Megint eper, megint mascarpone. Levesnek álcázott édesség. Az eper egyik legfinomabb megjelenési formája. Nálunk lehetetlenség annyit főzni belőle, hogy másnapra is maradjon. Elkészítése gyors, egyszerű, amíg lehűl, az tart sokáig. Persze, ez nem riasztja vissza az éhenkórász sereget: eszik forrón, melegen, langyosan, végül még hidegen is jut a szerencsésebbeknek. Aztán jönnek, hogy “légyszi, holnap is ez legyen a leves!”
Persze, nincs olyan sokáig eper, hogy a könyörületes szívű anya ne méltányolhatná az ilyenfajta kéréseket. Az eperszezon vége felé pedig legalább húsz kiló gyümölcsből kell lekvárt készíteni, hogy októberig valahogy kitartson. És annak jórészéből is leves lesz.
Ezúttal úgy 70-80 deka megmosott eper került a lábasba, és mintegy húsz dekányi cukorral főzni kezdtem. Hamar levet engedett, felforraltam, leturmixoltam, felengedtem nem túl sok vízzel (ne veszítse el az ízét), beledobtam egy fél citromot, fahéjat, szegfűszeget, és rövid ideig hagytam, hadd forrjon. Amikor ez is megvolt, felöntöttem kb. 3 dl tejszínnel, hozzáadtam egy kis doboz (250 g) mascarponét is, és ilyenkor szoktam még cukrozni, ha kell.
Kész.
Vaníliafagyival a legjobb, szerintem.
