A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Nos, hogy Keszthelyt az én városomnak nevezzem és tekintsem, néhány éve még nem történhetett meg. Talán túl sokáig dolgoztam helyi újságíróként, túl sokat tudtam – el akartam költözni innen. Kétszer is sikerült, de aztán mindig visszakeveredtünk, az én nem túl nagy örömömre. Azután már az országból is el szerettem volna menni, úgy gondoltam, akár Kanadát, akár Ausztráliát, akár Írországot választanánk, sokkal jobb körülményeket tudnánk biztosítani a gyerekeinknek, és nem egy olyan országban kellene élnünk, amely minden erejével azon van, hogy a tehetséges, a rabszolgasorból kitörni akaró embereket ellehetetlenítse, megfojtsa.
Ez az életérzés belengte a mindennapjaimat, borússá tett; időnként – teljesen váratlanul – erős szívdobogás lett úrrá rajtam, volt, hogy a boltban hirtelen úgy érzetem, elájulok, ki kell mennem innen. Valaki azt mondta, ilyesmi a pánikbetegség.
Aztán egyszer szíven ütött egy mondat: “Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” Simone Weil gondolata észhez térített; rájöttem, soha nem lehetek boldog, ha mindig pont az nem felel meg, ami van. Ez nem jelenti azt, hogy az ember nem álmodozhat másról, az a fontos, hogy a pillanatnyi helyzetében is meg tudja látni a jót. Tudatosan változtattam a hozzáállásomon: hálát adtam Istennek, hogy itt élek, ebben a házban, ebben a városban, ebben az országban. Kerestem a szépet, a pozitívat, és szándékosan távol tartottam magam a politikától, attól az undorító szövevénytől, amely az emberek elől eltakarja, valójában milyen szép környezet veszi is őket körül. Rövid időn belül elmúlt a szívdobogás, a melankólia – boldog ember lettem újra. Szeretek itt élni, egészséges, élhető környezetben nőnek fel a gyerekeink, van víz, van hegy, van erdő – mi kell még?
Persze, ha az élet mégis úgy hozza majd, hogy elköltözünk innen, én nem zárkózom el…:))
Addig is, hadd ajánljak néhányat kedvenc helyeim közül, hátha jól jön valakinek. A fotókat nem tavasszal készítettem, hanem tegnap…

A pavilonsor

Ha szeretnénk elvegyülni a helyiek között, szőjünk mondatainkba ilyes fordulatokat: “menjünk le a pavsorra”, “nyomjunk egy lángost a pavcsin”, “gurítsunk egy sört a Kishaliban”.
A pavilonsor – másik nevén Bazársor – a Városi Strand főbejáratához vezető gyalogút jobb oldalán terül el. Ha a belvárosból érkezünk (gyalogosan), a Helikon Park közepén futó széles sétányon át, a vasúti átjáró után érkezünk el e nevezetességhez.
Valamikor, még az én ifjúkoromban is szedett-vedett, egymáshoz tapasztott bódék sorozata volt csupán, amelyre néhány évvel ezelőtt egységes homlokzatot szabtak fából. Sokkal jobban néz így ki, a hangulatát mégsem veszítette el. Jobb időjárás esetén április végén kinyitnak a bátrabb üzletek, és amíg csak szabadtéren üldögélni lehet, nyitva is maradnak. Sosem számoltam meg, de nagyjából 10-15 egységet rejt a pavilonsor, ebben van egy-két játék és strandcikk árus, egy élemiszerbolt, két fagyis, a többi más-más főprofilú evő-ivóhely.
Első állomásként mindjárt javasolnám a sarki Hali (nem Ali, mint a képen látszik) Söröző-éttermet. Ez a Hali név különböző formákban visszatér a soron, a lokálpatrióta focirajongó üzlettulajdonosok áldoztak vele a jobb napokat látott keszthelyi Haladás nevű focicsapat emlékének.
Az étteremben kiváló és villámgyors a konyha, a kiszolgálás jópofa, udvarias, készséges. Az étlap rendkívül sokoldalú, a klasszikus sült kolbásztól kezdve a fantasztikus gulyáson, sokféle frissensültön át a modern konyha nélkülözhetetlen salátáiig rengetegféle ételt tartalmaz. Egészen fantasztikus villányi kékoportót kóstolhatunk, a sörre sem panaszkodtak még asztaltársaim. Ami a legnagyobb dolog, azt hiszem, hogy sokszor visszatértünk már ide, és eddig egyszer sem csalódtunk.
Ha lángost ennénk, a kicsit hátrébb, és nem a sétány mentén, hanem annál beljebb található Pinyó Csárdát ajánlom. Egy sajtos-tejfölöset most 400 forintért kapunk meg itt, de azon annyi a sajt és a tejföl, hogy minimum tíz szalvétával szerelkezzünk fel az elfogyasztásához, ha nem szeretnénk úgy kinézni, mint egy kezdő bölcsődés az ebédnél. Van ismerősöm, aki direkt a velős lángos kedvéért jár ide.

A gyerekeink nagyon kedvelik a különböző palacsintákat, de elvetemült fogyókúrás kedvemben rántott hekket kértem itt különböző savanyúságokkal, és az is nagyon finom volt.

És végül a fagyi. Kétféle fagyis van, az egyik Carte d’Or-t árul, régebben mindig oda mentünk. Az utóbbi hónapokban azonban átszoktunk a tíz méterrel arrébb található olasz fagyishoz, jobban ízlik.

A fagyis után pedig már ott a Városi Strand főbejárata.
A strand idei árai:
Felnőtt napi: 940 Ft, heti: 5630, havi: 16670
Nyugdíjas: 630 (csak napi)
Gyerek napi: 630, heti: 3750, havi: 8400
Kabin napi: 1560, heti: 8350, havi: 15650
Értékmegőrőző: 200
Keszthelyi lakosok kedvezményes áron válthatnak bérletet az egész szezonra (ha jól emlékszem, a teljes árú 3000 Ft, a miénk nagycsaládos, ez 1750 Ft/fő, viszont a város három strandjára érvényes).
A stranbelépővel ingyenesen használható a kétféle óriáscsúszda, illetve a helyi különlegesség, a Balaton alakú medence.

Ajánlott cikkek

11 Hozzászólás

  1. Máris indulnék. 🙂 tejfölös-sajtos lángos. hmmm…egyébként nagyon tetszett a bejegyzés első része! Nekem is volt egy ilyen időszakom, pont a múlt félévben, de hasonlóképpen sikerült nekem is túllenni rajta, és most már örülök annak, ami van. 🙂

  2. Nagyon jó volt olvasni az írásodat,időnként engem is elfog a kétségbeesés, ha belegondolok ebbe-abba, de aztán jön Zoli és a fiúk és rögtön visszajön a békém! Keszthely tényleg gyönyörű lehet!

  3. Na erre mondom én, hogy nekem már Mo. is külföld. Én vagy 4 évig vágyakoztam Budapestre. Most itt vagyok, szeretek is itt, de a honvágy. EZ nem múlik el, akármennyi idő is tellik el. A te városod is szépséges, amikor ott jártam 1-2 alkalommal, mindig megragadott.

  4. Igen, ez az idézet sokáig volt a Nők Lapjában egy sorozat mottója. Azóta ismerem, és próbálok így élni. Bár én hajlamos vagyok magamtól is erre. Örülök, hogy te is látod, hogy mennyi mindenünk van, aminek örülni lehet. Egyébként nekünk abszolút mértékben sem olyan rossz ám! Én a gyerekeimnek azt szoktam mondani: vedd a Földön élő embereket és számold meg, hánnyal cserélnél.Keszthely nagyon szép város.

  5. Keszthelyen születtem ugyan, de már nem ott eszméltem, és kamaszkorombam a Helikon napokon jártam ott utoljára. Mindig van a szívemben egy kicsi vágyódás, egy fájó érzés, hogy milyen jó lehet ott élni. Ha magam választhatnék, én Esztergomot választanám lakóhelyemül.Budapesten élek, de én itt is megtaláltam Keszthelyemet, Esztergomomat.Én úgy gondolom, hogy itt, és most kell boldognak lenni. Annyi keserves dolog történik velünk, és annyi jó és szép. Ahogy öregszem, egyre kisebb, egyszerűbb dolgok dolgok tudnak örömet szerezni, bár eddig is igyekeztem mindig, minden helyzetben jól érezni magamat.Kívánom Neked is Maimoni!clinal

  6. Ezt pontosan így érzem én is: az ember egyre kiebb, egyszerűbb, sőt, “magától értetődő” dolognak tud örülni a kor előrehaladtával. Talán nem is azért, mert ő maga öregszik, hanem mert egyre több olyan dolgot tapasztal maga körül, amiből azt látja, ha van hol laknia, van mibe öltöznie, van mit az asztalra tennie, és egészségben fel tudja nevelni a gyerekeit, örülhet. Csak ez az idióta fogyasztói társadalom sugall olyasmiket, hogy ha nem nyaralsz nyáron, és nem síelsz télen, nem is vagy normális – nem szabad bedőlni neki. Nagyon sok szép és jó dolog van az életben, amit, ha az ember folyton NAGY dolgok után vágyakozik, észre sem vesz.

  7. Ha Keszthelyen járunk sosem mulasztunk el egy nagy adag fagyit a sétálóutcáról nyíló kis keskeny utcácska fagyizójában (nem tudom a nevét, ez persze szégyen, de ettől még kedveljük!)!Írnál róluk valamit?Üdv: Vica

  8. Vica, szerintem a Pető utcai fagyisra gondolsz… Régen nagyon híres volt, családi vállalkozásban működtették, úgy hívták, A Jordanics. A fagyi az egyenlő volt a Jordaniccsal. Aztán azóta már más a működtetője, mostanában nem is ettem ott fagyit, tényleg, nem is tudom, milyen. Utánajárok…:)))

  9. Köszönöm! :-)Tényleg, utoljára májusban voltunk ott, és bár a fagyi ugyanolyan jó volt (sőt!), mint korábban, mintha más lett volna a cégtáblán, mint korábban …Régen volt nekik olyan, hogy barackos tejvirág, na azt imádtam!De mondom, most is ízlett!Szerintem, ha a városról írsz, érdemes róluk megemlékezni, én mindenkit elirányítok oda, aki megemlíti, hogy Keszthelyre készül!Vica

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük