Zsófi lányom három hete, vagyis, amióta kikölcsönöztük a gyerekkönyvtárból, a Hófehérke és a hét törpe című gyermekhorrort mesélteti magának esténként.
Eleinte próbáltuk finomítani a cselekményt, itt-ott kicsit elcsavartuk a történetet, volt, amit én, volt, amit Nóra lányom. Ezért aztán, amikor a könyv az óvodába is elvándorolt, és a gyanútlan óvónő szöveghűen interpretálta a történetet, Zsófi elszörnyedve káltott fel:
– Az nem is úgy van, a dobozzal! (Merthogy a képen a királynő ugye egy dobozt tart a kezében, ebben óhajtván viszontlátni Hófehérke szívét, immár elválasztva a testétől, brrrrrr…)
– Hát hogy van, Zsófi?
– Úgy, hogy “menj, vidd el Hófehérkét az erdőbe. Tessék, itt ez a doboz, ebben van kaja.”
Mégiscsak anya volt, ha mostoha is…