Sok éve nem teszek már újévi fogadalmakat. Nem igazán látom értelmét. Azt tapasztaltam (magamon is), az emberek zöme nem tudja betartani ezeket a nagy hévvel tett ígéreteket. Talán, mert nem feltétlenül az új év kezdete a legnagyobb motiváló erő arra, hogy változtassunk – legyen szó bármiről.
Hogy én most mégis megpórbálkozom valamivel, arra Ági inspirált, illetve az a két könyv, amit anyósomtól kapott alexandrás vásárlási utalványon vételeztem (róluk később mindenképp értekezem).
Ez az egész gasztrobloggerség komoly változásokat hozott a főzési szokásaimban, sokkal többféle ételt készítek, meglehetősen bővült az általam használt alapanyagok, fűszerek, sőt, még az eszközök köre is. A családom befogadóbb az új ételekkel, merthogy időnként kapják csőstül… Úgyhogy a változtatási szándékom is e területen jelentkezik.
Szóval, amit szeretnék: húst a hentesnél, zöldséget a piacon, kistermelőktől, tejterméket a közeli sajtkészítőtől, tehenészetből venni. Amennyire lehet, ki fogom kerülni a hiper- és szupermarketeket – bár tudom, többnyire nem ez lesz az olcsóbb. Nagy szüksége van most mindenkinek a lokálpatrióta szemléletre, igyekszem hát hozzátenni a környékbeliek boldogulásához, ami rajtam áll.
Csak egyet tudok érteni az elképzeléseiddel. Hajrá-hajrá! Lehet, hogy így picit drágább a hipernél, de minőségben nagy valószínűséggel sokkal jobbat kapsz.
Hajrá-hajrá! Én tisztítószerért, pelenkáért, bizonyos csak ott kapható dolgokért még mindig benézek egy-egy hiperbe, de hús-zöldség-gyümölcs-tej kizárólag piacról kerül hozzánk.
Eddig nehezen vettem rá magam, hogy piacra menjek: Egyszerűen annyira utálom, ha leszólítanak az árusok, ha nem hagynak nyugodtan nézelődni, ha úgy érzem, bűntettet követek el,mert nem vásárolok nála – de bizonyára, szokás kérdése az egész…