A kevert tészták népszerűségét összeállításuk gyorsasága okozza. Pár perc munka, mehet a sütőbe, és sikerünk van. Hát, ma délután, mielőtt lesétáltunk a Balaton-partra, gyorsan készítettem egy ilyet – tudva, hogy amikor hazaérkezünk, öt farkaséhes szempár mered majd rám kérdőn: mit lehet enni?
Már közeledett a naplemente, mire a partra értünk; a város kevés játszótere közül a legjobb (ismereteim szerint, legalábbis) a strandon található. Szezonzárás után a strand sétányként üzemel, mindig arra voltunk büszkék, hogy nálunk, itt, ebben a Balaton fővárosában (nem a nyáriban, haha), nemtudomhánykilométer hosszan lehet sétágatni a parton. Nna, hát egészen negyed ötig.
Ekkor hajtott ki minket az őr, azzal, hogy zárja a kapukat. Zárja?? Hát nem lehet sétálni? De, lehet. Fél ötig.
Sajnos, bizonyára korábbi vandálkodás miatt, de már ez sem úgy megy, mint régen.
Mindegy, végülis irtó hideg volt, és ahogy arra számítottam, az éhes csapat otthon rávetette magát a sütire. Én meg nyugodtan bepötyöghettem ezt a pár sort ide.
A recept egyébként abszolút közhely, szerintem szinte minden háztartásban előfordul. Azért lejegyzem ide, hátha valakinek épp jól jön.
Hozzávalók:
2 pohár joghurt
1 pohár olaj
4 tojás
4 pohár liszt – én 2 pohár sima, 2 pohár réteslisztet használtam
2 pohár cukor
1 vaníliás cukor
1 sütőpor
1 üveg meggybefőtt a tetejére
Összekevertem külön a száraz, külön a nedves hozzávalókat, majd vegyítettem a kettőt. Vajazott, lisztezett tepsibe öntöttem, a tetejét megszórtam meggyel, és 25 perc alatt 180 fokon megsütöttem.
Ezúttal a nagy tepsit használtam, így laposabb, lepényszerűbb tésztát kaptam. Ha valaki magas tésztát akar, használja a kisebb fajtát, vagy süsse muffin-formában.