Nem fontossági, hanem érkezési sorrendben.
Az első a malac. Tengeri.
Egyik nap a férjem azzal jött haza, hogy orosz ismerőseink megkérték, amíg ők nyárra visszautaznak Moszkvába, a tengerimalacuk hadd parkoljon nálunk. Pár nappal később el is hozta az állatot a teljes hóbelebanccal együtt: több hónapra elég kaja, szalma, alom, ketrec. Kérdezem: aztán, mi a neve?
– Hú, azt elfelejtettem. Valami Sanyi.
Utánajártam, felhívtam a tranzakcióban még közreműködő orosz tolmácsnőnket, aki egyből vágta: Sunyá.
Úgyhogy inkább maradt Sanyi, bár azt hiszem, lány. Nagyon aranyos kis jószág, túl sok igénye nincs, és bírja a hurcolást, simogatást.
A másik vendégünk Giuseppe, a 16 éves olasz fiú, egyenesen a dél-olaszországi Calabriából. Nóra lányom nyaralt náluk tavaly, most Giu jött el hozzánk – na nemcsak hozzánk, hanem a szintén Keszthelyen élő nagyszüleihez. De azért ideje nagyrészét nálunk tölti, mert ahogy a nagymama olyan találóan mondta: gyereknek gyerek a barátja. Kétségkívül, nemcsak Giunak tesz jót a társaság, hanem vele azonos korú Bálint fiamnak is, aki így nem ér rá unatkozni, hiszen “Dzsuzinak” gondoskodni kell programról, nehogy már ne érezze jól magát nálunk. Így történt, hogy Bálint pár napja a következővel állt elő:
– A Bíró nővére [itt egy kis magyarázat: a “Bíró” Bálint fiam osztálytársa, szintén Bálint, ezért emlegetik inkább a vezetéknevén] tegnap érettségizett olaszból, úgyhogy elvisszük hozzá Dzsuzit, hadd beszélgessen egy kicsit a saját nyelvén, nehogy elfelejtsen olaszul, mire visszetér a hazájába.
Nos, ilyen programokat szervez az én fiam a vendéggyereknek. Azért lelkiismeretes, nem?
Tündéri édes kis tengeri malacka! 🙂 Giu-t nem tudom megítélni, róla nem raktál képet! 😀 Bálintod meg vérprofi vendéglátó! 😀 Viszont, amennyire én látom, malackára igencsak ráférne egy körömvágás!
Ja, és vizsga kipipálva! Köszi, jól szorítottál! 🙂 Puszi: Gabika