Az a bizonyos, igen, ami százféle néven, örök népszerűséggel kering a világhálón, s amely méltán aratott óriási sikert a háziasszonyok körében.
De ahogy annak idején a Ludas Matyi is közölt szakállas vicceket a “Hátha valaki nem ismeri…” rovatban, én is megörökítem itt ezt a receptet, jól jöhet sütni tanuló lányoknak és túlterhelt anyukáknak egyaránt. Meg bárki másnak, persze.
Hozzávalók:
25 deka liszt
25 deka cukor
1 sütőpor
0,5 kg túró
mazsola
reszelt citromhéj
2 tojás
4 dl tej
2 dkg vaj
+5 dkg vaj a tepsi kikenéséhez
A lisztet, a cukrot és a sütőport jól összekeverjük. Egy közepes tepsit jó vastagon kivajazunk – lehet, hogy soknak tűnik ez az öt deka, de tényleg kell. Ebbe beleszórjuk a száraz keverék felét, és rázogatjuk a tepsit, hogy egyenletesen szétterüljön. Elosztjuk rajta a mazsolával, citromhéjjal összekevert túrót, erre kerül a száraz keverék másik fele. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejet, és ráöntjük az eddigiekre. Apró darabokban rámorzsoljuk a két deka vajat a tetejére, és 190 fokos sütőben kb. 50 percig sütjük. Langyosra hűlve lehet már úgy-ahogy szeletelni.
Kedves Maimoni!Miután minden hozzávaló van itthon, szeretném megsütni ezt a sütit. Már csak annyit írj meg kérlek, hogy ezek a mennyiségek mekkora tepsinek felenek meg. A válaszodat előre is köszi. Andi.
Szia Andi!Abba a bizonyos közepes tepsibe való, vagyis a harmincvalahányszor huszonvalahány centisbe. :))
Üzemi körülmények között munka időbe kipróbáltuk, nagyon finom lett, reméljük neked is ízleni fog ! Köszi a receptet! 🥰