A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

Néha feltámad bennem a lelkiismeretfurdalás, hogy nem vagyok eléggé gondos anya.
Például, iskolaidőben nem követem nyomon gyermekeim közösségi életét, nem vagyok képben, mikor, milyen órájuk van, halványan sejtem csak, melyiknek mikor van jelenése a zeneiskolában, és azt próbálom tudatosítani bennük, hogy az iskolai feladatok elvégzése nem az én gondom, hanem az övék. Nem nagyon ismerem az osztály-illetve a szülőtársakat, rendszeresen lógok a szülői értekezletről, és ha megjelenek, akkor is időnként rossz terembe konvergálok. Jónéven veszem az önállóságot a konyhában, vagyis: szeretem, ha egy szendvics elkészítésével nem engem ugráltatnak, hanem megcsinálják maguk. Ez utóbbit a nyári szünet alatt is örömmel látom.
Szóval, időnként aztán felszínre tör az a nyomasztó érzés, hogy talán egy kicsit jobban babusgathatnám őket, és akkor esetenként megpróbálom.
Mint ma reggel, ezzel a palacsintával.
A Nők Lapja Konyha júniusi számában volt egy palacsintás melléklet, ahol Papp Emese (aki akkor még a Sofitel cukrásza volt, a mostani számban már a Pastrami étteremé) ajánlott változatos palacsintákat – ezek között volt egy olyan amerikai palacsinta, amit még sosem próbáltam.
Hozzávalók:
3 tojás
3 ek cukor
csipet só
3 dl tejföl
20 deka liszt
fél cs. sütőpor

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét a cukorral habbá vertem. Egy másik tálban összekevertem a tejfölt, a sót, a tojássárgákat, hozzáadtam a sütőporos lisztet, a felvert fehérjéket, majd olajjal kikent forró serpenyőben kb. tíz centi átmérőjű köröket sütöttem belőle.
Sárgabarack lekvárral tettem a gyerekek elé, akik álmos szemmel támolyogtak elő úgy fél kilenc körül.
A lekvár is friss, hozzáteszem, és nagyon finom. De így együtt… hmmm…

Ajánlott cikkek

9 Hozzászólás

  1. Ne mondj ilyeneket 🙂 4 gyerek mellé már külön titkárnő kellene, hogy rendszerre, kit hova, mikor, miért :-)Remélem, kellőképpen elaléltak ettől a gyönyörűségtől!

  2. Négy gyereknek a napirendjét nehéz lehet megtanulni. Én egy gyerek mellett hallomásból tudom még az egyetemi órarendet is. A mostani diáktársakat és oktatókat hírből és képről ismerem.

  3. Mintha magamra ismertem volna!Ez a szülői és rossz helyre, ez nagyon vicces. Én egyszer fogadóórán jártam úgy, hogy leültem egy tanár elé, erre mondja, hogy ő egyik gyereket sem tanítja, ja , akkor bocsi! :)Órarend: számítógépen csinálok délelőtti délutáni elfoglaltságok rendje- papírt és azt az üzenőfalunkra kifüggesztem, az időpont és a tanár neve + a helyszín is rajta van! Meg persze a gyerek neve, akinek mennie kell!

  4. Ez a terem-dolog úgy volt, hogy persze késésben voltam, rohantam fel az emeletre, benyitottam abba a bizonyos terembe; a tanárnőt ismertem, tudtam, hogy történelmet tanít a lányoméknak. De nézem a szülőket – senki sem ismerős. Nézek kérdőn a tanárnőre: rossz helyre jöttem? Erre ő: igen, tudod, ez a tavalyi termük volt… Ööö… és nem tudod, hol is vannak most?Hát, elég ciki volt.:)))MOst már jókat vihogok az ilyesmin.

  5. Kedves Maimoni!Ma reggel nekiálltam a szuper amerikai palacsinta készítésének, (főleg lelkiismereti okokból, ahogyan annak idején te is). Tudnod kell, hogy hagyományos palacsintához hozzá se kezdek, egyszerűen nem sikerülnek..bármi mást elkészítek, megsütök de palacsintát NEM!!A leírt amcsi palacsinta viszont szenzációsan puha, puffancsos, ízletes, szóval nem olyan, mint a megszokott. Viszont! És itt kérem a segítségedet.Mi a titka annak, hogy olyan szépek legyenek, mint a képen a tieid? Hogy megsüljenek (először maximumon aztán kis “lángon” sütöttem)de ne égjenek szénné. Hogy szép kerekek legyenek. Mivel fordítod meg őket? Meddig sütöd? Ecsettel kenegettem minden sütés előtt a teflont de mégis sokszor ronda feketés lett, nem az a szép márványos erezetű valami és ez elkeserített. ui. az olajszagról nem is beszélve..de e nem annyira zavar, mint az, hogy csúfságok születtek. Kérlek adj pár tippet, olyat is mondj el, ami szerinted evidens.Rajongód, Ágnes- 3 gyerekkel

  6. Szia Ágnes!Örülök, hogy téged is sikerült “rávennem” a palacsintasütésre…:)) Hamarosan válaszolok a kérdéseidre, de úgy döntöttem, inkább írok róla egy bejegyzést – hátha másnak is hasznos lehet!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük