Elegáns

Bence fiamról (12) talán még nem meséltem, hogy dünnyögésre hajlamos. Azonban tiszteletben tartja a tekintély-viszonyokat, ezért csak Zsófival (9) szemben engedi meg magának ezt a fajta viselkedést. Amikor a hangulata olyan, zsörtölődni kezd, mint valami öregember, nagyokat cöccög, meg hallom ám olyankor, hogy “jaj már, Zsófi”, és kioktatja, rászól – én meg persze őrá, hogy ezt a feladatot hagyja nyugodtan rám.
Hazafelé menet megálltunk a tisztítónál, Apa bement.
– Hova ment Apa? – kkérdezte Zsófi..
– Cc, jaj már, Zsófi, nem látod, a tisztítóba – így Bence.
– Miért ment oda?
– Az öltönyéért – szóltam közbe én.
– Jé, apának van öltönye? – jött a kissé értelmetlen kérdés a legkisebbtől, mert hát azért azt már látnia kellett párszor, hogy igen, van. De a kis Morgó nem hagyta válasz nélkül a kérdést:
– Ccc, jaj, Zsófi, minden elegáns embernek van öltönye.