A családosok tudják: ahhoz, hogy az embert hátrányos megkülönböztetés sújtsa, nem szükséges faji vagy vallási kisebbséghez tartoznia. Elég, ha gyermeke születik.
És akkor még nem beszéltünk a lépcsőről, ami, ugye, nem csak a boltok esetében probléma. Gyönyörű műemlékekben gazdag országunkban a közintézményeket rendre a szép, régi, soklépcsős épületekben helyezték el. Ha ilyenben van dolgunk, és senki sem megy el helyettünk, a teendőnk a következő: a lépcső aljához érve kétoldalt erősen megmarkoljuk a kocsi oldalát, hirtelen mozdulattal felemelve az oldalunkhoz szorítjuk – figyelve arra, hogy vízszintben maradjon, különben a gyerek kipottyan –, és miközben a lefelé haladó férfi előzékenyen félreáll, lendületes léptekkel kaptatunk felfelé. A bejárathoz érve szabad könyökünkkel lenyomjuk a kilincset, és egy laza csípőmozdulattal belökjük az ajtót – bízva abban, hogy egy okos szerkezet nem akarja rögtön visszatolni azt. Ezt a gyakorlatot kezdő anyukák szülés után két héttel már végezhetik, a császármetszésen átesetteknek három hétnél hamarabb nem ajánlott.
Tudomásul kell vennünk, hogy mi, akik babakocsival járunk-kelünk, nem juthatunk be akárhova. A „magunk fajtának” komoly akadályokkal kell megküzdenie nap mint nap, még egy sima bevásárlásnál is. Kezdve ott, hogy eleve nem mindegy, milyen boltot választunk. Mérlegelnünk kell, beférünk-e az ajtón, elférünk-e a sorok között – s ha rászántuk magunkat a bemenetelre, vigyázat: sok hely számunkra csak egyirányú, visszaút nem lesz! –, és az sem mellékes, hogy csak bevásárló kocsik vannak, vagy kosár is rendelkezésünkre áll. (Feltéve, hogy nem akarunk karavánt alkotni a baba- és a bevásárló kocsival, személyünk közbevetésével.)
Vagy vegyük a közlekedést, mert az sem egyszerű. A gyalogátkelőhelyek aggasztó veszélyforrások – különösen, hogy némely sofőr szabad vadászterületnek tekinti a zebrát, és időnként egy kicsit megkergeti az ott garázdálkodó gyalogosokat. Lassítás helyett inkább rálép a gázra mondván: „Szedd a lábad, anyukám!”
Aztán, kengurus kismamaként sem akármi végigállni a metrót végállomástól végállomásig. Vagy babakocsival kellene villamosra szállnunk, ami egyedül szinte lehetetlen? Valaki mesélte, hogy a segítségre megkért negyvenes férfi visszakérdezett: „Ha nem bírja, miért vállal gyereket?”
Miért?
Mert hős.