Chili con carne

Remélem, különösebben nem sértek szerzői jogokat, de ezen étel leírását illetően egyszerűen nem tehettem meg, hogy ne Váncsa Istvánt idézzem. Tehát:

„A chili con carne, röviden chili, egy húsos mártásféle, leginkább arra a képződményre emlékeztet, ami a bolognai spagetti tetején illatozik. A különbség annyi, hogy a chilit nem tésztán, hanem bab, meleg tortilla, esetleg kukoricakenyér társaságában fogyasztják. Szokás a chilit a külön megfőzött babbal összemelegíteni vagy hosszabb-rövidebb időn át együtt párolni, ám ez nem tartozik a chili lényegéhez, sőt, eredeti formájában a chili egyáltalán nem tartalmazott babot. Chilit tartalmazott, mint a neve is mutatja, valamint húst (carne), s tekintettel arra, hogy a chili nem más, mint paprika, a chili con carne kifejezés azt jelenti, húsos paprika, vagy értelmesebben fordítva, paprikás hús. Első receptjét a legenda szerint egy gyönyörű apáca írta le, bizonyos Mária nővér, akit az indiánok La Dama de Azul néven tiszteltek. Mária nővér időnként napokig tartó transzba szokott volt esni, ilyenkor lelke elhagyta a testét és különféle spirituális régiókban kóborolt, ahonnan néhanapján értékes szellemi javakat hozott magával, amilyen többek között a chili con carne receptje is. Mellesleg Mária nővér nem Mexikóban működött, vagyis a chili nem mexikói étel, hanem texasi. Mexikóban nem is volt ismert, az 1959-ben kiadott Diccionario de Mejicanismos ezt írja róla: „utálatos étel, Texastól New Yorkig mindenütt árulják, és azt hiszik, hogy mexikói.” (in: Ezeregy recept)

 

Ahány ház, annyi chili, persze. A név rajtaragad abban az esetben is, ha tulajdonképpen magát a paprikát nem is tartalmazza, lévén, hogy csípősségét a gyerekek zöme nem, és a felnőttek közül sem mindenki díjazza.

Emiatt én a főzés vége felé kettészedem a ragut, aztán az egyik felét még tovább főzöm egy jó kis spéci chilis fűszerkeverékkel, amelyet lassan négy éve vettem Olaszországban és az egyik konyhaszekrény mélyén lapult, mígnem az elmúlt hónapokban felfedeztem; azóta jelentősen megcsappant a mennyisége, mert ez kerül a tortillaszószba is, amit viszont párnaponta készítek.

Tehát, a chili, szerintem:

2 fej vöröshagyma

70 deka darálthús (az autentikus a marha)

kb. 20 dkg bab, minimum 3 órára beáztatva

4 gerezd fokhagyma

2 doboz hámozott, darabolt paradicsom-konzerv

1 konzerv (150 g-os) sűrített paradicsom – ez lehet több is

1 doboz konzerv kukorica, ami ugyan eredetileg nem is kéne bele, de jó

só, bors, pirospaprika

őrölt kömény

chilis fűszereverék

 

A babot kuktában felteszem főni, a sípolás után jó húsz percig hagyom; elzárom alatta a gázt.

A hagymát apróra vágom, olajon megdinsztelem, majd rádobom a húst. Átsütögetem, megszórom pirospaprikával, sózom, borsozom, köményezem, belenyomom a fokhagymát, felöntöm a paradicsomkonzervekkel, a sűrítettel is, és némi vízzel egészítem ki. Jól elkeverem, és hagyom fődögélni fél órán át, a legalacsonyabb hőfokon. Ezután hozzáadom a babot, és további félórán át, de végülis addig, amíg a bab megbízhatóan meg nem puhult, főzöm. Amikor már késznek ítélem, beleteszem a kukoricát, és következhet az említett kettéválasztás.

Ez is az a fajta étel nálunk, amiből nem tudok elég sokat készíteni ahhoz, hogy másnap ne kelljen újabb ebédet főzöm.