Az asztaltársaságok
A kávéházban nagy csatározások színterei voltak az asztaltársaságok. Ezek általában egy vagy két markáns egyéniség köré szerveződtek; alkalmasak voltak arra, hogy a politikai – vagy ha irodalmi társaság volt, hát az irodalmi – eseményeket, híreket megvitassák, a véleményeket ütköztessék. E körökben idővel kialakultak a szerepek: mindenki tudta, ki mennyit beszélhet, ki az, aki levonhatja a végső konklúziót, ki az, akit nem kell komolyan venni.
Az asztaltársaságok működését remekül szemlélteti Vázsonyi Vilmosné leírása, amely „Az én uram” című könyvében jelent meg a harmincas években:
„Az Abbázia kávéház akkoriban egy egészen különleges intézmény volt. Nemcsak fiókparlament, hanem egy fiókakadémia, egy fiókparnasszus és egy fiók szenthegye a művészetnek. Akárkinek bármiféle téren aznap valami sikere volt, ahhoz hozzátartozott, hogy az illető este megjelenjék az Abbáziában, mert a siker és annak gyönyörűsége csak akkor volt teljes, ha azt az Abbázia kávéházban hitelesítették. A legfőbb ítélőszék az Eötvös-asztal volt, a tükörfal előtti nagy, kerek asztal. Abban az időben, amikor én férjhez mentem, rendszerint a következő urak ülték körül ezt a világhírű asztalt: az asztalfőn ült, a tükör alatt, szemben az egész kávéházzal Eötvös Károly, joviális, hatalmas koponyáján kis, fekete házisapkával… Eötvös Károly mellett ott ült azután nap-nap után az uram, Jókuthy kuriai bíró, Széll Farkas, a debreceni királyi tábla jelessége, Kubelikné édesapja, Kadosa Marcell, Perl Soma, a híres Soma öcsém, ahogy őt Eötvös nevezte, aki principálisa volt, Reiner doktor, a vajda háziorvosa, a törteli Schlesinger bácsi, a vajda kebelbarátja és még sokan mások, akikre e pillanatban nem tudok olyan világosan visszaemlékezni. Steuer, az Abbázia tulajdonosa büszke és boldog volt, hogy ezek a kitűnőségek az ő kávéházának vendégei… Addig, míg az újságolvasás tartott, mi asszonyok traccsolhattunk, de azután, amikor megkezdődött a vitatkozás, akkor az odaadó kibicek szerepét játszottuk. A fővitázó rendszerint Eötvös volt és az uram. A többiek egy-egy szót ha beleszóltak, de inkább csak hallgatták. Körös-körül síri csend támadt, mindenki odafigyelt, mert a napi program majdnem mindig az volt, hogy 11 és 12 óra között összevesztek. Olyan este nem volt, hogy éjféltájt az uram és Eötvös hajba ne kaptak volna. Persze mindig apró-cseprő dolgok miatt.
Másnap azután az uram nem ült le a nagy kerek asztalhoz, hanem egy sokkal távolibbhoz. Ilyenkor aztán megkezdődtek a békítési műveletek…
Az Abbázia kávéház másik végében egy másik nevezetes asztal volt, amelyik körül híres írók, művészek és a hírlapírás jelességei ültek. Közöttük mindig tolakodó divatemberek, akik csak azért ültek le ahhoz az asztalhoz, hogy másnap eldicsekedhessenek vele, hogy az este Bródy Sándorral, vagy Molnár Ferenccel, vagy Kabos Edével voltak együtt. Én igazán boldog voltam, ha ebből az írótársaságból egy-egy odajött az én asztalomhoz és szellemességével felvidította a hangulatomat, amely nem mindig volt rózsás, mert amíg az uram az Eötvös-asztal körül csatározott, én bizony többnyire a legunalmasabb emberek társaságában csücsültem. Ha azután agy jó társaságom akadt, én is szebbnek láttam a füstös, meleg kávéházat, és nem untam a hajnalig való virrasztást.”
Számos nevezetes asztaltársaság emléke fennmaradt. Tudunk arról, hogy a Nyugat íróinak a Centrál volt a törzshelye, majd később Karinthy neve fémjelezte a híres „intézményt”. A Három Holló és a Meteor Ady Endre kávéháza volt, a Japánba járt többek között József Attila, Nagy Lajos, Ignotus Pál. A New York-ot Kosztolányi Dezső foglalta versbe, de itt időzött nap mint nap Heltai Jenő, Tóth Árpád, Tersánszky Józsi Jenő, Bródy Sándor, Szép Ernő, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza – és még sorolhatnánk. De így van ez az asztaltársaságokkal is, hiszen Budapest egykori 44 neves irodalmi kávéháza remek színhelye volt a pezsgő szellemi életnek.
Mementóként álljon itt e felsorolás: Abbázia, Balaton, Baross, Bátori, Belvárosi, Bucsinszky, Centrál, Délivasút, Drechsler, Edison, EMKE, Erzsébet-híd, Fiume (2), Gellért, Hadik, Japán, Kairó, Kammon, Kávéforrás, Kemnitzer, Két Török, Korona, Lánchíd, Luxor, Magyar Világ, Múzeum, New-York, Országház, Pannónia, Paradicsom, Philadelphia, Philosophus, Pilvax, Pozsony, Royal, Savoy, Seemann, Simplon, Spolarich, Steingassner, Terminus, Valéria, Zrínyi.
(Fotók: 1. Az Abbázia kávéház, 2. Eötvös Károly)