Variációk sárgarépa-salátára – rövid kitérővel a gyerekkori kancsalságra

Ez a szakállas vicc jutott eszembe, amikor ma hazaballagtam egy kiló répával. Rövid asszociációs láncolat után felelevenedett bennem az is, amikor legkisebbünket félévesen szemészetre kellett vinni.

Két hónappal előbb tűnt fel, hogy többet bandzsít, mint egy átlagos csecsemő, még néhány hétig figyelgettük, aztán bejelentkeztünk a szakorvoshoz. Szemüveg kell neki, mondta az orvos, ráadásul takarni kell a szemeit, felváltva, Egyik nap az egyiket, következő nap a másikat kell leragasztani öt órára. Az „eredményhirdetés” után enyhe depresszióba estem, olyan gyönyörű ez a gyerek, gondoltam, aztán most majd lépten-nyomon magyarázhatom, „miért van szemüveg szegénykén?”… Másrészt, persze, minél előbb felismernek egy ilyen problémát, annál nagyobb esély van a teljes korrekcióra, vagyis a gyerek szeme tökéletesen rendbe jöhet. Vagy nem.

Aznap délután elsétáltunk kedvenc optikusomhoz, aki évek óta szemüvegeim készítője – merthogy eddig a családból csupán nekem volt szükségem e segédeszközre. A szaki fiatal, harmincvalahány éves férfi, felesége is nála dolgozott még pár hónapig, második gyermekük születéséig. Ő teljesen elámult, hogy harminckét éves létemre ez a pici már a negyedik gyerekem. Mindketten méltatták bátorságunkat, hogy ennyi gyereket, ebben a mai világban, közben kiválasztottuk a kis keretet, nem sok közül, hozzáteszem, mivel elég ritka, hogy valaki féléves gyereknek készíttet szemüveget.

A szemüveg három nap múlva készen volt.

Felraktuk a pici szemére.

Majdnem sírtam.

Ő meg, mint egy kis doktor, nézett ránk a most már még nagyobb kék szemeivel, és egyáltalán nem zavarta az új kellék. Sőt, végre huzamos időn át nem bandzsított.Ezen események közben újra kellemesen elbeszélgettünk az optikussal és feleségével. Elmesélték, hogy pár nappal előbbi találkozásunk óta szinte egyfolytában napirenden voltunk náluk, mint különböző beszélgetések témája: „Mondtam a barátnőmnek is: volt ma nálunk egy anyuka, még csak harminckét éves, és négy gyereke van” – újságolta a nej. De ezzel a hangsúllyal szokás mondani például, hogy ufóval találkoztam…
Nos, mindenesetre, azóta túlvagyunk két műtéten, és most már egészen jól állnak Zsófi szemei. S míg a kórházban a többi műtétre, vagy vizsgálatra váró gyerek között elegyedtünk, bizony, rá kellett jönnöm, ez a kancsalság nem is probléma ahhoz képest, sokan mikkel küszködnek…

Szóval, végülis, aztán hazaértem azzal a kiló sárgarépával, és kétféle salátát készítettem belőle: egy édeset, egy sósat. Először is az összes répát lereszeltem, és kétfelé osztottam.

Az első adaghoz két evőkanál mézet, három csipet kardamomot, és egy marék áztatott mazsolát kevertem.

A másik tál répára öntöttem egy kis tökmagolajat, rámorzsoltam tíz deka feta sajtot, megszórtam petrezselyemmel, kaporral.

Kuszkusszal ettük. Már aki.

A sárgarépa egyébiránt az ókori rómaiak kedvenc „gyógynövénye” volt. C-vitamin-tartalma mellett A-vitamint, B1 és B2-vitamint, emésztésfokozó ballasztanyagokat és béta-karotint tartalmaz. A karotinoidok a rák ellen védő anyagok listáján szerepelnek. Állítólag már napi egy sárgarépa véd a hasnyálmirigy-daganattól, felére mérsékli a tüdőrák esélyét, naponta három ropogós zöldség pedig hatásosan csökkenti a vérkoleszterinszintet.