Ájulás

Ma reggel 7-kor ott sorakoztunk Nóra lányommal a keszthelyi kórház laborjában, közvetlenül Básti Juli mögött, akit nagyon diszkréten ismertünk fel, nem fényképezkedtünk vele, vagy ilyesmi, pedig egyszer még interjút is készítettem vele a Keszthelyi Nyári Játékokról, na nemcsak vele, hanem a férjével, Puskás Tamással is, aki tulajdonképpen ötletgazdája volt ennek a kitartással sikerre vitt rendezvénynek. Tehát mondhattam volna, hogy szia Juli, nem ismersz meg, de nem mondtam, mert miért is ismert volna meg.

Egyébként, a múltkor ígértem keszthelyi evős-ivós-megnézős bejegyzést, nehezen akar összeállni, mert roppant bizonytalan vagyok az evős-ivós helyeket illetően, hogy csak én vagyok ennyire finnyás, vagy tényleg nincs igazán jó szívvel ajánlható étterem. De a megnézésre mindenképpen ajánlom az immár XIV. Keszthelyi Nyári Játékok keretében bemutatásra kerülő Illatszertárt, főszerepekben Kern András, Pokorny Lia, Stohl András, Bereczki Zoltán. A kastély kertjében felállított színpadon zajlanak az előadások, augusztus 18-án lesz az utolsó. Ennek a rendezője Puskás Tamás.

Amúgy, az Illatszertár fent van a youtube-on, aki nem tudja megnézni most Keszthelyen, egy régebbi verzióval pótolhatja – amelyben szintén játszik Kern András, de még a fiatal férfi főszerepet.

 

Nos, hamar végeztünk a vérvételen, indultunk kifelé az épületből a parkolóba, amikor a lányom utánam szólt, hogy várj anya, úgy megszédültem. Visszaléptem hozzá, még épp időben, mert összecsúszott, elvesztette az eszméletét, én pedig ott kiabáltam, hogy jöjjön már, segítsen valaki, mert a porta ott volt pár méterre, az ajtó mögött, de nem jött senki.

Azonban a parkolóból érkezett egy orvos, méghozzá az a doki, aki a Sevillában eltört könyökömet ellenőrizte itthon októberben, és aki akkor azt mondta, hogy ő ugyan a törés időpontjában úgy begipszelte volna, mint a szél, de ha már négy napot így kibírtam vele, akkor maradjon csak simán felkötve. Szóval jött ez az orvos, és javasolta, hogy ahelyett, hogy a lányom fejét próbálom tartani, engedjem csak le a földre, és a lábát emeljük fel. Nyugodt hangon beszélt, és szépen tette, amit mondott, Nóri magához is tért pár másodpercen belül, aztán akkor beültette az egyik váróba, mert lassan tért csak vissza a színe. Mivel aztán így ültében megint rosszabbul lett, átvitette a sürgősségire, ahol megmérték a vérnyomását – 80/50 volt -,aztán bekötöttek neki egy infúziót. Utána már jól volt.

Nos, mindez még reggel 8 előtt lezajlott, utána kezdődött csak a nap.

Egyébként, a vérképemen a hemoglobinom 127. Eszerint adhatnék vért. Pedig csak 4 nap telt el...