Nagyon szeretünk szalonnát sütni. Rengeteg közös emlék köt bennünket a régi házunk szalonnasütőjéhez, igazából onnan az hiányzik, vagyis, most már mondhatom, hogy hiányzott leginkább.
Sok-sok vendégünk volt, akikkel elücsörögtünk egy-egy pohár bor mellett vagy szalonnát sütögetve, vagy bográcsot kevergetve.
Komoly szalonnasütő volt, alja kibetonozva, samott-téglával kirakva …
Szóval, van, aki a grillezésért van oda, mi szalonnasütő-pártiak vagyunk. Tavaly nyáron, Vonyarcon nem volt alkalmas az udvarunk erre a célra, na de most! Kanadából ideiglenesen nálunk állomásozó Árpád kitartó nyomásának engedve – neki ugyanis minden nyáron, amikor nálunk van, a csillagos ég kémlelése szalonnasütés közben a kedvenc programja – eldöntöttük, hogy összehozunk egy rapid szalonnasütőt, amivel a szezon végéig kihúzzuk.
Ahol a szüleim élnek, Balatonfüred fölött, Felsőörsön, rengeteg a vörös kő. Apu a héten megpakolta az utánfutót, és hozott egy nagy rakással belőle. Aztán a férjem és Bence fiam néhány óra alatt szépen körberakták.
És most „működik”.
A Vidám Fiúk:
Bálint egyébként – a képen halványan látszik – hatalmas fekvőgipszet kapott a lábára, ilyet:
Épp most mentek el a vendégeink egy jó kis szalonnasütés után! 🙂 Nálunk is nagy kedvenc, bár egyenlőre csak a szabad földön, rapid meg végleges szalonnasütő hely nélkül… Na de majd jövőre! 😀
Bálintnak még mindig jobbulást! Puszi nektek: Gabika
:)) Köszi, Gabika!
Nálunk fizikailag lehetetlen szalonnát sütni, ezért vendégként szoktunk más háza táján sütögetni. Idővel talán nálunk is.
Bálintnak tényleg jobbulást – no és kitartást! 🙂
Ja, és végre megtanultam hozzászólni!!! 🙂
De jó:D
Köszi:)