Hát nekiálltam.
Persze, megint Fűszeres Eszter tehet mindenről. Ha nincs az ő flódnireceptje, és buzdító szavai, hogy azért évente egyszer érdemes, biztos, hogy idén sem sütöm meg ezt a nagy kedvencet.
A 2007-es receptjét választottam, hihetetlenül finom lett.
A tészta rendkívül egyszerű, nem az az időigényes: a töltelékek, na azok már igen. Érdemes folyamatosan mosogatnunk, hogy a végén ne legyünk depressziósak a sok ilyen-olyan edény láttán. Mert kell egy a mák felfőzéséhez, mehet a hűtőbe. Egy a dióhoz, az is hűljön. Aztán követi az alma. És a szilvalevárt se feledjük, de azzal szerencsére már nem kell újabb bödönt maszatolni. Azt csak hűtsük.
A sütés már megint csak remek, 150 fokon másfél óra, közben készíthetünk újabb adag szaloncukrot, az már talán megéri a karácsonyt. Vagy nem.
Mint ahogy a flódni sem biztos, mert annyira jó, hogy titokban mindenki rájár.
A fiúk kézcsókjukat, a lányok sok puszit küldenek Neked, Eszter.
Én is puszilom az egész családot! Kellemes karácsonyt, és szélmentes időt kívánok nektek, hogy szép maradjon az új frizur, és lehessen jókat focizni! 🙂
Köszönjük! De tényleg…!
Én is megsütöttem életem első flódni-ját. Egyáltalán nem volt ördönfősdolog. Kellemes ünnepeket kívánok!
Valóban, nem akkora hadművelet, hogy ne lehetne egyszer-egyszer megcsináni. És aztán a bejgli ehhez képest már csak egy kis levezető átmozgatás.
No. pesti lakásban megcsinálom az új sütővel én is. Ha nem sikerül, sírni fogok.Valaki rontást tett rám sütésileg, lányok , ém mindent el***ok.:-(