A hétfő húzós nap nekem. Délelőtt elintézem itthon, amit aktuális munkáimhoz feltétlenül muszáj, közben ebédet főzök, aztán fél 12-kor indulok az egyetemre, ahol este 6-ig, 7-ig időzöm. Ma még tornán is voltam fél 7-től fél 8-ig, így aztán 8 óra volt, mire hazaértem. Nincs még egy ilyen napom a héten, amikor kis családom ennyit nélkülöz – de hát persze, én itthon dolgozom, szerencsés vagyok.
Szóval, hazaértem nyolckor, Zsófi(9) épp fürdött, kérte, hogy menjek, és mossam meg a haját. Lemerítettem a víz alá a fejét, hogy a haja vizes legyen, közben végig a szemembe nézett vidáman. Majd megszólalt:
– Szeretlek téged nézni. Jó látni, hogy mosolyogsz, és boldog vagy, mert akkor én is tudom, hogy minden rendben.
Hát ilyen gyerek ez a Zsófi.
Szösszenet
“Szív-gyerek”!De jó is ez!
Hát igen. Zsófi egy boldog és csupaszív kislány. 🙂
hát ilyen felnőtt ez a móni?
Igen ez boldogság!
Klassz kislány ez a Zsófi! És Neked is gratula, hogy egy ilyen nap után a lányod hajmosása közben még van kedved mosolyogni! 🙂
Jaj de aranyos .)
Mennyire jó, hogy egy kicsi lány ezt meg tudja fogalmazni,nem csak érzi, gondol rá, ki is mondja. Mindenkinek boldogság!Judit