Ha már egyszer…
Szóval, ennek a szép fonott, kalácsnak látszó tárgynak az alapötletét Fűszeres Eszternél láttam, ő a tésztát sárgabarackkal töltötte; én átformáltam sós, töltött batyuvá.
A tészta:
3 dl tej
kb. 5 dkg kacsazsír (na jó, más is lehet, ez volt itthon)
30 dkg fehérliszt
20 dkg rétesliszt
1 csomag élesztő
1 csipet aszkorbinsav
1 nagymérő cukor
1 nagymérő só
Ezt ilyen sorrendben öntöztem a kenyérsütőbe, és összekevertettem, úgy hét perc alatt. Vagy tíz. A lényeg, hogy cipóvá formálódó, könnyen nyújtható tésztát kapjunk, merthogy egy kis kelesztés után ezt kell vele tennünk.
Addig is a juhtúrós töltelék elkészítése tölti ki időnket, ehhez pedig kell:
baconszalonna
1 fej hagyma
juhtúró
bors
Nem írtam mennyiségeket, mert ez ízlés kérdése. Kb. 18 péksütire számoljunk. Lepirítjuk a szalonnát, azon a hagymát, aztán, amikor már kedvünknek megfelelő, hozzáadjuk a juhtúrót, és megborsozzuk.
Ekkor kinyújtjuk a tésztát, 15×10 cm-es téglalapokra vágjuk. A téglalapok közepére gondolatban elképzeljük a tölteléket, és mellette kétoldalt 4-5 vízszintes csíkpárt vágunk, amit majd a tésztára helyezettt töltelékre hajtunk keresztbe, mintha fonnánk.
Sütőlapra tesszük, és langyos helyen fél-háromnegyed órán át kelesztjük. Ezután 200 fokosra melegítjük a sütőt, és amíg melegszik, lekenjük a fonatokat tojássárgás-tejes keverékkel.
Mehet a sütőbe.
Negyed óra múltán szépen pirulnak a fonataink, és ha késznek ítéljük őket, kivesszük a tepsit. Én ilyenkor forrón mindig lekenem vízzel a felületüket, így pár perc múlva jó puha lesz.
Mit mondjak… Nem sok maradt holnapra.
