Könyvtárban jártam

Nem is akármilyenben.

A keszthelyi Helikon Kastélymúzeum könyvtárában.
Fűszeres Esztertől vettem az ötletet, aki nemrég a Néprajzi Múzeumban üldögélt három órát könyvek fölött; hát én meg itt lakom a nagy Festetics-gyűjteményhez közel! Nosza, hívtam is az igazgatót, dr. Czoma Lászlót, adna-e kutatási engedélyt, és adott.
Az időmet kissé szűkre szabtam. A kedves könyvtároshölgyek elém hordtak mindjárt hat szakácskönyvet az 1800-as évekből, én is levettem a polcról egy-két érdekességet; aztán két órát töltöttem el az egyik kötet tartalomjegyzékével – vagyis, majdnem. És jönnöm kellett. Hogy egy kissé mélyebbre is hatolhassak legalább ebben az egy könyvben, holnap is visszamegyek.

S hogy mi tartott ily sokáig?
Mindjárt kiderül, ha végigolvassuk a címlapot, amit most ide másolok abszolúte hűen az eredetihez.

Eddig a címlap. Ezután következik a tartalomjegyzék, amelyből kiderül, hogy közel ezer étel receptjét, illetve tartósítási- és egyéb konyhatechnikai eljárás leírását tartalmazza a kötet.
Csak levesből van több mint száz, három kategóriába foglalva: A) “A’ tehén-hús Levesek” B) “Bőjti levesek” C) “Beteg leves”.

Hadd tegyek közzé itt most egyet a böjti levesek közül.
“Hecspets-leves borral.
Ha 12 személyre valót akarsz készíteni, végy egy fél font hecspetset; tedd azt egy 3 messzelyes fazékba, adj czimetet ‘s czitrom-hajat hozzá és főzd, míg csak egészen puhává nem lész, akkor nyomd keresztűl egy fáin szitán – adj hozzá czúkrot, és még egyszer két ittze borba forrald-fel, és tálald-ki pirított zsemlyére.”

És ha tudjuk, mi is az a hecspets, már egészen fantázia-bizergáló ez a recept.
Nos, tudjuk?