Tegnap beszélgettem egy ismerősömmel, meséltem neki, hogy időnként kissé szétszórttá válok, elfelejtek dolgokat, meg hát igen, a nyáron is kiszáradtak szegény virágok az udvaron, mert elfelejtettem megöntözni őket.
Erre rosszallóan csóválni kezdte a fejét, majd azt mondta:
– Pedig csak naponta tizenöt perc. Vagy még ennyi sem lehetett, amit rá kellett volna áldoznod.
– Jó-jó – eresztettem ki a tüskéimet egyből -, ha napi tizenöt percet vasalnék, nem állna ott egy halommal a vasalatlan, ha napi tizenöt percet pakolnék a konyhában, a nappaliban, a hálószobában, fent a gyerekeknél, mindig mindenhol rend lenne…
– Úgy gondolod, nincs annyid? – kérdezte. – Mikor kelsz? Fél hét. Mikor fekszel? Mindegy, számoljuk csak este nyolcig. Az 13 és fél óra. Főzöl, dolgozol, gyerekeket fuvarozol, ez-amaz, legyen mondjuk hat óra elfoglaltság. Marad 7 és fél óra, ami pontosan 30-szor 15 perc. Nem fér bele? Belefér az, csak szervezés kérdése, és az elhatározásé, hogy nem hagyod elúszni az idődet. Van telefonod, állítsd be rajta az időket riasztással, és csináld. Ennyi. Tök egyszerű.
Minden szava talált.
Főleg, amikor arról kezdett beszélni, mennyire fontos a gyerekeknek, hogy olyan példát lássanak, ami követendő – mert úgyis a kapott minta szerint fognak élni. Ha én szétszórt vagyok, ha mindig rohanás van, nagy valószínűséggel ezt adom tovább nekik is.
Talán még nem késő… – fordult meg a fejemben, és elkezdtem utánanézni az időgazdálkodás témakörének. Meg kellett látnom, hogy ez külön tudomány. Ugyanakkor, ahogy ismerősöm is mondta, semmi ördöngősség nincs benne. Elhatározás, cselekvés kérdése – csak rajtam múlik.
Tervem az, hogy a gyerekeket is bevonom, méghozzá:
1. Naponta mindenkinek el kell végeznie 15 perc pakolást/takarítást a szobájában, vagy ha ott akkora rend van, akkor az ő szintjükön levő közös helyiségekben.
2. Mindenkinek vállalnia kell ezen felül egy konkrét házimunkát, amit (ha szükséges) naponta elvégez. Ilyenekre gondolok, mint a mosogatógép kipakolása (ezt például régóta Zsófi és Bence végzi közösen), teregetés, lépcső lesöprése, gyors rendrakás a nappaliban, kutyakaki összeszedése az udvaron, szemét kivivése, porszívózás. Heti rotációban változtatni lehetne a tevékenységet, ha úgy igazságosabbnak érzik.
Mindezt persze valahogy szeretettel, ösztönzően, ám kellő határozottsággal kell tálalnom, mert nem őrmesteri szerepben akarok tetszelegni, hanem valahogy rávezetni őket arra, amire én is el szeretnék jutni: a rendszerességre.
A magam részéről, a következő napokban összeírom, milyen konkrét napi/heti/havi feladataim vannak. Ismerősöm szerint a következőképpen érdemes csoportosítanom:
– fontos és sürgős;
– sürgős, de nem fontos;
– fontos, de nem sürgős;
– nem fontos és nem is sürgős.
Négy oszlopban elrendezni, és így kialakítani a prioritásokat. Ehhez ugyan teljesen át kell majd alakítanom a hozzáállásomat a dolgokhoz, mert viszolygok a listáktól, de inkább hozzászokom, mint hogy újból és újból szétessek.
Azt is javasolta, hogy mielőtt leülök a gép elé dolgozni, végezzem el az egyéb teendőimet, akkor, ha el is úszik egy kis időm a netezéssel, már nem a feladataimtól veszem azt el.
Nyilván, mivel én itthonról dolgozom, egészen máshogy alakítom ki a teendőim sorát, mint az, aki napi nyolc órát dolgozik egy munkahelyen. De biztos vagyok abban, hogy a jó időgazdálkodás mindenkinek fontos – hiszen az elmúlt percek, órák, napok nem hozhatók vissza.
Nos, most ezen ügyködöm. Ha elkészültem, beszámolok.
És ti? Hatékonyan gazdálkodtok az időtökkel?
Én néha átesem a ló túloldalára… A nyáron jutottam el oda, hogy már ne legyen bűntudatom az “elpocsékolt” idő miatt. A pihenésre szánt idő sem felesleges, hanem éppen h szükséges…!Amúgy listák, határidőnapló, egyetemi jegyzetekhez tárgyanként nyomonkövető (mikor voltam bent, mikor hiányoztam), házimunkára kis házi táblázatok… 🙂 Úgy érzem, h ezek nélkül nem is tudnék 100%-ot teljesíteni meló+suli+otthon.
Nekem rengeteg mindenre van időm, amit sokan nem értenek. A titka, hogy korán kelek, gyorsan dolgozom és igyekszem betervezni a dolgaimat. Listáim szintem mindig vannak, nagyon jó kihúzni belőle azt, amit már megoldottam. Nem vagyok egy stréber, nem a listák irányítanak. Ha valami nem várt bejön, akkor felírom azt is a listámra, majd ha megoldottam, kihúzom.
gondolom még más is fogja ajánlani, de Via (urban-eve.hu) a legkompetensebb a kérdésben, és nem csak a fly lady miatt- jó kis cikkei vannak a témában.a rendszeresség és a tudatos munka nekem is standard problémám egyébként 🙂
Őszintén szólva egy kicsit csodálkozom ezen a bejegyzésen, mert pont erről szól a Fly Lady. Pont 15 perc naponta. A feladatokra nem csak listázást, hanem heti és napi tematikát is kínál. Meg a takarításra, rendrakásra, szintentartásra is. Csak egyszer kell venni a fáradságot, átgondolni, összerendezni egy mappába, ezt is aprólékosan bemutatja, eleinte kicsit belakukkantgatni a papírokba, és egy hónap alatt rögzülnek a rutinok. És teljesen testreszabható. Tényleg működik. Ha mást nem, ötletekért érdemes belenézni.
Az én időgazdálkodásom határozottan javul – mióta felnőttek a gyerekek 🙂
Szerintem, ez teljes mértékben személyiség kérdése. Én olyan vagyok, mint te. Szétcsúszósfajta.De. Aért nem vagyok mindig teljesen szétcsúszva – amikor elememben vagyok, akkor mennek a dolgok, nem kellenek hozzá listák, beállított időzítők, mégis. És az a jó, amikor így van, mert olyankor én is rendben vagyok magamhoz képest.És van, amikor minden szétesik. Olyankor jó ez a módszer, segíthet kikecmeregni a káoszból. De én megőrülnék, ha minden áldott nap zónáznék, ha minden áldott nap ilyen szigorú keretek között folyna. Egy család mellett így is – úgy is van valamiféle rendszer, ami néha olyan, mint egy börtön. És amikor minden szétcsúszik, akkor azért szoktam tudni (jobb esetben), hogy annak valami fontosabb oka van, vagy mélyebb. Hogy most nem a mosogató győzött le engem, hanem valami nincs rendben, és azért azt a legfontosabb megoldani. De van olyan barátnőm, aki ilyen rendszerben éli az életét, még a házaséletét is, mert neki, nekik így jó. De ettől még nekem vagy a férjemnek és nekem ez nem lenne jó, úgy általában. De tény, hogy néha életmentő (ha jön az anyósom….). 🙂
Naná, hogy személyiség kérdése. Számomra a lehetetlennel határos, hogy MINDEN nap, folyamatosan tartani lehessen a FL szabályait. De legalább ad egy vezérfonalat, kapaszkodót. De nem is ez a lényeg, nekem az volt ebben a bejegyzésben a furcsa, hogy mitha az a bizonyos ismerős találta volna föl a spanyolviaszt, miközben maga Móni népszerűsítette itt a FL módszert.
persze , hogy személyiség függő !Példamutatás fontos , de nem meghatározó. Anyám elvárta a rendet és mindig rend volt nálunk. Nekünk kellett takarítani a húgommal . Tesóm sokszor ellógta a feladatait. Ő mindig fut az idő után . Én be tudom osztani az időmet. Csak bevásárló listát szoktam írni. Akinek kell írjon listát , ha úgy könnyebb. Jó takarítást ! Pataki Anikó
Hm, a minta. Nem mindig meghatározó. Sokkal linkebb és rendetlenebb vagyok, mint a szüleim.Amit Zsoofi írt, az igaz rám is. A környezetem, visszatükrözi a belső állapotomat.Ez a fajta rendszeresség nekem klausztrofóbiát okoz, és azonnal kitörésre késztet. Nem akarlak semmi jóról lebeszélni, sőt, szerintem is kellenek ilyen összeszedős technikák, amikor szét vagy csúszva.De nagyon fontos az is, hogy egy napot ne letudjunk, meg kipipáljunk, hanem élvezzük is!A példa is úgy működik, ha élvezed az életet, ha a gyerekeid vonzónak találják az életedet. persze ehhez az is hozzátartozik, hogy nem vagy állandóan szétcsúszva :)Hát még az, micsoda példa, hogy valamit, ami zavar ki tudsz javítani.Amúgy én is ezzel viaskodom régóta.
Én azt vettem észre, hogy a gyerekeimnek rossz, ha rendetlenség van. Igaz, hogy kicsikmég, iskoláskor alattiak, nem tudom, a nagyobbak hogy működnek. Ha én elkezdek szétcsúszni, akkor a lakás is, meg a dolgok is, és ez egy önmagát generáló folyamat lesz, minden kezd elúszni. Ebben az állapotban állandó keresgélés, tűzoltás, emiatt rohanás és türelmetlenség van. A gyerekek meg elbizonytalanodnak, kezd kicsúszni a lábuk alól a talaj, látom rajtuk a kényelmetlenséget. Nem vagyok egy tüchtig fajta, de azt érzékelem, hogy mennyire fontos, hogy pl. legyen a dolgoknak helye, meg időbeli sorrendje a napi eseményeknek. El se tudom képzelni, hogy egy jellemzően szétesett háztartásban, állandó ziláltságban élvezni tudják a napot. Persze ez belőlem is fakad, mert én se élvezném.
Móni, én könnyen beszélek, nem a szétesős fajta vagyok, szóval legalább részben biztos személyiségfüggő a dolog. de ezt a revelációt most én sem igazán értem, hisz írtad már, hogy próbáltad a FlyLadyt, és befuccsoltál – holott tényleg erről szól. Én nem követem a programot, nekem megvan a magamhoz való eszem 🙂 de konkrétan rohadt lusta vagyok, cserébe kötelességtudó, ez a feladatteljesítés tekintetében jó kombónak bizonyul. egyébként én is listák alapján dolgozom otthon és a fizetett munkakörömben egyaránt. gyerekes ismerősnél pedig olyan naptár van, ahol minden gyereknek van egy sor, hogy lehessen vezetni, ki mikor mit csinál (iskolán kívüli elfoglaltságok, házimunka, minden), sokszor kis feladatok, de mindig az adott gyerekre szabva.
Én először azt hittem, hogy ez megint egy FL-népszerűsítő poszt lesz, a napi 15 perc résznél ez ugrott be 🙂 Aztán meg nekem se világos, miért hatott ez az ismerős az újdonság erejével 🙂 Én elég régóta ismerem a FL-t, nem itt találkoztam vele először, de kisgyerekekkel sztem szinte lehetetlen rendesen betartani. Napi 15 perc? A maradékban még százszor szétpakolnak mindent, összekenik, szétmorzsálják, kiöntik… Nekem mégis adott egy szemléletváltást, és azóta könnyebben szinten tartom a dolgokat. Mi sokat megyünk mindenfelé a gyerekekkel, kábé minden nap gyereknap, emiatt sokszor felhalmozódnak a dolgok, de arra figyelek, hogy az alapvető átláthatóság és rendérzet megmaradjon. Sacival teljesen egyértek, én azt látom rajtuk, hogy az alapvető rendszer (térben, időben) biztonságérzetet ad, és ellenkezőleg, ha ez szétesik, ők is borulnak, rólam nem is beszélve.
Ez mind szép és jó, ha valaki ilyet be tud tartani.De azért amikor a családban (főleg ha nagy családban él valaki)szinte minden nap történik olyan amit előre nem terveztek (egyik gyereknek ide kell menni, a másiknak oda, nem beszélve ahol nagyszülők is vannak)nem a napi rutin, de egyáltalán a legalapvetőbb teendők megtétele is veszélybe kerül. 5-6 óra után amikor haza érek, az se biztos, hogy a főzést meg tudom tenni (még ha heti menüt csinálok is, rendszerint felül kell írnom),mert folyton van valami előre nem látható teendő.
Szegény Móni, megfogant benne az elhatározás, hogy becsszó megjavul, várt hozzá egy kis bátorítást, erre jól letörjük. Hajrá, Móni, ha nem is pont telefoncsengő, meg tizenöt perc, de azért jó kis cél, drukkolunk!És ha valami kikristályosodik, légyszi azt is írd meg, nagy szükségem van nekem is minden segítségre!
Na, szóval, igen, a FlyLadyvel befuccsoltam. Ebben az új házban (amit ugye bérelünk) nem sikerült meghonosítanom, sőt, már a régiben is elengedtem magam, nem mindig tartottam be a napi teendőket… Az a helyzet, hogy most valahogy komplexen akarom kezelni a családot és a háztartást, mivel a ház is ezt kívánja: a gyerekek külön szinten vannak, mindenkinek saját szobája, abban saját fürdője van, wc-vel. Összesen 8 wc van a házban, na most, a fl-ben az az alap, hogy reggel a wc körbetisztítózása, és oké, hogy én a mi fürdőnkben megcsinálom, de a gyerekektől ezt reggel nem várhatom el, mert sietünk, fontosabb, hogy nyugodtan megreggelizzenek, meg a szobájukat nagyjából rendben hagyják ott. De, ha nem akarom tényleg takarítónőként ledolgozni a délelőttjeimet, muszáj őket is befognom. Meg egyébként is, mindig kértem, hogy segítsenek, szerintem úgy normális, ha a gyerekek is részt vállalnak a házimunkából. Ezt akarom valahogy fenntartható szinten megvalósítani.
Ajánlom figyelmedbe Polcz Alaine Rend és rendetlenség című könyvét, igen érdekes amiket leír. Üdv Kriszta
Ha jól emlékszem, Esztergályos Cecíliának volt ez a mondata: A ház legyen értem, ne én a házért (vagy lakást mondott, nem is emlékszem pontosan). A lényeg hogy meg kell találni az arany középutat. Ne arról szóljon az életünk hogy megállás nélkül takarítunk, ami ugye a család rovására megy. Mondjuk a gyerekek bevonása jó és normális dolog is. Főleg nálatok Móni. Voltam ott, mielőtt még ti béreltétek volna. Nagy ház, így ha folyton puccba akarnád rakni, 24 óra kevés lenne. 🙂 Tehát érdemes ezt a napi 15 perces programot beiktatni.A gyerekeknek is természetesen. Őket nehezebb rávenni néha, de muszáj a 2 nagyobbnak is. 🙂 Sok sikert! Szólj, ha bevált! 😀
Nekem így végigolvasva inkább az a benyomásom, hogy fontos, hogy legyen valami alapvető rend, de nem szabad túlzásba se vinni, és hogy senkinek se megy olyan profin, emiatt mindenki kíváncsi a tapasztalatokra. Ennél lelkesítőbb visszajelzés nem kell, hajrá Móni, várjuk a folytatást! 🙂
Móni! Én azt hiszem értem, hogy mire gondolsz. Nekem az 56 pizsama sorozatból a 7 gyerekes család volt a legszimpatikusabb és ők is ilyen szisztéma szerint élnek – közben látszik rajtuk, hogy mindannyian boldogok és jól érzik magukat a bőrükben és a környezetükben egyaránt: http://56pizsama.postr.hu/napi-25-ora-mosogatas-7-gyerekes-csalad
Ez az ismerősöd mivel foglalkozik??Én most vagyok túl egy vezetői tréningen és egy az egyben ugyanazeket a tanácsokat kaptam.- fontos és sürgős; – sürgős, de nem fontos;- fontos, de nem sürgős;- nem fontos és nem is sürgős.Ezt a négyes beosztást kellett megtalálnom a munkámban és itthon is. Igaz, a munkahelyen a delegálási részben használom, de tökéletesen működik :))Sok sikert Móni, nekem tudott segíteni! Az emelt munkakörömet ugyanannyi idő alatt végzem el, mint azelőtt a normál mennyiséget!!! :)))Kíváncsian várom az eredményeidet :)Üdv, Hugi
no de a FlyLady program nem szentírás – ki kell venni belőle a hasznosítható részeket, hozzá kell tenni a magadét, ahogy nektek jó.
Hugi, igen, ő is valami vezetői tréningen tanulta.:)
Egy besokallasom utan egyszer veletlenul remek rendszert otlottem ki a kozos teherviseles megvalositasara (es a rendszeresseg megtartasara). Kis papircsikokra osszegyujtottem a tennivalokat; ha heti tobb alkalommal kell vegezni az adott munkat, tobb csikot csinaltam belole. Igy pl.a msogatogep kipakolasa het kis paprcsikon szerepelt. Aztan hoztam a nagyalapu heti beosztasos naptart. Mikor ez megvolt, leultunk egyutt az asztalhoz es megbeszeltuk a jatekszabalyokat. Mindenkivel tisztaztuk melyik napokon, mikor er haza es masnapra mennyi keszulnivaloja szokott lenni. Atneztuk a cetliket, megbeszeltuk, mi mennyi idot vesz igenybe, mit mi utan erdemes vegezni. Azt is megbeszeltuk, ki mitol viszolyog, hogy ne kelljen senkinek utalkozva dolgoznia. Ezutan mindenki valsztott csikokat, vagyis feladatokat a haztartasbol. Minden csiknak el kellett kelnie, de ok valsztottak. Igy alakult ki, hogy a lanyom takaritja a furdoszobakat es o sosem porszivoz :-). Ugy tunt, specialitasokra torekszenek, tehat a cserek helyett inkabb az allandosagot valsztjak. Hagytam hogy igy legyen. A kis cetliket berakosgattuk a neveikkel az orarendbe es orokre megoldodott az egymasra mutogatas. Nem mondom, hogy nem voltak tovabbi kuzdelmek, de mukodott a rendszer eveken at.
Hát ez szuper…:)