A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Mostanában két alkalommal kerültem olyan helyzetbe, amikor nem tudtam eldönteni, mi a jó megoldás; nem akartam pitiánernek látszani (mert nem vagyok az), meg balek sem akartam lenni. Egyik esetben mégis baleknak, a másikban meg pitiánernek éreztem magam.
Az első: kedvenc kávézómban ebédeltem. Ettem egy salátát, ittam kávét, narancslevet, majd mikor már indultam volna, befutott egy ismerősöm, aki segítséget kért egy bizonyos netes kérdésben, így még vagy fél órát beszélgettünk. Közben ő is ivott egy kávét. – Meghívlak – mondta nekem, de elhárítottam, mondtam, nem járnál jól velem, nekem nemcsak egy kávém volt. Ennyiben maradtunk. Ő másik asztalhoz távozott, én pedig fizettem. Szokatlanul magas volt az összeg, de nem tanulmányoztam át a számlát, mennem kellett. Aztán, ahogy távolodtam a kávézótól, hát csak foglalkoztatott: hogy lett nekem ekkora a végösszegem? Addig-addig filóztam, hogy úgy döntöttem, visszamegyek. Nem reklamálni, csak tisztázni. Hát, kiderült, hogy az új munkaerő hozzáadta ismerősöm kávéját is az én fogyasztásomhoz; ó, mondom, ő akart meghívni engem, én nem akartam fizetni az övét… Visszaadjuk – mondta kedvesen a főnök, de ekkor már hárítottam, mondom, nem érdekes, ennyi belefér, akkor most én hívtam meg az ismerőst.
És ennek ellenére egy ideig még bosszantott a dolog. Pedig nem vagyok kicsinyes, és egy egyszerű tévedésről volt szó. Előfordul.
A másik eset friss. Az általam preferált szupermarketbe menet, az egyik bevásárlókocsiba beragadt a százasom. Sem a pénzt nem bírtam kioperálni, sem a kocsit nem tudtam elszakítani az előtte levőtől. Szerencsére volt nálam másik százas, így újabb kocsit kockáztattam meg, de ezúttal sikerrel jártam. Bent az üzletben megláttam két ismerős eladót, akik most nem dolgoztak, vásároltak, akárcsak én. Megkérdeztem tőlük, ilyenkor mi a teendő, ki kéne szabadítani azt a százast, erre mondták kedvesen, menjek oda az eladó kollégájukhoz, mondjam el, mi történt, a raktárban van célszerszám, azzal kiszedi nekem a százast. Odamegyek a kolléganőhöz, mondom, mi a szitu. Erre rám néz:
– És én hogy vegyem ki?
– Hát, a kolléganőid azt mondták, sima ügy…de mindegy, nem érdekes…csak, gondoltam, szólok, hogy az egyik kocsioszlopot ezennel beragasztottam… [És írjátok a homlokomra, hogy balek vagyok.]
Kissé kelletlenül ugyan, de elment az eladó, majd tíz perc múlva megkeresett, és azt mondta, a pénztáros odaadja azt a százast. Nem mosolygott.
Amikor fizettem, az amúgy rendkívül kedves pénztárosnak megemlítettem a százast, mire gondterhelten nézett rám: – de én csak innen a kasszából tudom odaadni…
– Jó, mindegy, felejtsük el, csak a kolléganőd mondta, de nem érdekes…
– De, de, tessék. Majd lenyelem.
– Hát…köszi…de tényleg nem gond…[Írjátok a homlokomra, hogy pitiáner alak.]
Ezen gondolkodtam aztán egy csomót. Ha az első esetben le tudtam nyelni ötszáz forintot, most miért nem hagytam azt a százast? De miért hagytam az ötszázat? Miért kellette volna nekem lenyelnem azt a százast?
Miért kellett volna odaajándékoznom azt a boltnak?
Úgy érzem, néha annyira jellegzetesen “magyarul” reagálok. Szerintem ez egy németnek, egy svájcinak nem lenne probléma. Úgy ragaszkodna hozzá, hogy az az ő pénze, mint a pinty. Összegtől függetlenül.

Értitek a dilemmát…? Kerültök hasonló helyzetbe? Vagy csak én vagyok ilyen?

Ajánlott cikkek

32 Hozzászólás

  1. Hajlamos vagyok nem elkicsinyeskedni az ilyen dolgokat. Többször vagyok gavallér, mintsem megengedhetném magamnak. Csak akkor ragaszkodom az 5 forintomhoz is, ha valami igazságtalanság is van mögötte.

  2. Szia!Tényleg hülye szituk… és hasonlóban vagyok most én is, gőzöm sincs, mit csináljak.Vettek tőlem 1 cipőt, 1 csizmát, nagyon olcsón. Anyósom adta át személyesen, nem tudta pontosan mennyivel jön a vevő, aki belenézett a zacsiba és kifizette a csizmát. A cipőt nem. És nem jelzett vissza, hogy átvette, hogy tetszik neki, vagy nem, hogy miért nem fizette ki a cipőt direkt, vagy nem? És itt is 500 Ft-ról van szó. Béna érzés, tökre megértelek. És különben is sok kicsi ugye.

  3. Mondjuk az első esetben az ismerősödnek – aki meghívott volna téged, holott nem csak egy kávéd volt – simán felajánlhattad volna, hogy te hívod meg őt. Az élet rendezte a számlát.

  4. És ha csak 10ft a visszajáró a pénztárnál, akkor mit tesztek? Megvárjátok, amíg visszaadja a kasszás, vagy meghagyjátok neki? Én mindig kínosan érzem magam, ha várok, de mindig arra gondolok, hogy én se fizethetek 10ft-tal kevesebbet. De sokszor annyira lassan adják vissza, gondolom pont azért, hogy meghagyjam nekik…

  5. Az első szituval nem sokat törődtem volna, főleg, ha kedvelem az illetőt. A másodikat meg ahogy magamat ismerem hagyom a fenébe, illetve ez hangulat függő, ha nagyon felhúzott volna az eladó kértem volna az üzletvezetőt.

  6. Pont most volt ilyen szitu. Jövök a Li..ből, majdnem fél órát cseszekedtem a 695 ft-tal hogy adják már vissza a pénzt mert én nem vettem az az árút…nagy bevásárló lista,heti nagycsaládos.. épp azt a 695ft-ot kiszúrtam. De azt csak itthon, hogy beütött a krapek még valamihez 2X399ft-ot. Vissza adta a 695 ft-ot, mondván biztos valami más helyett ütötte be, én meg kaptam ajándékot tőlük. Semmi bocsánat.:-( Persze semmi helyett nem ütötte be. De a csattanó, az itthon észrevett 800ft-mat már buktam.:-( csesszék meg, finoman fogalmazva!:-(( Igenis szólni kell minden fillérért nekik.

  7. Szerintem itt szemléletről van szó. Igen is a mi pénzünk az a mi pénzünk, én se veszem el másét, ahogy értéktárgyait sem. A kávézóban illett volna megkérdezni, hogy egybe számolhatja e. Nekem még annyi jutott eszembe a hozzászólások elolvasása után, hogy ha étteremben eszünk és meg vagyok elégedve akkor adok “borravalót”, viszont ha valami hibádzott akkor 10 forintot sem!

  8. Nem tudom, szerintem a 100 Ft-os sztoriban azért jogos, ha az ember reklamál, mert ez egy bolt, egy szolgáltató, és nem jól működik a szolgáltatása. Ne ragadjon be az a 100-as és kész. Oldják meg, adják vissza.A másik esetben is kellemetlen, hogy a szolgáltató szúrta el úgymond a dolgot, milyen alapon csapják össze két külön érkező ember fogyasztását, úgy, hogy erre rá sem kérdeznek.A svájciak egyébként érdekes népség, bár nem gondolná az ember, de nem reklamálnak, nem csinálnak balhét, viszont az életben többet az adott helyre vissza nem térnek.Persze a bolti szekér esetében azonnal szólnának, és a cég öt másodperc alatt megoldaná a dolgot…

  9. Én egy ezrest adtam egy fura kinézetű nőnek, aki állítólag a “Koraszülött alapítvány”-nak gyűjtött.Eleve a gyerekemet csábította el egy filléres könyvjelzővel, nem volt apróm…hát adtam egy ezrest.Azóta hülyének érzem magam.

  10. Visszaolvasva a hozzászólásokat némelyiken azért meg vagyok lepődve, mert sajnos én is egy multinál dolgozok P.ny M.Én egy olyan kasszást sem ismerek, aki azért adna vissza lassan, hogy nála hagyják az aprót. Egyszerűen nem lenne értelme, hisz ami plusz van a kasszában, azt is le kell adni elszámolásnál. Hiába mondod, hogy az borravaló. Magadnak elrakni nem rakhatod el, mert munka előtt fel kell írni, h mennyi pénzt vittél magaddal és annyival is kell távoznod. Kivéve persze, ha mínusszal zárt, mert akkor azt zsebből kell kifizetni. Ezért is a kasszás rendes volt, hogy vissza akarta adni azt a 100 Ft-ot, a főnöke/munkatársa volt a bunkó, aki odaküldött téged, mint vásárlót, hogy tőle kérd el a pénzed. Ahelyett, hogy segített volna kiszedni a kocsiból. Az meg már egy teljesen más szitu, ha rosszul blokkolnak és azért fizetsz többet és visszamész reklamálni. Ott a kasszás hibázott, tehát teljesen jogos.

  11. Mi a férjemmel mindig közösen vásárolunk be az itteni (Németországban) Aldiban és bizony nem egyszer ragadt már be az 1 Euro a kocsiba. Èn olyankor mindig benne hagyom, és nem is érdekel, mert “csak” 1 Euro, de a férjem egész nap mérgelödik rajta… Szóval nem a magyar természeten múlik…Másrészt meg mindig is jogod van hozzá, hogy a pénzed visszakapd, illetve csak azt fizessd, amit te fogyasztottál a kávázóban. Ha meg az alkalmazottnak nem tetszik, az az ö baja. Ne hagyd magad és ne érdekeljen, mit gondolnak mások rólad! 🙂

  12. Nem tudom mennyire vág ide, de két dolog jutott eszembe:1. hosszabb ideig laktam Skandináviában, ahol egy ilyen eset után sem csinált senki semmilyen balhét, egyszerűen nem ment vissza SOHA az adott helyre vásárolni, és a barátai, ismerősei sem. (vissza fogsz menni, és még akkor is mérgelődni fogsz a dolgon – ki jár jobban?)2. német nagybácsim arról volt híres, hogy mindig nevetségesen nagy összegű borravalót adott. Sose értettük, de így volt, akár jó volt az étel, akár nem :)Üdv, Marcsi

  13. Szerintem jogosan ragaszkodj a 100forintoshoz. Engem a postás frusztrál, hozz pénzt pl. 12760, 12e odaadja, aztán indul(na) a szomszédhoz, mondom neki, hogy még jár vissza, erre ő:JA?!Miért adnék neki borravalót?Az a dolga, hogy hozza a pénzt/levelet stb. Vannak szakmák, ahol elvárják a borravalót, ilyen a postásé is.

  14. Nem a borravalóval van a gond, hanem azzal, hogy sok helyen ezt már teljesen jogosan elvárják, sőt, szinte természetesnek veszik, hogy ad az ember. Ergo, a szar munkáért is jár. És nagyon sokan a szar-ért is adnak, mert az úgy illik. Ez a legnagyobb gond, szerintem, hogy nem mernek emberek nem-et mondani és kiállni az igazukért. Móni, holnapra elmúlik az érzés, igaz?:)

  15. nézzük “spirituális”oldalról:az első esetben tulajdonképpen egy emberi kapcsolat ápolásáért tettél (költöttél) még ha átvitt értelemben is. A második esetben ahogy írták előttem is: egy szolgáltató nem szolgáltatott megfelelően. Nekem elég furi a viszonyom a pénzhez, pedig nem állítom, hogy felvet. De barátokkal, ismerősökkel töltendő időre sosem sajnálom. Valahogy mindig többszörösen megtérül. Viszont feketeöves vásárlókkönyvééig elmenő fogyasztó vagyok, mert dolgoztam a kereskedelemben és a pult másik oldala után igenis megvan az a fejlövésem, hogyha megy a konkurencia harc és már nem a sarki fűszeres monopóliuma az egyetlen alternatíva, igenis tegyenek azért, hogy örömmel járjak vissza. Nem kivánom, hogy bukjanak az üzleten, de ne is nekem kelljen még hülyén éreznem magam,amikor náluk hagyom a pénzemet. Szóval én megértelek, de nem minősülök egyetemes etalonnak,mert szélőséges nézeteket vallok a pénzről :)))

  16. én még nem jártam így, de viszont volt már, hogy nem hagytunk borravalót étteremben – méghozzá legutoljára Szfehérváron egy állítólag tök szuper helyen. Vegyes tálat kértünk, és volt rajta steak. megkérdezték, hogy kérjük, párom jól átsütve kérte. Persze teszem hozzá full véresen hozták ki. Mondtam páromnak küldje vissza, de nem tette (pedig én visszaküldtem volna), de nem hagytunk borravalót. Bnőm meg nemrég a Bkingben járt úgy, hogy baconnal kérte a szendvicset, kifizette a +70 ft-ot érte, csak épp nem rakták bele. Visszament, reklamált, és belevágták neki hidegen… mondta, hogy most mit csináljon, vigye vissza a hideg szendvicset?? Aztán inkább megette……

  17. @RitaÉn még az 5 Ft-ot is megvárom. Nem érdekel ki mit mond, nekem az is pénz. Igen, én is észrevettem, hogy ilyenkor sokkal lassabban ad vissza az eladó, pedig mindig azt mondom, hogyha nekem 5 Ft-tal kevesebb van, akkor valamit vissza kell adnom.

  18. Móni, ezek tök bosszantó helyzetek. Az elsőhöz az jut eszembe, hogy miért pont tőled kell elvárni, hogy ‘a barátság jegyében’ fizesd ki az ismerősöd elfelejtett cehhjét? És egyáltalán: az a másik hogyan mehetett el fizetés nélkül? Ha utólag sem jut eszébe, hogy rendeznie kellene feléd, amit te fizettél ki helyette, akkor hol van ott a ‘barátság’?A második esetnél igenis jogos, amit éreztél. bár lehet, hogy nem kellett volna hagynod, hogy ide-oda küldözgessenek.Sajnos Mo.-on tényleg nincsen arra kultúra, hogy ha valami nem tetszik, azt tisztelettel, de egyértelműen és határozottan kifejezzük. Ehelyett rendszerint mi érezzük kellemetlenül magunkat, főleg, ha pénzről van szó. És ezt a mentalitásunkat rendesen ki is használják a szolgáltatók.A helyzet csak úgy fog változni, ha megtanulunk asszertíven reagálni. Senkinek sem jó, ha mindent benyelünk és ha akkor is fizetünk, amikor egyáltalán nem vagyunk elégedettek (borravalóra, hálapénzre gondolok).Vannak, akik könnyen túllépnek az ilyen helyzeteken: nagyvonalúan benyelik a megrövidítést, és egy percig sem érzik rosszul magukat emiatt. Ezt is jó megtanulni, DE. De az, hogy téged ez felbosszantott, jelzi, hogy legközelebb érdemes lenne máshogyan reagálnod, hiszen zavart a helyzet végkimenetele.Szerintem az ember csak addig érzi arcátlannak magát, amikor ilyen helyzetben kiáll az igazáért, ameddig meg nem tapasztalja, hogy a másik oldalon álló ember minden gond nélkül ugyanezt megteszi vele, ha szerepcserére kerül a sor…

  19. áááá, az ilyenektől én is agyzsibbadást kapok órákig, napokig! iszonyatosan bosszant, ha pitiánernek vagy baleknek érzem magam vmi miatt :(igen az 5 ft-ot is megvárom, régebb nem tettem, de kis osztrák lét után, otthon vásárolva is már hozzá szoktam, h kivárom, mert ÉN pénzem, ha baj van vmivel reklamálok!! osztrák postásnak soha nem adtam még semmit, de van egy ideje egy magyar postásunk, aki felhozza a 2.emeletre a jó sok csomagot, amit szoktam rendelni on-line… hát neki se adtam, mert nemtom nah… állítólag nem szabad elfogadniuk semmit, és ő SOHA nem éreztette, h neki járna vmi, mindig vigyorog, kedves, előzékeny, imádom nah! 🙂 interview-oltam itt pár embert, s azt mondják karácsony tájékán, akinek gondolja ember, h érdemel, annak szoktak adni egy 10-est, 20-ast (euróban persze) hát én is fogok 🙂 de nem alkalmanként van ilyen postsának jattolunk mizéria nah :)otthon vártunk anyósék címére mi is egy pénzutalványt, v minek hívják, Nógrád megyéből küldték le posta postának, mert rég nem ott lakik a párom, hosszas telefonálgatás és több hét után kiderült, h vmi 500ft az egész ami az átküldés után maradt az összes 1100 ft-ból… nem tudtuk mennyi az összeg, mert nem voltak hajlandóak elárulni, csak mikor már reklamáltam miért ilyen “gyors” a posta 2 hét után semmi??!! nah bumm ezért nem volt érdemes várni oké de most akkor mit csináljak? érdeklődjek helyi postán… hát köszi, megbíztam apósomat… és sehol az összeg, gondolom “elfelejtették” kihozni, mert úgy sem akkor összeg. HÁT VAZE eszem megáll, igen ez Magyarország és a magyar postás mentalitás!! tisztelet a kivételnek!!

  20. Hát igen. Bezzeg ha épp 100 Ft híja van a vásárlásnak, de legyen csak 20, 10 vagy akár csak 5Ft, tartja a markát, nem “okézza” le, aprózd ki neki. Sőt ha apróval fizetsz, cöcöcö… épp hogy összakapartad, mi? nem baj ha kell visszaadni, még apóbbat adok neked…

  21. A kocsihoz nem tudok mit szolni, meg nem esett meg velem, hogy veglegesen benneragadjon az erme.A masikhoz, ha jo barat volt akkor legkozelebb hagyom, hogy o fizessen, attol fuggetlenul, hogy mit fogyasztottam :)Nem mellekes tema, en mindig ott vasarolok ahol kartyaval tudok fizetni, foleg miutan megjegyeztek az eladok a cash fizetesnel, ne hagyjak nekik meg aprot sem, mert ugysem az ovek…Mostamugy nem tudom, szerintem market aki eldonti hogy all a vevokhoz…Friss az elmenyem, nyaralas elott vettem egy arckremet ami tokre avasszagot produkalt…pedig garanciaban voltVisszavittem aznap, miutan meg kiprobaltunk egy masik kremet, visszakaptam a penzemet, nem filler volt.Es ez nem az elso eset, volt hogy miutan fizettunk, kiderukt, hogy az a bor nem annyi amit a polcon irtak, hanem haromszor annyi…visszavettek, visszakaptuk a penzunket :)Lenyeg az, hogy en nem igazan restellem visszakerni a penzemet, mert az azenyem es ha fizetek akkor azert az aruert, vagy a szolgaltatasert ha megerdemli, de en csakis azert.Jattot szoktam adni az etteremben, ha! rendes volt a pincer, jo volt a kaja…stb, viszont megesett, hogy fillert nem adtam, mert bunko volt a pincer, vagya kaja volt nulla.Es ez tanacs azoknak, akik meg az antikiszolgalasnal is adnak jattot…ameddig Ok vannak az ettermek is ugy mukodnek, “kit erdekel? a bunko ugy is idejon…”Joccakat,Judits

  22. Hmm, csak ot eve nem vagyok otthon es kis tulzassal ( meg erzeketlenseggel) azt mondanam, nem ertem a problemadat. Mert igazad van, mas orszagokban a penz az nem ciki tema. Mindegy, kie. Nem ciki megkeresni, elkolteni, visszakerni, ragaszkodni hozza, tudni mire adtuk. Epp a minap kerultem kapcsolatba ezzel a magyar szokassal ketszer is: egyszer, amikor anyukam elmeselte, hogy bizony kicsit szivjak a fogukat, mert egy renovalas munkakoltsege sokkal tobb lett, mint amire szamitottak. Nem kerdeztek a mestert mennyi lesz, mert hat maskor is dolgozott mar nekik…; a masik, hogy az ELTE weboldalan komoly kutatasba kerult meglelnem a “tandijak” reszt. Szerintem ne szegyeld magad, hanem kerdezz, szamoltass el, kerj vissza batran es batorits erre mindenki mast! Nem szegenynek nezel ki miatta, hanem okosnak. Amugy azt hiszem, az egesz onnan szarmazik, hogy felunk, szegenynek tununk, ha foglalkozunk a penzzel. A penz mindenkinek penz. Keves is meg sok is. Ne hagyjatok magatokat!

  23. Eszternek mennyire igaza van!!legutóbb vmit rendeltünk apósomék címére, nagy tétel volt s utánvétes… ki volt számolva mennyit kell adni, pénz oda volt adva apósnak, kb.200-300 ft-nyival volt több, azt mondtam azt ne kérje vissza az nyugodtan maradjon jatt… erre jön a szállító, s nem kéri a pénzt, csak leszállít, DE könyörgöm utánvétes volt s ehhez kellett volna ragaszkodni, hát bénázott apósom s hát ha nem kéri pénzt jaj de jó, nem kérik s hagyta annyiban, ha nem kell fizetni okés, de odaadott 2000 ft!!! jattot a szállítónak!! robbanni tudtam volna!! nem vagyok fukar nagyon, de ennyit szállítónak nem adok és slussz, persze másnap jött a cégtől egy másik fuvaros, h bocs a tegnapi kolléga nem szedte a pénzt, ha igen persze fizetni kellett, nem is téma! ÁM én ott rögtön az első szállítóval rendeztem volna le… utálom apósékra bízni ezeket a dolgokat, de sajna magyar címre máshova nem kérhetek szállítmányt csak oda… családon belül volt egy kis vita emiatt de elsimult s igen én éreztem végén hülyén magam, amikor anyósom a paraszolvenciás pénzt visszaadta s csak azért fogadtam el, h amúgy is bevásároltam a konyhára meg unokáinak vegyek ezt-azt…

  24. Sziasztok! Talán már nem is aktuális a téma, de tegnapelőtt történt a egyik “Spór” boltban. Ritkán járok, mert drágább, mint a többi, de a hülye ízlésemnek pont a saját márkás light kólájuk tetszik.1. A gyereknek nem csoki kellett, hanem Disneys ivójoghurt, egye fene: 109,- Ft.2. Spaten sör 159,- Ft volt, a Holsten 179,- lett volna, hát spóroltunk vele – 3 dobozzal vettünk.Fizetés után ellenőrzöm a blokkot: 179 a sör/doboz, és 139 a joghurt, amit addigra ki is bontottunk.Bizony szóltam! Nem volt 5000 forint a vásárlásunk és 90 forinttal vertek volna át.Nem bántam meg, hogy szóltam, ennyi pénzért + 1 Sport szelet vagy Balaton szelet simán belefért volna.Szerencsére nemm járunk naponta, de a törzsvásárlókat menniyvel rövidítik meg vajon???

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük