjeiket”:-)Ügyes nyelvtani megoldás a félreértések elkerülése végett.Emberek, én meg VESZEM a tököt boltban, pénzért!! Katasztrófa, tavaly ilyenkor még osztogattam.
Osztogatják, hogy töktelenek legyenek…