Szombaton és vasárnap szüleim jóvoltából gyerekmentes hétvégét szerveztünk magunknak Emberemmel. Ilyenkor sok esetben nem is megyünk sehova, itthon maradunk, és élvezzük a csendet. Ezesetben azonban nagyon mehetnékem volt: rögvest javasoltam hát, látogassunk el Szegedre… Utastársam nem ugrott rá azonnal az ötletre, lévén, hogy az előző néhány napon megjárta Tolnát-Baranyát.
Na de aztán csak sikerült rávennem. Érdekes módon az útvonaltervező leggyorsabb útként nem a két pont közötti legrövidebb szakaszt határozta meg, hanem a Keszthely-Budapest-Szeged vonalat, végig autópályán. Így 3 óra 15 perc, míg egyenesen, Baja felé legalább egy órával több.
Szombat délelőtt nekivágtunk tehát a gyorsabb útnak. Balatonlelléig mentünk, ott az új MOL kútnál megálltunk, hogy reggelizzünk valamit, “láttam, nyílt ott valami új étterem” – mondta sofőröm. Egészen pontosan egy Marché nőtt ki a földből benzinkúttal együtt, pár hónap alatt.
Az ember gyanútlanul belép, és tátva marad a szája: Európa! Kívülről is kellemes, belülről meg egyenesen lenyűgöző. Jobbra a shop, balra az étterem. Friss pékáruk, szendvicsek, sütemények; kétféle leves, saláták, frissen sütendő húsok (tehát előkészített szeletek) , kolbász, zöldség- és egyéb köretek, és a dekoráció mindenütt friss zöldség és gyümölcs.
Mivel az idő már fél 11 felé járt, módosítva eredeti tervünket, a kései reggeli helyett korai ebédben részesítettük magunkat.
Én a francia hagymalevest, Emberem a gulyást választotta, és mindketten maximálisan elégedettek voltunk. Tökéletes kezdés.
A főételnél vacilláltunk; ezt a látva a séf odajött, és javaslataival segített tanácstalanságunkon. Végül a natúr csirkemellszelet mellett döntöttem (fokhagymás-rozmaringos fűszerezést kapott), amit különböző zöldségekkel vettem körül. Külön meg kell emlékeznem a párolt-grillezett zöldségekről: negyedekbe vágott gomba szeletelt lilahagymával együtt sütögetve, keresztben felezett sárgarépa, szintén egy kis hagymával. Élmény volt. Szedtem még a majonézes sonkás zellersalátából is, ami megintcsak szuperlatívuszt érdemel: a batonokra vágott zeller nem úszott a majonézben, hanem csupán finom bevonatot kapott a mártásból.
Férjem a gulyás után egy hatalmas almásrétest tett a tányérjára. De milyen almásrétest!
Közben megittunk 2×3 dl frissen facsart gyümölcslevet, én a végén egy caffé lattét, és mindezért fizettünk 5500 forintot.
Kicsit meghökkentő, hogy a WC-t 100 forint ellenében lehet használni, amit kupon formájában visszakap az ember, s aztán a shopban vagy az étteremben levásárolhatja. Nekünk ez igazából nem billentette visszább a mérleg nyelvét, egyszerűen csak megjegyeztük: fura. Kis logisztikai variálással az ember azon nyomban le is vásárolhatja a kuponját…
Ha nagyon kukacoskodni akarnék, találhatnék kritizálnivalót, de nem akarok. Az étterem hétfőn nyitott, mi szombaton jártunk ott, és mint tudjuk, a kezdet mindig nehéz. Az, ahogy a séf viszonyult hozzánk, az igényeinkhez, elhitette velünk, hogy fontosak vagyunk, s hogy a véleményünk neki is számít. Jó érzéssel, jóllakottan távoztunk a lellei Marchéból, és azt hiszem, ez az, amit egy jó étterem adhat.
Folytattuk utunkat Szeged felé.
Igen, végre van Marché Magyarországon! Kicsit félve fogok odamenni először. Remélem itt is tartják a hozzávalók színvonalát, nem a tipikus gyors”kajálda”.