Ma reggel már gyanús voltam a keszthelyi kórház sebészeti osztályán vizitelő orvosnak, mert néhány napja a sürgősségin Nóra lányom ájulása miatt futottunk össze, előtte pár hónappal épp nála voltam a a térdeimmel, korábban Bence vakbélgyulladása okán találkoztunk, még régebben meg Zsófival jártam ott. Szóval, ha ezt a képet így nem is rakta össze, de szerintem elgondolkodott, milyen relációkban lehetek érintett ennyi találkozási ponton.
Most Bálint(16) van kórházban.
Tegnap délután ugyanis egy törött üvegtábla állt a lábába, félig elvágva az Achillesét, amit még este meg is kellett műteni,
úgyhogy éjjel fél 12-kor keveredett elő a műtőből. Az orvos ma reggel együttérző mosollyal, fejcsóválva állt meg “üveges barátunk” előtt (strandpapucsban nem kellett volna ilyen helyre menni), és közölte, ha minden rendben lesz, hétvégére hazajöhet.
A gyermek egyébként jól van, és úgy tűnik, levonja az esetből a megfelelő konzekvenciákat, tehát a foglalkozás eléri célját, ahogy mondani szokás. Elsőre azt mondták neki, hat hónapig el is felejtheti a sportot, ezt tegnap éjjel két hónapra revideálták, ami egy kicsit javított a hangulatán.
Amikor éjjel a férjem hazaért a kórházból, csüggtünk ajkain az információkért, amelyek áramlását Kanadából ideiglenesen nálunk állomásozó Árpád(16) szakított meg ilyenképpen:
– Akkor a Bálint nem is tud már menni evezni?
– Nem, Árpád.
– És akkor strandra sem jön?
– Nem, Árpád.
– És biciklizni…?
– …szerinted…?
Még néhány hasonló reakciót követően elnézést kért, hogy számára ez olyan felfoghatatlan, és hát ezért kérdez folyamatosan hülyeségeket.
Miután Bálint is bejelentkezett a telefonján, hogy minden oké, a csapat megnyugodott, és az összes gyerek [4-1+2=5] kiköltözött az udvarra, ugyanis házi meteorológusunk, Árpád szerint a tegnapi éjszaka volt a legcsillaghullósabb, és ez vélhetően így is volt, mert Árpád ilyenekben ritkán téved.
Alvás a szabad ég alatt, azt hiszem, ez is olyan program, amit ha megtehet az ember, érdemes kipróbálni. Erkélyen, teraszon, udvaron – matracon, kempingágyon, polifoamon…
Aludtatok már kint?
Hát Móni! Nem irigyellek! Nálunk “csak” egy törött könyök és egy hallójára-gyulladás jutott a nyárra, úgyhogy háromból egy gyerek eddig megúszta! remélem szeptemberig már így is marad! Bálintnak kitartást és mielőbbi jobbulást kívánok! 🙂
Hát Gabika, azért az sem rossz…:) Köszi!
Jobbulást!
Szabad ég alatt aludni? Jó is az! 😀 De a sátor sem rossz, aminek hálós a teteje. 🙂
Már sokkal jobban van:) Hát igen, a hálós sátor klassz, még a szúnyogoktól is véd…:)